Csillogó Cirkusz II. .16

Itt az új rész. =) Ezt most kivételesen szeretném ajánlani annak az embernek aki a messziből is mindig velem van és aki tényleg egy szuper apu lesz majd évek múlva. =)

Már túl voltunk az idény nagy részén és éppen nyári szünet jött. Apa még a gyárba volt Kate-tel együtt. Mivel húgom rossz fát tett a tűzre ezért szoba fogságban volt, ami aput ismerve nem lesz 1 hét. Apa csak akkor ad szobafogságot vagy nem enged meg valamit ha hazudunk neki, amire mindig rájön. 5 évesen próbálkoztam meg azzal, először és utoljára, hogy apát átvágjam. Nem akartam oviba menni és eljátszottam a beteget, ő pedig csak vissza kérdezett, hogy biztos vagyok-e benne, hogy beteg vagyok. Egyből megvallottam az igazat, hogy csak nincs kedvem oviba menni. Felajánlotta, hogy mikor jön értem fagyizunk és elvisz egyet száguldani, én pedig 5 perc múlva az ajtóba toporogtam és hisztiztem, hogy lekésem az oviból. Első és utolsó eset volt, hogy bepróbálkoztam. Mintha pontosan tudná, hogy mikor mit gondolunk és ha szomorúak vagyunk mindig feltudott minket vidítani. Soha nem értettem hogyan csinálja. Amikor pedig rákérdeztem sejtelmesen annyit mondott, hogy az apánk. Nem mondott vele semmi újat és okosabb sem lettem. Szóval most ismét itthon ülök és unom magam. Kicsit úgy éreztem, mintha én is rosszat csináltam volna és én is házfogságra lennék ítélve, mert a húgomra kellett vigyáznom.

- Unatkozooom. – hisztiztem.

- Nem vagy vele egyedül. – sétált le a lépcsőn Virág. – Van egy ötletem. – vigyorgott gonoszan.

- Házon belüli ötlet legyen. – morogtam és végig feküdtem a kanapén a nappaliban.

- Turkáljunk a pincében. – vigyorgott.

- Én nem megyek oda le. – borzongtam meg. – Tele van egerekkel.

- Soha nem értem meg miért féltek azoktól a cuki állatoktól. – nevetett.

- Soha nem értem meg, hogy lehetsz ennyire korlátolt. – morogtam.

- Ne szemétkedj! – dobott arcon egy párnával. – Tudom már akkor mit csináljunk!

- Mit? Mondjuk kötözzelek ki az első fához és hagyjalak ott? Vagy adjalak el az emberkereskedőknek? Akkor legalább csönd lenne. – vigyorogtam.

- Hé! Megmondalak apának! – fonta össze a kezeit.

- Már kinőttél ebből a „megmondalak” dologból, nem gondolod? – csuktam be a szemem. Csönd lett de pár pillanat múlva az arcomba kaptam egy nagy pohár hideg vizet.

- Hé! Megmondalak! – ugrottam fel.

- Látod te se nőttél ki belőle! Hülye apás kölyök vagy még mindig. – nevetett és megiramodott a lépcső felé.

- Te beszélsz? Ha 1 napig nem beszélsz vele vagy nem találkozol vele már rosszul vagy szabályosan! – rohantam utána. Elkezdtünk kergetőzni szobáról szobára.

- Hé oda ne… - de már késő volt. Apa nagyon kiakadt mindig amikor a dolgozó szobájába bementünk, így mindig zárva volt az ajtó, de most Virág egyből berontott rajta és meg is torpant. Elkaptam a kezét, hogy kirángassam de bennem is megállt az ütő. A szembe lévő fal tele volt képekkel néhányon látszott, hogy régi és az asztalon is több képkeret állt. A fal mellett dobozok voltak színes címkékkel. A sarokban összecsavart tervrajzok voltak tartóban és az asztalon is több papír csak oda volt dobálva. Közelebb sétáltam a képekhez és a legtöbb képen anya volt még mielőtt megszülettem, közös képek esküvői képek. De ott voltak a kiskori képeink is. Mindenkiről volt kép kint aki apunak fontos volt. Kimiről, Kevinről, A Red Bull akkori csapatáról, a Ferrari csapatról, a szüleiről és anya szüleiről is. Egy ember hiányzott a képek közül és az Hannah volt. Szinte végig lehetett kísérni apa életét a képekkel.

- Te jó ég az apa? – mutatott az egyik képre húgom. Ő soha nem látott képek vagy akár felvételt apáról fiatalkorából vagy éppen anyuról. Az ok egyszerű volt és egy szóban elmondható: Hannah. Minden képet elrakatott apával ami a fiatal korát idézte, arra hivatkozva, hogy így könnyebb lesz apának és nekem. Ez hülyeség volt így vissza gondolva. Hannah úgy gondolta, hogy Virágnak nem kell tudnia anya hogy nézett ki és ezt kegyetlenül be is tartatta apával.

- Igen az apa. – bólintottam. A kép egy egyszerű futamhétvégéről származó kép lehetett mert a szüleim fogták egymás kezét és mosolyogtak. Utcai ruhába voltak, csak anya oldalán lógó baseball sapka árulta el, hogy a Red Bullhoz tartozik. – Mellette pedig anya. Talán nem rég jöhettek össze, mert még hosszú haja van anyának. – mondtam elgondolkodva.

- Már étem miért mondja mindenki, hogy a szemedet és a hajadat kivéve tiszta anyukád vagy. – mosolygott. – Turkálunk picit? – vigyorodott el gonoszan.

- Apa valamiért nem akarta, hogy ide bejöjjünk. – mondtam és elindultam kifelé.

- Biztos vagy benne, hogy minket akart kizárni innen? – kérdezte az asztalnak támaszkodva még mindig a képeket nézve. – Szerintem sokkal inkább anyát akarta innen kizárni. Pár hete beszélgettem apával és elárulta, hogy nagy részt azért volt együtt Hannah-val, hogy te ne anya nélkül nőj fel és aztán én is képbe kerültem. – vigyorgott. – És még Kate is kint van a falon! – mutatott egy képre amit eddig észre se vettem. Én voltam rajta és Kate még anya film bemutatóján.

- Igazad lehet, de akkor sem etikus mások cuccai közt turkálni. – fogtam meg a kezét és elkezdtem kifelé húzni a szobából.

- Kicsit sem vagy kíváncsi? – kérdezte.

- Nem. Van saját életem már és tudom, hogy mennyire rossz ha turkálnak benne. Kifelé! – löktem meg az ajtó felé.

- De ő az apánk! Ő azért él, hogy velünk legyen! Jogunk van tudni róla mindent! – toporzékolt.

- Azt mondtam kifelé! – kaptam fel a vállamra és kisétáltam vele. – Neked tudod mihez van jogod apa életében? Semmihez. És nem azért él, hogy velünk legyen hanem azért mert egy ember okos tojás és joga van a magánéletre még ha te kotnyeles is vagy. – dobtam le az ágyára és felkaptam a szoba kulcsát az éjjeli szekrényről és mielőtt oda ért volta bevágtam az ajtót és rázártam. – Te pedig szobafogságban vagy és tanuld meg, hogy mi az a magánélet! Te sem örülnél annak ha apa tudna a kis udvarlódról! – mondtam az ajtónak.

- El ne merd mondani neki! – ütötte az ajtót. – Nem hagyná, hogy találkozzak vele!

- Jogosan! Még csak 18 sem vagy és idősebb pasid van mint én! Apa komplexusod van vagy mi? – ültem le az ajtónak támasztva a hátam.

- Nem, semmi közöd hozzá. Kate is idősebb mint te! – próbált vissza vágni.

- Pár évvel és már elmúltam 18 ! A te pasi 10 évvel idősebb! – mondtam kíméletlenül. – És ne hozd fel, hogy apának 7 évvel fiatalabb barátnője van, mert az meg már végképp nem számít.

- Miért nem számít? Engedj már kii!- ütötte az ajtót. – Apa akkor nem rontja meg azt a nőt?

- Megrontja? –nevettem fel. – Felfogod, hogy mit beszélsz? Már jóval 30 fölött van a nő is! Kétlem, hogy apa vette volna el a szüzességét!

- De Bryan csak 3 évvel idősebb mint apa annál a nőnél. – ütötte még mindig az ajtót. – És mi nem is fekszünk le annyiszor.

- Micsoda? Mit mondtál? – ugrottam fel és egyből elfordítottam a kulcsot a zárban és kivágtam az ajtót. – Azt mondtad, hogy Bryan és lefekvés? – kaptam el a vállát.

- HAGY BÉKÉN! - sírta el magát.

- Azt mondtad? – ráztam meg.

- Igen azt! Semmi közöd hozzá! –próbálta kitépni magát a szorításomból.

- A csapattársam és a legjobb barátommal hemperegsz? – szorítottam meg a vállát.

- Áú Aaron ez fáj! – sírta el magát.

- Kérdeztem valamit! – csattantam fel.

- Igeeen! Engedj már el te állat! – próbált ismét szabadulni. Lelöktem az ágyra és lerohantam a lépcsőn. Beleléptem a cipőmbe és lekaptam a Ferrari kulcsát a fogasról.

- Itt maradsz, megértetted? – mutattam rá idegesen.

- Aaron mit művelsz? Ne csináld! – kapott a kezem után.

- ITT MARADSZ! – ordítottam és kirohantam a garázsba és kitolattam a Ferrarimmal. Nagyon ideges voltam szabályosan remegtem a dühtől. Átmentem jó pár piroson, de nem érdekelt. Satu fékkel álltam meg Bryan háza előtt és beengedtem magam a kapun, volt kulcsom a kapuhoz is és a házhoz is mégis csengettem az ajtónál.

- Aaron hát te mit csinálsz itt? – nyitott ajtót meglepődve. Minden szó nélkül bevertem neki egyet.

- Te megrontottad a húgomat? – kérdeztem halkan dühtől remegve.

- Mi van? Micsoda? – döbbent meg. – Honnan tudod? – elkaptam a pólóján és neki nyomtam a falnak.

- Ide figyelj te utolsó féreg, meg ne lássalak többet a húgom közelébe vagy nem úszod meg ennyivel a dolgot. – sziszegtem az arcába.

- Aaron nyugodj meg és beszéljük meg a dolgot. – próbált csitítani.

- Ezen nincs mit beszélni. Meg ne lássalak még egyszer a közelében mert esküszöm olyat teszek amit évek múlva sem bánok meg! – engedtem el és kitrappoltam a házból bevágva magam után az ajtót. Vissza vezettem apa házához ahol már ott állt apa kocsija. Vettem pár mély lélegzetet és próbáltam megnyugodni.

- Sziasztok. – mentem be a házba és melegen ajánlottam a Húgomnak, hogy a házban maradt.

- Szia, merre voltál, miért hagytad itt a húgod? – jobb felém apa mosolyogva a konyhából.

- Már nagyon nem bírtam a bezártságot. – vontam meg a vállam és magamhoz húztam Katet aki apával együtt érkezett meg. – Hiányoztál. – súgtam oda neki. – Virág merre van? Találkoztam az egyik osztálytárával és üzenetet hoztam neki. – vágtam be a művigyort. Apa gyanakodva méregetett, biztos voltam benne, hogy amint teheti négyszemközt ráfog kérdezni.

- Fent van a szobájában. – mondta. – Ki van borulva a büntetés miatt. – látszott rajta, hogy ő maga sem hiszi el és már sejtette, hogy össze balhéztunk. Felmentem az emeletre és benyitottam a szobájában ott feküdt az ágyon és a párnába temette az arcát. Szólt a zene, hogy elnyomja a zokogásának hangját. Leültem mellé és megsimogattam a hátát.

- Ennek sehogy sem lett volna jó vége. – feküdtem mellé és egyből hozzám bújt. – Bryan sokkal idősebb és ha apa megtudta volna hatalmas balhét csinál belőle. Hidd el így lesz a legjobb, még ha most rossz is és fáj is. – simogattam meg a hátát.

- Nem akartam, hogy ez legyen. – mondta elcsukló hangon. – Ne mond el apának kérlek.

- Nem állt szándékomba elmondani ne félj. – simogattam továbbra is a hátát. – De ennek a dolognak itt legyen vége. Rendben?

- Ühüm. – bújt még szorosabban hozzám. Kate jelent mg az ajtóba és mosolyogva figyelte ahogy húgom az ölelésembe lassan megnyugszik és elalszik. Óvatosan arrébb tettem a törékeny balerinát és kikapcsoltam a zenét. Nyomtam egy puszit a fejére és Kate-tel együtt elhagytam a szobát. Apa ott állt a falnak támaszkodva és kérdőn nézett rám.

- Vannak dolgok amit még neked szuper apunak sem kell tudnia. Gyerekes titkot. – sétáltam el mellette és legnagyobb meglepetésemre bólintott.

Csillogó Cirkusz II. 15.

Hamar eljött az idény, így nekünk ismét pakolnunk kellett és indulni az első futamra.

- Hé öcskös, nagyon eltűntél! – hallotta meg már a pályán sétálva. Hátra fordultam és Bryan és a mérnökei sétáltak utánunk nem sokkal.

- Bry! – villanyozódtam teljesen fel. – Bocs haver, a család az első most már.

- Ugye nem nősz fel? – játszotta túl a rémültet.

- Aaron felnőni? – szólt közbe Kate is. – Hova gondolsz? – nevetett.

- Na öcsi, még utol érsz vagy elpuhultál ? – lökte meg a vállam és neki indult. Kellett pár másodperc mire felfogtam, hogy ez egy kihívás volt. Egyből elkezdtem utána rohanni, de már jóval előttem volt. Belehúztam és nagy nehezen beértem.

- Még mindig én vagyok a gyorsabb, kocsival és nélküle is. – löktem most meg én a vállát és elfutottam mellette. Hallottam a nevetését és azt is ahogy rohan utánam de csak a sikánnál álltam meg. A mérnökök még sehol sem voltak. Szinte lefutottuk a fél távot. Rátámaszkodtam a térdemre és próbáltam rendesen szedni ismét a levegőt.

- Én már öreg vagyok ehhez. – ért utol Bry és leült a rázókőre.

- Öreg? – húztam fel a szemöldököm vigyorogva. – Mennyi is vagy…?

- Ki ne merd mondani… - dobta felém a sapkáját. Elkaptam de vissza is küldtem amitől elterült a földön mert homlokon találta. – Ezek a mai fiatalok… - sóhajtott színpadiasan.

- Nem vagy te olyan öreg. – nevettem. – Csak 23 vagy!!

- Mondtam, hogy ne mond ki!! – nézett rám bosszúsan. Közben már a csapat is utol ért minket. Kate oda sétált mellém, és mint az anyuka a kisgyereknek oda nyújtotta a kezét amit akkor engedtem el mikor elkezdtünk futni.

- Kirohantátok magatokat gyerekek? – kérdezte vigyorogva.

- Igeeeeeen anyuuu… - játszotta az ovist Bryan.

- Ha az anyád lennék, már felkötöttem volna magam. – mondta elhúzott szájjal. – Sőt! Téged kötöttelek volna fel! – nevetett gonoszan.

- Hát, ha azt nézzük idősebb vagy nálam. – vigyorgott vissza gonoszan.

- Igen? – néztem meglepetten Katere. Soha nem kérdeztem a korát, hiszen kit érdekel egy szám. – Mennyi idős is vagy? – álltam meg.

- Egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni! – vágta rá Kate és megpróbált tovább menni, de nem mozdultam így kénytelen volt megállni mert fogta a kezem. – Lényeges? Eddig nem érdekelt.

- Most sem lényeges, csak cikinek érzem, hogy nem tudom hány éves vagy. – mondtam komoly arccal. Igazából nem izgatott volna ha egyből megmondja, de mivel húzta a dolgot ezért fúrta az oldalam a kíváncsiság.

- Bryan kinyírlak! – nézett rá bosszúsan.

- Elnézést Kate néni! – nyújtott nyelvet.

- Kate? –néztem rá várakozóan.

- Aaron, nem hanyagolnánk a témát!? – húzta el a száját.

- Nem. – vágtam rá egyből. – Miért titkolod? Azt akarod, hogy megnézzem a személyidet vagy a jogsidat? Esetleg megkeressem az aktádat? – kérdeztem semleges hangon. És akkor eszembe jutott… - Apám a főnököd. – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

- Ezt a felismerést pajti! – nevetett Bryan. – És mi van akkor? Küld rá, hogy fenekelje el. Nem, inkább fenekeld el te! – röhögött.

- Kussolj. – vágta mellkason Kate.

- Apám tudja, hogy idősebb vagy nálam és nem szólt? – kérdeztem még mindig megdöbbenve. – Tudni akarom a korod!

- Igen Aaron, én is sok mindent szeretnék! – nyomta meg az utolsó szót.

- Miért titkolod? – húztam magamhoz. – Nem izgat a korod, csak meglepő, hogy apám nem akadt fenn rajta. És szeretném tudni, mennyivel vagy idősebb, hogy felkészüljek a sajtóra ha kitudódik.

- 5. – mondta lehajtott fejjel. – 5 évvel vagyok idősebb.

- Szóval 25 éves vagy. – emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen. – Nem változtat semmin. Szeretlek. – súgtam a fülébe. Tudtam, hogy mindennél fontosabb neki, ha mondom. Nekem nem volt fontos, mert csak egy szó. Bármit mondhatunk, az sokkal többet elmond az emberről, hogyan mutatja ki.

Éppen apám irodájába akartam belépni amikor fura zajokat hallottam bentről. Nagyobb volt a kíváncsiságom így zajtalanul benyitottam a szobába ahol apám ing nélkül állt az asztal előtt amin Bryan sajtósa ült még kevesebb ruhába. Eltelt pár pillanat mire felfogtam mit csinálnak. Nagyokat pislogva csuktam vissza az ajtót zajtalanul és döbbentem néztem magam elé.

- Mr. Vettel minden rendben? – jött oda az egyik titkárnő aggódva.

- Mi? – néztem rá. – Igen, persze. Apám azt kéri senki ne zavarja, még ha maga a Pápa keresi se engedje be. – mondtam neki majd elsiettem a szobámba. Leültem a kanapéra és még mindig sokk alatt voltam.

- Ez volt az amit nem akartam soha látni. – motyogtam. Sejtettem, hogy apám is műveli azt amit én egy időben sport szerűen, de hinni és sejteni más mint látni és tudni.

- Min gondolkodsz? – ült le mellém Kate. – Hahóó! – integetett az arcom előtt.

- Láttam ahogy apám és Bryan sajtósa.. – motyogtam.

- Ahogy mit csinálnak? – kérdezte Kate kíváncsian.

- Dugnak. – nyögtem ki. – Nem, nem dugnak, nem tudom úgy fogalmazni, hogy az apa szó mellett elférjen. – néztem rá. Megkellett fognom az oldalát, hogy ne essen a kanapéról a nevetéstől.

- Aaron apád is ember, sőt egy pasi! – mondta a könnyeit törölgetve. – Ezen miért vagy kiakadva? Tudod te is valahogy belekerültél anyukád hasába… És ki is jöttél onnan.. – nevetett.

- Kösz, most belegondoltam. – húztam el a számat.

- Miért vagy kiakadva? – próbált komoly lenni de a szája sarka meg-meg rándult. – Te is művelted. Még pedig milyen jól. Azt mondják ezt valamilyen szinten öröklöd a szülődtől.

- Na jó, fogd inkább be. – tettem a kezem a szájára. – Had akadjak ki azon, hogy a lassan 50 éves apám Bryan sajtósát, keféli az irodájában! – akadtam ki.

- Nem akadhatsz ki. – mondta Kate mosolyogva. – Ő hányszor nyitott rád? – kérdezte huncut mosollyal.

- Párszor.. – vigyorodtam el az emlékekre. – De akkor is!

- Nincs de akkor is. – nevetett. – Fogadd el. Ennyi. – vonta meg a vállát de közben a kezét végig húzta a mellkasomon. – De van most pár óránk, eltöltjük kettesben? – vigyorgott szexisen.

- Most nincs hozzá lelki jelenétem. – húztam el a számat.

- Mindjárt lesz. – nevetett és hanyatt döntött az ágyon.

- Hé, ezt én szoktam. – nevettem.

- Pszt! – csókolt meg. – Most én leszek felül. – vigyorgott.

- Azt már nem! – fordítottam át magunkat. Nyelvet nyújtottam rá amikor már alattam feküdt amitől elnevette magát. Megcsókoltam az édes és telt ajkakat amik egyből viszonozták a csókom.

Figyeltem ahogy laposakat pislog a mellkasomon fekve és éreztem, hogy most boldog vagyok. Révbe értem és már nem bántam, hogy ez a fekete hajú démon elcsavarta fejem majd többször is lekoptatott. Ki tudja, egyszer talán még olyan elvetemültségre is rávesz mint az gyerek vállalás vagy az eljegyzés..

- Na jó, azért talán arra nem. - nevettem halkan.

Csillogó Cirkusz II. 14.

Mivel sokan mondtátok, hogy szerettétek Virág karakterét, ezért most ez egy ilyen rész lett! =) Kapok sok-sok kritikát? =)

- Gyere baba.. – csengett egy kedves hang. Oda néztem és egy karcú kecses női alak éppen lehajolt egy kisbabáért. Nem értettem ezt az egészet. Körbe néztem és anya házát véltem felfedezni. Több serleg volt és a földön mindenhol gyerekjátékok voltak szétszórva. Kintről még besütött a nap a hatalmas ablakokon, de már késő délután lehetett. Arra egyből rájöttem, hogy ő nem lát engem. Figyeltem ahogy a fáradt de mosolygós arc újra egy kishintába teszi a kisgyereket és a válláról lehúzva a konyharuhát vissza sétál a konyhába fél szemét a gyereken tartva.

- Komolyan mondom, ha apád nem jön és foglalkozik veled leviszlek hozzá és nem fog érdekelni, hogy sipákol. – mondta fennhangon a gyereknek aki ezen gőgicsélt és óvatosan mindenbe kapaszkodva ismét kimászott a hintából és négykézláb nagy nehezen megindult a lépcső felé. A nő hátra lesett a válla felett míg az egyik fazékban megkavart valamit majd nagyot sóhajtva oda ment megint a gyerekhez aki már félig az első lépcsőfokon volt.

- Mindig az kell amit nem kaphatsz meg, mi? – bökte meg az orrát mosolyogva. – Megyünk apádhoz, én nem bírok veled. – vette az ölébe és elindult fel az emeletre. Az ölében utazó kicsi nevetve tapsolt.

- Vigyázz a fiadra mert ha így folytatja kirakom az udvarra ott garázdálkodhat. Ha megcsináltad vállald a következményeket. Én megszültem. – tette le a gyereket a papír halomra és angolosan távozott is. Megdermedve álltam az ajtóban, hiszen az asztal mögött apám ült, csak sokkal fiatalabb kiadásban.

- Ezek a nőőők… - vonta az ölébe a kicsit, aki ezek szerint én lehetettem. A nő pedig anya. Ahogy ez tudatosult bennem lerohantam a konyhába ahol mosolyogva dúdolgatva főzött tovább. Néztem ahogy kecses mozdulatokkal felvágja az almát majd pürét kreál belőle.

- Ha akarnék még egy gyereket figyelmeztess, hogy a te génjeiddel kiborító lenne. – jött le apa az emeletről eltartva magától a picurt akit egyszerűen nem tudtam magammal azonosítani. Az egész arca, keze és a lábai is tiszta tinta volt.

- Még mindig jobb lenne mint a te génjeiddel megáldott rosszaság aki elől nem tetted el a tollat. – magyarázta nevetve. Végig néztem apán is akinek az arcán szintén volt pár tinta folt. Bevitt a fürdőbe és még a konyhából is lehetett hallani a víz csobogását és a gyerekkacajt és persze apa német szitok áradatát.

- Sebastiaaaaan, ne beszélj rondán a gyerek előtt! – kiabált be a fürdőbe vigyorogva anya.

- Éppen az általa eláztatott fürdőt dicsértem! – szólt vissza apa.

- És nem jó értelemben. Szívem, tudok a te hülye nyelveden. – morogta az orra alatt de apa pont megjelent.

- Ezt hallottam! – mondta nevetve.

- Mit is? – döntötte hátra a fejét anya, apa pedig egy puszit nyomott a szájára. – Aaront kellett volna megfürdetned, nem magadat. – nevetett felé és én sem bírtam kuncogás nélkül mert a baba énem kacarászva mászott apa után szinte szárazon míg apa tiszta víz volt.

- Nem hagyta magát. – játszotta a szomorút apa. Anya oda jött felemelt és pár perc múlva nevetve jött ki a fürdőből immár toll mentes babát hozva. Jelentőségteljesen végig mutatott a ruháján amin egy víz csepp sem volt.

Ugrott a kép és anyát láttam besietni a baba szobába ahol torka szakadtából ordított a kicsi.

- Gyere kicsikém, nincs semmi baj. Anya megvéd a csúnya álmoktól. – sétált vissza vele a hálóba. Meglepővolt, de ahogy a kezébe vette a gyereket egyből csönd lett mintha elvágták volna a sírást. Vissza feküdt bújt az ágyba és a babát apu mellkasára fektette majd ő is oda bújt. – Hoztam egy babát. – suttogta egy puszit nyomva a szundikáló picúr fejére.

- Honnan loptad? – mosolygott apa és közelebb húzta anyát.

- A szomszéd szobából. – motyogta félálomba anya.

Hírtelen felültem az ágyban és eltartott pár percig míg tudatosult bennem, hogy csak egy álom volt, vagy talán egy emlék foszlány. Kate békésen aludt mellettem és felismertem a régi szobámat apa házában. Mióta bekerült a kórházba azóta itt voltunk, mert ez volt a legközelebb. Igaz már több napja kiengedték de vele maradunk még pár napot, hogy betartassuk vele az orvos utasítását miszerint pihenjen. Kimásztam az ágyból és lesétáltam a konyhába inni valamit. Kinyitottam a hűtőt hátha találok narancs levet, vagy akár valami ütősebbet.

- Bú! – mondta valaki az ajtóból. Ugrottam egyet és mérgesen fordulta meg. Egyből felismertem apa alakját a sötétben de nem tudtam mit mondani, túl élénk volt még az álom.

- Akárcsak a filmekben. – sétált oda ő is a hűtőhöz és egy laza mozdulattal kivette a narancs levet és levett a polcról két poharat. Megtöltötte mind a kettőt és az egyiket a kezembe adta. – Mesélj. Mi a baj?

- Miért lenne baj? – próbáltam természetes maradni.

- Hajnali hmm.. 2 van. – nézett rá a digitális órára. – Soha nem ébredsz fel, csak ha rosszat álmodsz vagy ha valami felzaklatott, esetleg a zajra, de az nem volt, csak az amit te okoztál. Fiam, ismerlek. Mi a baj? – ült le az asztalhoz.

- „Ha akarnék még egy gyereket figyelmeztess, hogy a te génjeiddel kiborító lenne.” – idéztem az álmomból egy mondatot és figyeltem ahogy apa kezében megáll a pohár amit a szájához akart emelni.

- Micsoda? – kérdezett vissza hatalmasa nyílt szemekkel.

- „Vigyázz a fiadra mert ha így folytatja kirakom az udvarra ott garázdálkodhat. Ha megcsináltad vállald a következményeket. Én megszültem.” – ismételtem egy újabb mondatot ezúttal anyától.

- Te ezekről honnan tudsz? Még csak pár hónapos voltál! – nézett rám még mindig megdöbbenve.

- Álom. – mondtam egyszerűen. – Tudni akartad mi zaklatott fel. Álmodtam, és a reakciódból ítélve nem csak a képzeletem játszott velem. – mondtam és leültem az asztalhoz vele szembe. Engem nézett, de mégsem engem látott, hanem egy régi emléket.

- Nyári szünet volt és mindig minden első tetteddel megvártál csak az első szavakkal nem. Akkor kezdtél el mászni amivel anyukádat nagyon kiborítottad. Folyton futott utánad. – mondta mosolyogva. – Éppen vacsorához készültünk és én az infókat néztem át a következő futamra mert pár nap múlva indulnom kellett a következő futamra. Mérges voltam rád, mert mindent összefirkáltál még engem is. – nevetett halkan fel.

- Apa lehetséges, hogy mikor eszméletlen voltam tényleg anyával találkoztam? Találkozunk majd vele ott fent? – kérdeztem elgondolkodva.

- Hiszem, hogy igen, de remélem vissza kapom a 20as éveimben lévő testemet. – viccelte el. Felkelt az asztaltól de még az ajtóban vissza fordult.

- Ne akard megfejteni az élet nagy kérdéseit. – mosolygott. – Menj aludni. – és ott hagyott. Elgondolkodva néztem még magam elé pár percig majd vissza bújtam Kate mellé az ágyba aki automatikusan ráhajtotta a fejét a mellkasomra.