Csillogó Cirkusz 52.

Ez csak egy kis életkép, egy mosolygós rövid rész =D


Pár nap múlva elhagyhattuk a kórházat aminek nagyon örültem. Vissza mentünk Svájcba az otthonunkba, ami már fel volt készítve a baba érkezésére.
- Újra itthon. – sóhajtottam fel boldogan. – Picur jól nézz körbe mert itt fogsz felnőni, mert a mami imádja ezt a házat. – sétáltam vele végig a lakáson majd a gyerekszobában letettem aludni és lementem Sebihez aki a kanapén feküdt.
- Fent van egy nagyon kényelmes ágy. – nyúltam végig rajta. – Fáradt vagy? – adtam puszit a csukott szemére.
- Igen egy kicsit. – morogta. – Pedig te aludtál nagyon keveset. – ölelt át.
- De én nő vagyok. – hajtottam rá a fejemet a mellkasára. – És titeket maga a gondolat, hogy apák vagytok is lefáraszt. – nevetettem. – És szinte folyton ott voltál velem.
- A gondolat, hogy apa vagyok nem fáraszt le, de annak a gondolata, hogy pár perc múlva mit fogunk művelni annál inkább. – csúsztatta be a kezét a felsőm alá. Nevetve felültem lovagló ülésben a csípőjén és felemeltem a kezem. Már nem volt rajtam semmi csak egy bugyi és Sebi már teljesen meztelen volt amikor Aaron felsírt az emeleten. Elnevettem magam.
- Ez annyira filmbe illő jelentet. – kaptam magara Sebi pólóját és elindultam a lépcsőn fel. Felvettem Aaront és lesétáltam vissza a nappaliba ahol Sebi boxerben ült a kanapén. Befészkeltem magam az ölelésébe és megetetettem a babát. Majd fel akartam kelni, hogy vissza teszem aludni de Sebi elkapott és vissza húzott az ölébe.
- Maradj itt még. – mondta komolyan. – Gondolkodtam és arra jutottam, hogy jövőre én is ott hagyom a Forma 1-et. – sóhajtott. – Veletek szeretnék lenni.
- Míg nem nyertél 8 VB-t addig erről nem akarok hallani. – mondtam komolyan. – Ne hagyd ott. Majd utazunk veled amint olyan korban lesz Aaron, hogy lehet vele utazgatni. – dőltem neki.
- De majdnem lemaradtam a születéséről, nem akarok semmiről sem lemaradni. – mondta szomorúan. – Itt akarok lenni amikor először haza jön egy elrontott randiról és akkor is amikor az oviban először megpuszilja egy lány. Nem akarom semmiről sem lemaradni.
- Mindig nem lehetsz ott te sem és én sem. Féltelek, hogy bajod esik, de még fiatal vagy ahhoz, hogy feladd az eddigi életed nagy álmát. Megbánnád. Szeretsz minket, tudom. – tettem az ujjam a szájára amikor megakart szólalni. – De idővel megbánnád, ha ott hagyod. Nyerj 8 VB-t és utána ott hagyhatod, és élhetsz értünk, a családodért.
- 8? Miért pont 8? – nevetett végre fel.
- Mert úgy megdöntesz egy újabb rekordot de már olyan vén leszel, hogy inkább hagyd ott. – nevettem. Felkeltem és elindultam ismét a gyerekszoba felé.
- Gyere te is, aludjunk most csönd lesz talán 3-4 óráig. – kacsintottam rá.

- Aaron olyan vagy mint apád. Sőt! Rosszabb! – mérgelődtem futam közben amikor felsírt. – Te is tudod mikor kell hisztizni. Pasik! – ölbe vettem és elkezdtem ringatni amitől egyből el is aludt ismét. Végig dőltem az ágyon és a mellkasomra fektettem. Ismét Sebi nyert és a német himnuszon sikerült elaludnom és arra ébredtem, hogy Aaron keze a számban van.
- Jaj! – nevettem. – Hát te mit csinálsz? – ültem fel vele. – Óha, már ennyi az idő? Apád mindjárt zaklatni fog minket, hogy láttuk-e a hatalmas előzését. – sétáltam ki a konyhába a fiammal együtt.
- Látod mondtam. – néztem rá amikor megszólalt a telefonom. – Szia Herceg, ügyes voltál. Fiad annyira élvezte, hogy aludt egy jót. – piszkáltam nevetve.
- Szia Napsugár, ő folyton alszik. – nevetett. – De a hangodon hallom, hogy te is elszunyókáltál.
- A hülye himnuszod elaltatott. – nevettem én is. – Kisfiad úgy néz rám, hogy büntetni kéne.
- Miért, hogy néz? – nevetett még mindig.
- Sebisen. – húztam el a számat. Oda tettem a kezem Aaron arca elé, majd elkaptam amin elkezdett kacagni.
- Hallom nem is hiányzom. – játszotta nevetve a durcit Sebi.
- De, egy ici-picit! Siess haza! – mondtam neki majd le is tettük. – Na gyere te bandita, megyünk fürdeni és azt hiszem, hogy a pelus csere sem ártana. – csikiztem meg a pociját amitől megint elkezdett kacagni.
Mikor már nagyban pancsizott elkezdett rugdosni és tiszta víz lettem.
- Hékás! Anyával jó dolog ám jóban lenni! – nevettem az arcomat törölgetve. – Mert aztán ha aput kell megfűzni valamiért akkor anya jól fog ám jönni. Bár neked nem lesz gondod apáddal, mert rápislogsz és a lábad előtt hever. – nevettem és egy másik nevetés is társult hozzám. Hátra lestem és Sebi állt az ajtónak támaszkodva.
- Meglepetés! – tárta szét a karját.
- Látod picúr annyira hiányzunk apának, hogy már ma haza jött. – kacsintottam rá Aaronra amitől felkacagott és mi is csatlakoztunk hozzá.