Csillogó Cirkusz II. 2.

Ez amolyan rávezetős fejezet =)


Ki lehet az a lány? Mit keresett ott? Annak a szerelőnek a barátnője? Miért utasított vissza?
- Engem senki nem utasíthat vissza. – ugrottam fel az asztaltól ahol éppen ebédeltünk.
- Parancsolsz? – nézett rám Hannah értetlenül.
- Aaron. – vágott oldalba húgom.
- Elnézést. – rohantam fel a régi szobámba és magamra vágtam az ajtót. Bevágódtam az ágyba és beleordítottam a párnába.
- Mesélj. – jött be húgom majd be is zárta maga mögött az ajtót. – Ne mond, hogy nincs semmi. Ne mond, hogy nem tartozik rám. Mesélj.
- Volt egy lány a buliba… - emlékeztem vissza a megvető szemeire.
- Azt gondoltam, hogy nem csak pasik voltak ott. – nevetett.
- Nem fejeztem be. – ültem fel. – Csak ült a pultnál és engem nézett megvető szemekkel. Amikor oda mentem akkor pedig lekoptatott.
- Miért ennyire különleges ez a csaj? – ráncolta a szemöldökét.
- Nem tudom! Lekoppintott! Engem! - akadtam ki.
- Hát bátyus, itt volt az ideje, hogy valaki pofára ejtsen. Apa is megmondta, hogy nagyon elszálltál magadtól. – vigyorgott. – Már most bírom ezt a csajt.
- Már most? Mi van? Hé, te kinek a pártját fogod? – dobtam hozzá egy párnát.
- Koppantál!! Aaron koppant, Aaron koppant. – futott lefelé a lépcsőn én meg utána. Bemenekült apa mögé aki éppen a tányérokat fogta a kezében. – Aaron koppant! Pofára ejtette egy csaj! Nem érdekelte! Nem kellet neki a rossz dumája! – nevetett még mindig. Apa is már rázkódott a nevetéstől. A tányérok csilingeltek a kezében ahogy össze koccantak a poharakkal. Megpróbáltam elkapni a kis piszok grabancát de arrébb lépett és meglöktük apát akinek a kezéből kifordult a tényár halom.
- Oppá. – nevetett fel teli torokból. Összenéztünk Virággal és belőlünk is kitört a nevetés.
- Itt meg mi történt? – jött be Hannah a konyhából. – Gyerekek azonnal szedjétek össze! Már sokszor elmondtam, hogy ne futkossatok a házba! – szidott meg minket egyből.
- Hannah hagyd őket, én ejtettem le őket. – védett meg minket apa egyből.
- Sebastian te is felnőhetnél végre! Van két gyereked de még mindig gyerek vagy te is! Komolyodj már meg végre! – ordított már a végére. Virág egyből oda bújt hozzám. Nem szoktak veszekedni, legalábbis akkor nem amikor mi hallhattuk. Volt már olyan, hogy előbb haza értem, és veszekedtek, de ahogy beléptem apu arcán egyből megjelent a mosoly.
- Menj be a konyába. – nézett halálosan komolyan rá. – Aaron menjetek el kocsikázni. Elviheted a Ferrarit. – dobta oda a kulcsokat a kisasztalról. Egyértelmű volt, hogy ismét veszekedni fognak, de apa előttünk soha nem emelte fel a hangját. Lehúztam a húgomat a garázsba én beültem a tűzpiros Ferrari volánjához. Ahogy becsukta az ajtót ráléptem a gázra és már száguldottunk is.
- Miattam van az egész. – mondta sírós hangon.
- Hallod mit beszélsz egyáltalán? – néztem rá egy pillanatra. – Nem miattad van. Hannah hiába mondja nem bírja elviselni, hogy apa még anyát szereti.
- Bárcsak nekem is ő lehetett volna az anyukám. – sírta el magát.
- Hát te nem vagy normális. – sóhajtottam fel. – Ne beszélj marhaságokat. Minden rendben lesz. Hannah kitombolja magát és megint minden jó lesz. – mosolyogtam, pedig még magam sem hittem el amit mondok. Előbb vagy utóbb Hannahnak mennie kell, apa türelme is véges.
- Ígéred? – nézett rám könnyezve.
- Ígérem. – bólintottam. Ahogy kimondtam már bántam is. De jobb kedve lett tőle. Elindultam haza felé, de ahogy beálltam a garázsba már tudtam, hogy a családfő nem lesz bent a lakásban. Anya Nissanját csak ő használta.
- Anyaaaaaaaaa. – rontott be a házba Virág egyből. Hannah a éppen a szilánkokat szedte fel a földről. Leguggoltam hozzá és kivettem a kezéből az összeszedett törmeléket és eltoltam a kezét onnan.
- Köszönöm. – suttogta, majd felállt és elindult a konyhába. – Virág pakolj mert 10 perc múlva indulunk a próbára. – mondta húgomnak, ahogy oda ért hozzá. Egyből lelkesedés csillogott a szemében és felrohant az emeletre.
Az összeszedett szilánkokat beledobtam a kukába gyorsan felporszívóztam és én bezárkóztam a szobámba. Maxra tekertem a hangfalakat és végig dőltem az ágyon.
- Halkítssssssss – sikított a fülembe. – Mi ez? Mond már el mit énekelnek benne! Apával folyton csak vigyorogtok rajta!
- Tanulj meg te is magyarul és majd érted. – húztam magamra a takarót. – Menj inkább balettozni és hagyj engem békén.
- Te meg menj inkább száguldozni! – nyomta ki a zenét és kitáncolt a szobámból.
- Idegesítő vagy! – kiabáltam utána.
- Te meg hülye! – kiabált vissza. –Apaaaaa jössz te is velünk? – hallottam lentről a hangját.
- Nem, beszédem van Aaronnal. Sok szerencsét a próbához! – indult fel az emeletre. – Alszol? – nyitott be.
- Nem. – válaszoltam magyarul. Imádtam magyarul beszélni mert csak apa értette.
- Jövő héten leszel 19 éves. – ült le mellém az ágyra. – Itt az ideje, hogy legyen saját házad. – nézett ki az ablakon.
- Komolyan? Azt hittem kiakadsz ha felhozom! – lepődtem meg.
- Nem, a héten elmegyünk és veszünk neked egy házat.
- Szét fogtok menni Hannahval? – ültem fel az ágyban.
- Nem. Itt az ideje, hogy végleg tovább lépjek. – mosolyogott keserűen és előhúzott a zsebéből egy kis dobozt.
- Hát csak ki harcolta, hogy elvedd. – mondtam szomorúan. – Szereted? – kérdeztem tőle a legkézenfekvőbb kérdést.
- Nem tartozom neked magyarázattal és jogod sincs ilyet kérdezni. – nyitotta ki az ajtót.
- Szereted anyát? – ütöttem tovább a vasat. Nem akartam, hogy elvegye. Rám nézett és lecsukta a szemeit egy pillanatra majd válasz nélkül ott hagyott.
- Na én ezért nem leszek szerelmes. – dőltem vissza az ágyra.
Felpattantam és meg sem álltam a garázsig. Elhajtottam az utca végére egy fekete kerítéses házhoz. Többször is láttam itt apát. Lapos kavics út vezetett a bejárathoz és a lehajtóhoz is. Kiszálltam és beengedtem magam a kapun. Oldalt sövény volt, hogy a szomszédok ne lássanak be. Oda léptem a bejárathoz és elgondolkodva néztem a számlapot, ami az elektronikus zárat nyitotta. Beütöttem anya születési évét, de semmi, apuét ismét semmi. Elgondolkodtam. Egy évben lett anya VB és abban az évben lett vele terhes. Bepötyögtem és a zár egyből kattant. Egy kis előtérbe találtam magam. Jobbra egy boltív volt és ahogy beléptem jöttem rá, hogy ez a konyha. Teljesen felszerelve. Kinyitottam a bal oldali ajtót és egy hatalmas nappaliban találtam magam. Körben sehol nem volt fal végig üveg volt az egész bal oldali falon polcok voltak tele kupákkal, díjakkal és érmékkel. Oda léptem és végig olvastam a feliratokat. Forma 1-es díjjak voltak és egyéb kitüntetések. Kart érmék és egyebek. Ahogy körbe fordultam láttam, hogy csak a hátsó udvarra néző rész volt rendes fal ahol egy kandalló volt előtte pedig egy vastag puha szőnyeg. az érmekkel szemben TV és kanapé, fotelok és egy kis asztal. Oda léptem és régi újságok voltak rászórva. Elnéztem arra hol bejöttem és az üvegfal előtt egy régi Red Bullos Forma 1-es autó volt. Nem lepődtem meg annyira, hiszen a mi nappalinkban apa első VB győztes autója volt. Oda léptem hozzá és az üveg vitrinen végig húztam a kezem. „V. Norton” hirdette a kocsi oldalán a felirat egy magyar zászlóval együtt.
- Tehát ez mind anya cucca. – mondtam ki hangosan. Körbe fordultam ismét és észre vettem egy boltívet a teli polcok mellett. Átsétáltam és jobbra egy lépcső vezetett fel az emeletre. Középen egy hatalmas asztal volt oldalt pedig szekrényekben üvegpoharak és étkészletek. Pár lépcső fok szintkülönbséggel egybe volt nyitva a konyhával ahogy most láttam csak, hogy volt egy kisebb asztal és ott egy etető szék. Oda léptem és végig simítottam rajta. A partedlin az én nevem állt büszkén hirdetve, hogy az enyém volt. Vissza mentem az étkezőbe és elindultam fel a lépcsőn. Végig a falon régi képek voltak róluk. És pár rólam még nagyon pici babaként vagy anya hatalmas pocival. Ahogy felértem a lépcsőn benyitottam az első szobába ami egy fürdő volt. Hatalmas káddal és a mosdó mellett rengeteg női dolog. A tükör szélén egy rúzsos ajak lenyomat volt amin elmosolyodtam. Kisétáltam és bementem a következő szobába ami bordó színű volt és egy hatalmas francia ágy volt a falhoz tolva ami ránc mentesen bevolt vetve bordó selyem ágyneművel. A szoba másik végéből egy kétszárnyú ajtó nyílt. Meghúztam őket magam felé és egy hatalmas gardróbbal találtam szembe magam. Jobb oldalt alul sok női cipő sorakozott míg a másik oldal szinte üres volt, csak pár Red Bullos holmi volt oda hajtogatva. Oda léptem a jobb oldalhoz és végig futattam rajta a szemem. Rengeteg női ruha volt behajtogatva a polcrendszerben. Szemben az ajtóval pedig egy hófehér esküvői ruha volt. Végig húztam rajta a kezem és eszembe jutott az a videó amikor anya a sorok közt sétál és ez a ruha simul rá. Mellette rengeteg estélyi és koktél ruha volt a fogasokon. Vissza sétáltam a folyosóra és benyitottam az utolsó előtti szobába ahol mindenféle kacat volt. Dobozok, bőröndök, egy kalitka. Overálok, és jó pár bukó sisak mint fekte- fehér volt és valahol valamilyen formában megjelent rajta a magyar zászló. Tovább mentem és kinyitottam az utolsó ajtót is. Egy kék szobában találtam magam ahol a falon mindenhol mesehősök képe volt felfestve a plafonból pici elektródák lógtak ki a csillagokat szimbolizálva sötétben. Ott volt egy kiságy, bölcső egy hinta szék, rengeteg játék sok gyerek dalos CD.
- Ez volt a te szobád. – szólalt meg mögöttem egy hang.