Csillogó Cirkusz 36.

A cikk persze szóról szóra jelent meg. Többször is láttam azt a nőt, de mindig csak vigyorogva mentem el mellette. Péntek reggel nehezen indult, mert alig aludtam valamit és nem akartam felkelni. Sebi pedig 20 percet könyörgött és bökdösött mire felkeltem. De így persze mind a ketten késésben voltunk. Szerencsére nekem nem volt megbeszélésem így csak Sebit kapták el késés miatt amiért csúnyán is nézett rám.

A szabadedzés nagyon hamar eljött.

- Nem számítunk esőre az edzések alatt. Minél több infót összekell gyűjteni a pályáról és a kocsi viselkedéséről. – mondta a mérnököm. – Fele- fele távot mentek.

- Vettem. – mondtam lazán. Fél táv? Az most pont kellemes, hiszen az azt jelenti, hogy 50 kört fogok én megtenni a pályán a mai edzés alatt.

Kigurultunk a pályára és elkezdtem koncentrálni inkább a kocsira, mint a vezetésre.

- Nagyon gyenge vibrációt érzek a hátulról. Más hátsó szárny beállítás kéne. – mondtam rögtön.

- Gyere vissza. – hallottam John hangját. Egyből mentem vissza állítgattak a kocsin majd vissza ki.

- A szemcsésedik a gumi, de nagyon. Csúszik az egész autó. – mondtam ismét a boksznak pár kör után.

- Rendben, 2 körre még maradj kint mert a boksz bejáratnál törmelék van és egy Renault. – mondta. – Kubica neki csúszott Vettelnek.

- Tudja, folytatni? – kérdeztem a legfontosabbat, hiszen baja nincs ha még a kocsi sincs útban.

- Nem tudja folytatni az elsőben semmi képen. – mondta pár pillanat múlva. – Miért a teljes táv. Gyere vissza gumi csere tankolás és megnézzük telivel, hogy bírja.

- Okéj. – óvatosan mentem a boksz bejáratnál hátha van még valami az útban de semmi, tiszta volt. Oda néztem Sebi boksza felé ahol éppen akkor vonult ki hátra.

Nehéz volt így az első szabadedzés mert 50 kört kellet megtennem egy szabadedzés alatt pedig a kettővel együtt volt nekem a mai feladat az ötven. Beálltam a bokszba és egyből elindultam hátra megkeresni Sebit.

- Szia! – ültem le mellé a büfében.

- Szia, sajnálom, hogy egyedül kellet vinned az edzést. – mondtam szomorú hangon.

- Nem gond. Verseny alatt is megyek ennyit. – fogtam meg a kezét. – Következőn edzést tudod teljesíteni?

- Nem tudom még. – Tommi jött oda hozzánk Sebi telefonjával a kezében.

- Kerestek egy fontos ügyben, azt mondta hívd vissza. – adta oda neki Sebi egyből ott hagyott minket és kiment a balkonra telefonálni.

- Mi ennyire fontos, hogy nem beszél előttem? – kérdeztem Tommit. – Titkárnő is vagy? – cukkoltam.

- Hát mint látod. – nevetett. – Ez az edzők hányatott sorsa.

- Te szegény. – nevettem.

- Kivel beszél? – faggattam Tommit.

- Nem avatkozok bele a kettőtök dolgába. – dőlt hátra majd elvett pár tésztát Sebi tányérjáról.

- Kezedre vágok. – ért vissza Basi vidáman.

- Kivel beszéltél? – kérdeztem egyből.

- Majd megtudod. – ült le és húzta maga elé a tányérját.

- Kérsz? – nyújtotta felém a villáját.

- Nem, híztam pár kilót, le kell adnom. – rántottam meg a vállam.

- Hol van az a pár kiló? – nézett rám vigyorogva párom.

- Nem tudom, de a mérleg többet mutatott. - támasztottam meg a fejem.

- Basiii!! – mondtam hisztis hangon.

- Hüm? – nézett rám teli szájjal.

- Mit eszel? – néztem a tányérjára amin valami tészta volt de fura zöldes színe volt.

- Tészta meg valami zöldség szósz de tök finom. – mondta félig teli szájjal.

- Basszus ezt muszáj volt? Marhára nem érdekelt mi van a szádba. – kapott el a hányinger. – Na jó asszem hányni fogok. – álltam fel az asztaltól és kimentem a levegőre. Pasik...

Nagy nehezen megúsztam hányás nélkül így fél óra múlva vissza ültem a kocsiba. Fura érzésem volt mintha..

- Valami mászik a lábamon! – sikítottam bele a rádióba és kiugrottam a kocsiból, de úgy, hogy egyből a falhoz ugrottam sikongatva és berántottam magam elé a motorfelelőst.

- Valami van a kocsiba. – mutattam oda.

- Ne hülyéskedj! Mássz vissza, mi lenne ott? – jött oda Beni a vezető szerelőm.

- Addig nem míg meg nem nézi valaki! – hisztiztem. Már sokan oda gyűltek és Sebi is oda jött.

- Mi a baj? – kérdezte visszafojtott nevetéssel, hiszen még mindig az emberem mögött bujkáltam.

- Valami végig mászott a lábamon! – bújtam be az ő háta mögé. Nem bírta tovább és elkezdett nevetni. Senki nem mozdult, hogy megnézze és vissza húzta a kesztyűt a kezére és oda sétált a kocsimhoz. Kezébe adtak egy lámpát és azzal bele világított a pedálokhoz. A sok nagy bátor szerelő meg pár lépéssel távolabb nézte ahogy a sztár pilótájuk néz utána az én kocsi lakómnak.

- Tényleg van ott valami. – jelentette ki Sebi. – Pedálokon kívül. – nézett Benire. Sóhajtva oda ment és hosszú vas pálcikával megpiszkálták a valamit. Majd kihúzta a botot miről egy tenyér nagyságú pók csüngött.

- Áááááá fúúúj! – reagáltam le és kirázott a hideg. - Ez a nagy izé mászott meg? Baszus! Nem ülök bele abba a hülye kocsiba többet! Nincs benne még egy?

- Nincs, barátkozz össze vele! Tök aranyos! – hozta oda Beni már a kezébe. Berohantam Sebi mögé.

- Viszed innen! Fúj! Gusztustalan! – siránkoztam. – Öld már meg valamivel! – hisztiztem Basi overáljába kapaszkodva.

- Dehogy ölöm. Nem viszed haza emlékbe? – hozta közelebb.

- Vidd már innen!!! – sírtam el magam. – Basi segíts!

- Hagyd, n piszkáld vele, mert tényleg nem ül többet bele a kocsiba. – mondta majd megfordult és megölelt. – Te pedig nyugodj végre meg.

- De egy ilyen izé futkosott a lábamon! – bújtam oda.

- Próbálj megnyugodni, rendben, nincs több pók ott. Ülj vissza mert mindjárt kezdődik az edzés. – tolt a kocsi felé.

- Tuti nincs több?- kérdeztem.

- Tuti, én magam láttam, hogy csak egy van. – adott egy puszit a bukómra. Nagy nehezen vissza másztam a kocsiba, de nagyon féltem, hogy még egy izé végig mászik rajtam. Oda néztem Benire aki azt a valamit simogatta nagy áhítattal.

- Ha edzés végén is ott lesz a kezében az a valami vagy a közelében kilépek a cipőmből de addig ütöm amíg mozog, aztán a pókot is megölöm. – beszéltem meg magammal nevetve.