Csillogó Cirkusz II. 4.

Bocsánat a késésért! :D De cserébe egy picivel hosszabb részt hoztam :)

- Jó reggelt Picim. – dobta le magát mellém Bryan.

- Neked is. – vigyorogtam vissza. – És én még csodálkozom azokon a cikkeken amik azt ecsetelik, hogy meleg vagyok és a csapattársam dugom. – nevettem fel ami miatt mindenki felénk fordult a büfében.

- Te még elolvasod? – ivott bele a Red Bulljába.

- Én nem, de a húgom mindig izgatottan hív fel, hogy tényleg meleg vagyok-e és ha igen mikor mutatom be a pasimat. – támasztottam meg a fejem.

- Bírom a húgodat. – vigyorgott.

- Ne bírd a húgomat, szállj le a húgomról vagy a falon találod magad. – fenyegettem meg.

- Ne sírjon a szád, nem fogom megdugni. – vigyorgott még mindig. – Már megdugtam. – nevetett.

- A fogatlan mosolyod dugod mindjárt az emberek elől! – álltam fel az asztaltól.

- Nincs jó kedved. Megint balhé van? Vagy hosszú volt az éjszaka te kujon? – jött utánam.

- Békén hagynál? 2 hete csak az a lány jár az eszembe de még a nevét se tudom! – ültem fel a bokszban a pultra. – És új mérnököm lesz. Csodálkozol bármin is? – vetettem oda.

- Már azt hittem menstruálsz. – röhögött.

- Hülye! – löktem meg nevetve. – Nincs méhem te állat. Legyél már egy kicsit komoly.

- Ki tudja. – csengett egy hang nem messze tőlem. Oda néztem a ugyan az a fekete hajú kékszemű szép arcú csaj volt a bárból. Bevolt kettőbe fonva a haja amitől egész kislányos lett az arca és nagyon halványan kivolt húzva a szeme. Fejhallgató lógott a nyakában és papírokat szorongatott a kezében. Alacsony volt nekem talán csak az államig ér, de szép homokóra alakja volt amit most a Red Bullos csapat ruha takart.

- Te mit keresel itt? – jött meg a hangom.

- Itt dolgozom. – mondta kimérten. – Bryan úgy gondolom van jobb dolgod is mint itt röhögcsélni. – küldte el a csapattársam és egyben legjobb barátomat onnan.

- Látom megtaláltátok egymást. – jobb oda a csapatfőnök. – Aaron ő lesz az új versenymérnököd. Elvárom, hogy ne hisztizz és ugyan úgy dolgozz vele mint Robertóval.

- Kate Hella. – nyújtotta a kezét egy pici mosollyal a szája sarkában. Tudta, ő már tudta régen, hogy ő lesz a mérnököm, számomra legalábbis ez derült ki a sunyi mosolyból. Nem árt vele vigyázni.

- Aaron Vettel, örvendek a szerencsének. – mosolyodtam el. Ismét kettesben maradtunk.

- Velem nem fogsz szórakozni nem vagyok bábú, hogy rángass. Működj együtt velem és nem lesz gond, de ha nem működsz együtt akkor keserű idők várnak rád. – vigyorgott gonoszan.

- Szívem te még nem tudod kivel kezdtél. – vigyorogtam vissza sármosan. – Te működsz együtt velem. Én vagyok a pilóta.

- Szívem – mondta gúnyosan. – én pedig a te mérnököd aki nélkül megvagy lőve. A cuki mosolykádat pedig tartogasd arra a szemétre amit az ágyadba viszel. – nem tudtam vissza vágni mert megjelent a többi mérnököm és egy fontos emberek így elindultunk körbesétálni a monacói pályát.

A szemem sarkából végig figyeltem, ahogy jegyzetel, ahogy a többiekkel beszélget ahogy elmosolyodik.

Már elég késő volt amikor vissza értem a hotel szobámba. Bementem és felnyomtam a villanyt, lekaptam a pólómat ami egész nap rajtam rohadt és elindultam a fürdő felé.

- Szervusz fiacskám. – szólalsz meg apám a fotelbe ülve.

- Mi a … - ugrottam egyet ijedtemben. – Te már megint, hogy jöttél ide be? – fontam karba a kezem.

- A pénz és a hírnév mikre nem jó. – vigyorodott úgy el, hogy az összes foga látszott. Nem volt már fiatal, de nem volt annyira ráncos mint keresztapu, de az aggódó ráncok rajta is ott voltak és a mosoly helyét is mutatta pár ránc. Tudtam, hogy az összes ránca a húgom és miattam van. Miattunk aggódott, miattunk mosolygott. És a már oly megszokott rejtett fájdalom a szemében anyu emlékére. Már egy magasak voltunk, így nem éreztem magam néha rosszul amikor még eltörpültem mellette. Ügyelt a kinézetére, állítólag erre anya szoktatta rá, bár kitudja.

- Téged már emlegetni sem kell és megjelensz. – nevetettem. – Most épp miért?

- Holnapután lesz a film bemutató. – vonta meg a vállát. – És ma olyat láttam amiről azt hittem soha nem fogom rajtad.

- He? – kérdeztem értelmesen.

- Az új verseny mérnököd. –mosolygott. – Láttam, hogy szótlan vagy mellette és láttam, hogy folyton őt nézed.

- Te mindenhol ott vagy? Ezt nem hiszem el. – akadtam ki. – Hagy már ezzel a hülyeséggel. Csak jó bőr. – vigyorogtam.

- Ő volt az aki vissza utasított, igaz? – mosolygott még mindig.

- Nem szállnánk le erről a témáról? – vonultam be a fürdőbe.

- De, persze. Hagyjuk. Elrendezem a ház kérdést mire vége a futamnak. – kacsintott. – Legyen hova elbújjatok majd.

- Agyadra ment a kor? – borultam ki. – Hagyj már ezzel békén, ez hülyeség. Csak szívesen megdugnám ennyi.

- De nem hagyja magát, ezért izgatja a fantáziád és tilos is. – vigyorgott kajánul. – Ismerős helyzet.

- Hagyd abba! – vágtam hozzá egy törülközőt. – Nem vagyok te! Én nem vagyok érzelgős és ne hasonlítsd Katet anyához!

- Már Kate? – vigyorgott még mindig. – Jó, abba hagytam! – sétált ki. – De lassan szeretnék unokát. –nevetett már a kanapé mögött állva.

- APA! HAGYJ BÉKÉN! – dobtam oda ezúttal a fogkefém amivel épp a fogam mostam. Jó reflexeinek köszönhette, hogy nem találta el majd nevetve kivonult a szobából. – Eszméletlen… - morogtam.

Zsebre tett kézzel sétáltam a bokszokhoz. Titokban Katet keresve, de ezt senkinek nem vallottam volna be.

- Szia Aaron. – mosolygott rám ahogy beértem a bokszba. Megbeszéltük, hogy jobb lenne a pályán kívül hagyni az ellenérzéseket.

- Sziasztok. Kate beszélhetnénk? Szeretnék kérni egy nagy szívességet. – próbáltam közömbös maradni. Még a profik is izgulnak picit. Bólintott majd arrébb sétáltunk be az átjáróba.

- Hallgatlak. – vágott komoly arcot.

- Ma este lesz a Csillogó Cirkusz film bemutatója. – magyaráztam neki. – Illik megjelennem, mert anyuról szól, de ciki lenne pár nélkül menni. Apám pedig kikötötte, hogy ne valami üres fejű libát vigyek. – magyaráztam.

- Ehhez nekem mi közöm? Mármint anyukád nagy ember volt. Kislányként a példaképem. – becsukta egy pillanatra a szemét. – Ezt ugye nem mondtam ki hangosan?

- De. Kimondtad. – nevettem. – Szeretném, ha elkísérnél. Természetesen, csak mint kísérő, vagy mint munkatárs esetleg mint… - hagytam félbe a mondatot.

- Mint barát? – mosolygott.

- Ha tiszta lappal kezdünk akkor igen. Mint barát. – mosolyogtam én is, de a gyomrom picit görcsbe volt.

- Szívesen. Köszönöm a megtiszteltetést uram, hogy engem hívott el erre a nagy eseményre. – játszotta az úri hölgyet.

- Én köszönöm hölgyem a megtiszteltetést, hogy elkísér. – játszottam én is meg magam pedig legszívesebben örömtáncba kezdtem volna. Persze ebből semmi nem látszott rajtam. – Este 6-kor a hotel halljában. – indultam el a paddock felé.

Gyorsan eljött az este és én lent álltam öltönyben a hallban amikor megjelent. Egy kék ruha volt rajta aminek nem volt pántja és földig ért, de kacéran felvolt hátul sliccelve.

- Ezt nevezem. – ért oda hozzám. – Jól áll az öltöny.

- Köszönöm. – vigyorodtam el. – Tetszik a ruhád és hidd el ritkán mondom ezt egy ruhára. – nevettünk. – Jól áll. – nyújtottam oda a karom neki. Átsétáltunk az eseménynek helyet adó épületbe ahol bent már Apa várt és anya szülei. Apa szemében egyből cinkos fény villant ahogy meglátta ki sétál mellettem.

- Sziasztok. – mosolyogtam. – Hol van Hannah és Virág? – néztem körbe.

- Nem jöttek el. Virág szeretett volna jönni, de otthon marasztalták. – mosolygott szomorúan. Tehát veszekedés volt és Hannah ráparancsolt Virágra. Értem én.

- Hello Nagyi. – öleltem meg mosolyogva. Imádtam mindkét ágról a nagyszüleimet.

- Szia Kincsem, ő a barátnőd? – mosolygott Katere aki ettől zavartam elmosolyodott.

- Nem, ő egy barátom. – mondtam neki úgy fordulva, hogy véletlen se lássam apám kaján vigyorát. Beültünk és elkezdődött a film. Egy idő után ránéztem a balomon ülő apámra aki az alsó ajkát harapdálta és látszott rajta, hogy mélyen érinti az egész. A nagyi mellette a könnyét törölgette akit Kimi vígasztal, de az ő szemében is gyűltek már a könnyek. Ránéztem Katere aki a karfán lévő kezemre simította az övét és megszorította. Hálásan rámosolyogtam majd visszafordítottam a fejem a vászonra. Csak pörögtek a képkockák, vidám pillanatok és szomorúak összevegyítve. Tudtam, hogy nemsokára végig kell nézzem azt a bukást amibe anya belehalt. Nem tudom, hogy csinálták meg, de szinte pontosan úgy történt ahogy a régi futam felvételen is volt. Megszorítottam Kate kezét, de nem néztem rá mert éreztem, hogy az én szememben is gyűlnek a könnyek, pedig egy férfi nem sír. Oda bújt a vállamhoz és nyomott rá egy puszit. Ismét elsötétült a terem és gyorsan kitöröltem a szememből a könnyeket, majd felkapcsolódtak a lámpák és addigra már egy halvány mosoly volt az arcomon. Ránéztem Katere és hálásan rámosolyogtam ismét majd odanéztem apa felé aki még mindig ült a székben. Mindenki más már szedelőzködött.

- Gyere. – nyújtottam felé a kezem. Elfogadta felkelt a székből és magához ölelt. – Köszönöm, köszönöm, hogy megvalósítottad ezt az egészet. Örök emléket állítottál anyunak. nem mondott semmit, csak bólintott majd elindultunk kifelé. Körbe néztem, hogy Kate merre lehet és éppen Kimibe karolva nevetett valamin. Mosolyogva megráztam csak a fejem rajta. Vén kujon…