Csillogó Cirkusz 30.

Azt a három napot, amit kórházba töltöttem végig hisztiztem és könyörögtem a dokinak, hogy adja áldását a hétvégére, de mocsok volt és a végén ha megakartam szólalni is egyből mondta, hogy nem. Így némasággal tüntettem. Sebi minden nap bent volt, de megszokta, hogy nem szólalok meg így hozta a laptopját és beült mögém és én meg nézegettem ő mit művel neten. Így olvashattam arról a pletykákról amik régen rólam keringtek. Akkor bosszankodtam rajtuk most már csak nevetek az egészen.

Mikor megérkeztünk Belgiumba hatalmas port kavart, hogy Ádámmal érkeztünk. Egyből mindenki azt találgatta, hogy ki lehet ő talán örökbe fogadott gyerek-e. Sebi cipelte Ádámot egy hordozóba és elég csúnyán nézett a sajtósokra, hogy megtartsák a tisztes távolságot. Tetszett ahogy védelmezte az unokatestvérem.

Szerda reggel kopogásra ébredtem gyorsan mentem ajtót nyitni mielőtt a pasik felkelnek. Báró egyből oda jött a lábamhoz. A támadás óta folyton a nyomomba van.

- Igen? – nyitottam ajtót álmosan.

- Ezeket nézzétek meg mielőtt kiléptek. Kint már most rengeteg az újságíró. – adott a kezembe pár újságot majd távozott is.

Leültem a kanapéra és szembe néztem a saját képünkkel csak ahol egymás kezét fogtuk mintha félbe lenne törve a fénykép. Nem értettem miért jó nekik, hogy megint a szakításunkról írjanak. Fellapoztam az újságot a megfelelő oldalon majd ki is esett a kezemből ahogy a főcímet elolvastam.

„Sebastian Vettel bántalmazta Virág Nortont? „

Állt hatalmas betűkkel az újság tetején. Kellet pár pillanat mire feldolgoztam. Remegett a kezem a dühtől amikor felvettem az újságot, hogy végig olvassam a cikket.

„ Norton nem indulhat a Belga futamon ütésektől eredő sérülések miatt. Sebastian Vettelel együtt hallgatnak a történetről. A szerkesztőségünk kiderítette, hogy míg Virág kórházba volt a férfi folyton mellette volt de Virág nem volt hajlandó beszélni a jelenlétében. Bántalmazta a barátnőjét a német tehetség? Egyik munkatársuk - aki a nevét eltitkolni kívánta – elmesélte, hogy biztos többször is előfordult már, hogy Vettel fenyegette Virágot. Ugyan ez az informátorunk elmesélte, hogy Virághoz a magyar nagydíj után orvost kellet hívni. Megverte volna szerelmét a győzelem miatt? „

Remegett a kezembe az újság a dühtől. Mit képzel magáról? Természetese az a nő írta a cikket akit még az elején leosztottam.

- Kicsim mi a baj? – ölelt át hátulról Sebi és megtartotta a remegő kezeimet, hogy eltudja olvasni az újság cikket. Figyeltem az arcát először meglepetés uralta az arc vonásait majd a düh átsuhant rajta a pánik is majd végül rezzenéstelen arccal adott egy puszit a fejemre ledobta az újságot az asztalra. Oda sétált az ablakhoz ami a főbejáratra nézett kilestem én is rajta a keze alatt. Nagyon sokan toporogtak a hotel előtt.

- Mire jó ez nekik? – sóhajtott. Oda bújtam hozzá szorosan.

- Ne félj, tisztázlak. – adtam egy puszit a szájára. Elmosolyodott.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. – ezt a pillanatot választotta Ádám, az ébredésre. A nagy szemeivel nézett ránk és gügyögött. Oda mentem és felvettem majd vissza sétáltam Sebi ölelésébe.

Ádám érezhette, hogy Basi szomorú mert a kis kezeit oda nyomta a szájához és felnevetett.

- Szereti amikor nevetsz. – mosolyodtam el. – Én is szeretem. – nem mondott semmit csak adott egy puszit a két kicsi kézre meg az orromra.

- Ma ne menjünk ki. Nincs dolga egyikünknek sem. Holnap úgyis ott leszek a sajtótájékoztatón. – mondtam neki, bólintott.

Egész nap Ádámmal játszottunk meg Báróval. Este oda bújtam hozzá és megsimítottam az arcát.

- Tudtad, hogy az arcodra ugyan figyelsz de a szemed színe mindig elárul, hogy milyen kedved van? – néztem bele a szemébe. - Mikor reggel felkelsz olyan világos kék a szemed mint a felhőtlen ég és teljesen tiszta. Amikor beteg vagy, vagy fáj valamid kívül megjelenik egy majdnem fekete árnyalat a szinhártyádon és pici foltok lepik el. – simogattam meg az arcát. – Amikor rám nézel király kék lesz és csillog.

- Mert ahányszor rád nézek boldognak érzem magam. – mosolyodott el.

- Amikor mosolyogsz szívből vagy nevetsz világos akár a tiszta tenger. Amikor folynak a könnyeid akár bánat akár öröm miatt vagy dühös vagy mély kék lesz mint a haragos tenger. – túrtam bele a hajába. – És amikor elönt a vágy és a kéj a akár a felhős eget ellepi a szemed egy fátyol szerű szürkeség. Különleges szemed van, szinte percről percre képes változni ahogy a hangulatod is. Imádom ahogy Ádámmal bánsz mintha csak a saját fiad lenne. Már nem bánnám, ha lenne egy babánk, akkor féltem de most már nem félek. Itt vagy velem. – lehetem egy csókot a szájára.

- Fél év alatt ennyire kiismerted a szemem? Hihetetlen vagy. – döbbent meg.

- Fél év? fél éve amikor csak láttalak a szemedbe voltam elveszve. Még szép, hogy ismerem. – vigyorogtam. – A szemed volt az amin megakadt a tekintetem. Ahogy lekicsinyítőn néztél rám. Azért nyomtam annyira, hogy ne lekicsinylést lássak a szemedben hanem megdöbbenést vagy elismerést. Mindkettőt megkaptam. – mosolyogtam.

- Nem hittem abban, hogy egy nő jó lehet tényleg itt. Bevallom. De ahogy mentél, tudtam, hogy remek pilóta lennél. Mikor megkérdezték a véleményem, hogy kit látnék szívesen magam mellet téged mondtalak. – simogatta meg a hátam. – És lám, itt vagy mellettem.

- Itt vagyok bizony, és melletted is maradok amíg csak élek. – mosolyogtam.

- Legszívesebben arra kérnélek, hogy ne ülj többet kocsiba. De nem teszem, mert magam sem tenném meg. Nem bírnám megtenni. – gondolkodott el.

- Én sem tudom elképzelni, hogy elhagyjam a Forma 1–et. – mondtam. – Ahogy azt sem, hogy téged elhagyjalak.

Reggel nem szívesen keltem fel, mert tudtam mi vár ránk, főleg Sebire. De ő nem mutatta, hogy érdekelné, de a félelmet láttam a szemében csillogni, de nem tettem szóvá. Ádámmal és Báróval mentünk ki a pályára. Báró az összes közelebb osonó újságírót megmorogta amin Sebi csak kuncogott. Nagyon okos ez a kutya, néha még én is meglepődőm mennyire emberi.

A sajtótájékoztatón elmondtam, hogy volt az egész és, hogy mennyire nagy hülyeség amit kitaláltak.

Pénteken Ádám és Báró a motorhome-ba voltak Evaval. Én pedig kint ültem a bokszban Sebi oldalán és figyeltem ahogy ténykedik. De fél szemem mindig az én kocsimon volt amit mindenki meglepetésére Kimi vezetett. Csütörtökön este ért ide, mert előtte Rallyzott. Azt mondta, hogy az én szép és okos kocsikámnak kinyomja a lelkét is. A beszólása óta figyeltem minden mozdulatát amin ő jókat derült.

A két szabadedzés közt Ádámoztunk és kajáltunk, majd, hogy a csütörtöki mondandóm bizonyítsam mielőtt Sebi felvette a bukót megcsókoltam szenvedélyesen. Mikor elhúzódtam láttam, hogy a kamera miket vett. Elmosolyodtam, na ezt magyarázza meg a sok hülye újságíró. Sebi csak vigyorgott és beszállt a kocsiba majd meg is nyerte a szabadedzést.

Egy kis érdekesség így évvégre.

Hoztam a szereplőkről képeket. Karácsonykor nem kaptatok semmit, így most ezzel próbálom pótolni! =)

Ahogy én elképzelem őket :

Sebastian Vettel

Sebi és az apukája Norbert Vettel

Báró a kutyus =)

Ádám (Virág unokatestvére akire vigyáznak )

Virág, de csak a 30. fejezettől. És ezzel elárultam pár dolgot. =D Eddig hosszú haja volt és nem volt az orrában piercing.

Szintén Virág, kicsit később majd. =D

Kimi Räikkönen

Viki (Virág legjobb barátnője)

Dávid (az énekes ex osztálytársa Virágnak és jó barátja)

Eva (Virág sajtósa)

Csillogó Cirkusz 29.

Reggel halkan kiosontam a fürdőbe letusoltam és felkaptam Sebi egyik ingjét gyorsan megtöröltem picit a hajam, hogy ne folyjon belőle a víz és direkt leejtettem a fésűmet a fürdő kövére. Pár perc múlva meg is lett a hatása Sebi álmosan sétált át a szobán neki dőltem az ajtófélfának és néztem ahogy kóborol álmosan.

- Jó reggel Hercegem. – mondtam olyan hangon ami tudtam, hogy felizgatja.

- Jó reggelt Napsugaram. – nézett végig rajtam. – Látom ma nem megyünk ki a szobából. – vigyorgott.

- Miért is? – indultam el felé. direkt úgy léptem, hogy az ing alól a lábam teljesen kilátsszon.

- Azért mert már most nagy lelki erő kell ahhoz, hogy még rajtad van azaz ing. – belenéztem a szemébe és már tudtam, hogy egy picit löket kell neki és elveszti a fejét már így reggel.

- Hát akkor miért nem téged le rólam? – kezdtem el kigombolni az inget ami lecsúszott az egyik vállamról a mozdulatnak köszönhetően. – Vagy ezt is nekem kell megcsinálnom? – felnevettem amikor oda lépett és az ingje gombjai feladták a harcot Sebi ereje ellen. Ezt akartam elérni, ki mondta, hogy a nők nem kapják meg azt amit akarnak?

- Megőrítesz. – harapdálta a nyakam.

- Kívánlak, akarlak, tégy a magadévá! – súgtam a fülébe amitől kész lett. Következő pillanatban már a kanapén feküdtem Sebi alatt. Elvigyorodtam, nők a világ urai, mert uralják a férfiakat.

Nyújtózkodtam egyet majd csak a fájdalmat és a koppanást hallottam. Pislogtam párat mire rájöttem, hogy elaludtunk a kanapén és sikerült lesnem Basi mellkasáról.

- Ott most jobb? – lesett le rám nevetve.

- Igen, kényelmes. – rántottam le a kanapéról de sajnos nem gondolkodtam így rám esett. Nyögtem egyet a hírtelen súlytól, de szerencsére egyből felkönyökölt és adott egy puszit.

- Miért okozol saját magadnak fájdalmat? – csókolgatott. – Bár tényleg jó itt lent. – vigyorgott amikor a derek köré fontam a lábam. Elmosolyodtam ma már tényleg nem nézünk várost. Nem bánkódtam nagyon.

Gyorsan el lett az a pár nap amit ott töltöttünk és már indulni is kellet Ádámért majd Sebivel mentünk Red Bull centerbe. De előtte elkellet menni Báróért is. Ádám egy nyugis nagyon tündéri baba volt. Sebi persze nem bírta ki, hogy ne vegyen neki mindenféle hülyeséget.

- Na gyere picúr megyünk alukálni Virág mellé. – beszélt a babához én már az ágyba feküdtem mert kilettem tessékelve a fürdőből, azzal az indokkal, hogy most ott pasi gyűlés van még Báró is bent lehetett. Ádám nagyon kedves baba volt, mert ha velünk aludhatott soha nem ébredt fel.

- Sziaa, na milyen volt a pancsi? – vettem át Sebitől és megtornáztattam majd ráfektettem Sebi mellkasára ahol mindig aludt. Én is oda bújtam hozzájuk és Báró is oda telepedett a lábamhoz. Úgy éreztem mintha egy nagy család lennénk. Rossz volt belegondolni, hogy nekünk is lehetett volna kisbabánk.

- Mennyi gyereket szeretnél majd? – kérdeztem Sebit. Nem volt kérdés, hogy szeretne-e gyereket, látszott rajta, hogy megvesz értük.

- Kettőt mindenképpen. – gondolkodott el. – Ha lányunk lesz legyen Virág! – mosolygott.

- Ne már! Az olyan rossz mikor a szülő nevét kapja. – húztam a számat. – Ha fiúnk lesz Aaron lesz (Éron), és nem engedek belőle.

- Rendben, ha kislány akkor majd megbeszéljük még. – mosolygott.

Gyorsan eljött az én fotózásom ideje is. Semmi igazán érdekes nem volt benne, Báróval kellet pózolnom. Féltem kicsit tőle, hogy nem fogja szeretni a kamerákat, azért sem mertem még a pályára kivinni. De nagyon jól fogadta, sőt úgy éreztem, hogy direkt pózol.

- Leviszem Bárót! – szóltam be Sebinek a szobába.

- Oks. Vigyázz magadra! – adott egy puszit. Báró már volt annyira tanult, hogy nem kellet póráz, de azért a kezembe ott volt. még 3 nap és indulnunk kell Belgiumba Ádám oda is velünk tart mert Vera nem lett jobban, sőt romlott az állapota. Vikivel közös házba lett egy baba szoba berendezve neki és Sebi is ott volt mindig velünk.

Rossz előérzetem volt ezért háta pillantottam de senki sehol. Báró már messze előttem futott mikor éreztem egy rántást az egyik az egyik fa mögül és elestem. Tudtam, hogy rossz ötlet a parkba jönni sötétben, de Báró itt imádott rohangálni. Sikítani sem volt időm mert befogta a számat és valaki lefogott.

- Szia csinibaba. Mit szólnál hozzá, ha szórakoznánk egy kicsit? – Sebi ezért féltett elengedni este egyedül. Tudtam, hogy a legrosszabb amit csinálhatok, ha sikítani próbálok és harapni. Ezért teljes súlyommal ránehezedtem a fogva tartóm kezére, tudtam, hogy nem vagyok nehéz annyira, hogy ne bírjon el, de pár perc alatt elzsibbad a keze és automatikusan elfog engedni.

- Nem vagy benne a játékba? Ez sajnálatos. – mondta miközben közeledett felém már az övét csatolta. Na nem. Rúgtam egyet hátra remélve, hogy eltalálom de nem jött be elkezdtem izegni- mozogni, de csak feldühítettem.

- Ne kapálózz már annyit! – éreztem, hogy a pofontól kiserken a számban a vér. – Engedd el a száját, ha sikítasz megölünk.

- Hagyjon békén. Nem jó embert kezdet el molesztálni. – mondtam neki.

- Miért édes? Mert te vagy a nagy Forma 1-es picsa? Annál élvezetesebb. – nem számítottam rá, hogy felismert.

- Engedjen el. Higgye el ön többet fog ezen károsulni! – mondtam nem mutatva a félelmem.

- Nem érdekel. – bordán vágott amitől legszívesebben felsikoltottam volna, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy sikítani halljon. Még egy ütés ami gyomorszájon talált. Felgyűlt a szám vérrel amit az arcába köptem.

- Te …!! – megfogta a csuklóm és a roppanást hallottam csak és az iszonyú fájdalmat éreztem. De még mindig nem sikítottam. Arcon ütött amitől az állkapcsom kiugrott a helyéről és az utolsó emlékem, hogy a pasi neki vágódik a mögötte álló fának a védő angyalom ütésétől. A kék szemekben iszonyatos fájdalmat és dühöt láttam majd elsötétült a világ.

- Áú.. – nyögtem fel ahogy felébredtem. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de elvakította fehérség.

- Kicsim! – hallottam meg Sebi hangját. Arra fordítottam a fejem és kinyitottam ismét s szemem. Ott ült az ágyam mellet és nagyon aggódó arcot vágott.

- Ne nézz így rám.. élek! – fáj azt állkapcsom és a csuklóm is. A lélegzet vétel pedig picit szúrt. A doki egyből bejött és szintén aggodalmas arccal rám nézett.

- Miss. Norton, a sérülései nem súlyosak. Az állkapcsa és a csuklója kiugrott a helyéről, de 3-4 nap múlva már nem fog fájni. Megrepedt 2 bordája de már stabilan vannak, azok is begyógyulnak 3-4 nap múlva. Viszont konzultáltam a csapat orvosával és az FIA orvosával. A következő nagydíjon nem ülhet autóba. – mondta szomorúan.

- Micsoda? Nem ülhetek autóba? De hiszen azt mondta begyógyulnak a sérüléseim addigra! – hisztiztem.

- Kicsim hallgass rájuk. Bajod eshet a kocsiban gyenge a szervezeted még. – simogatta meg az arcom Sebi.

- Ha azt mondják neked, hogy nem ülhetsz autóba pedig már nincs semmi bajod, nem akadsz ki? – néztem rá kérdőn.

- De kiakadok. – mondta. - De te rám parancsolsz és nem hagysz beülni. Én sem hagylak téged. És Christian sem.

Becsuktam a szemem és magamba dühöngtem. Kikell hagynom egy versenyt az miatt az őrült miatt.

Csillogó Cirkusz 28.

Mire kiértünk a reptérre már ment le a nap. Elég sok cuccom van amin Sebi csak fejét rázta, bezzeg ha tudta volna, hogy egy egész bőrönd szexibbnél- szexibb fehérneműt hoztam csak az ő kedvére akkor egy szava se lett volna. De ezt a titkot megtartottam sejtelmesen mosolyogva magamnak. Persze nem úszhattam meg, hogy a 3 táskával a vállamon és a kezemen ne kezdjen el csörögni a telefonom.
- Szia Eva, nem megyek semmilyen fotózásra és sehova. Nyaralok. – szóltam bele ahogy megláttam ki hív.
- Jövő héten is? Azért most hívlak, mert tudtam, hogy hol leszel és inkább zavarlak most mint esetleg rosszkor hívjalak. – nevetett. Csúnyán néztem Sebire mert pletykált persze ő egyből ártatlan arcot vágott.
- Jövő hetem szabad. Mikor és hol? – sóhajtottam.
- London, P&F Hotel 2 órakor. Hozd el Bárót is és ha szerzel pórázt Sebit is hozhatod. – nevettünk. Most az említett nézett csúnyán és én ártatlanul.
- Ott leszek. Szia! – nyomtam ki és azzal a lendülettel bele is dobtam a táskámba.
- Póráz mi? Nyakörvet esetleg? – játszotta a sértődöttet.
- Most, hogy így mondod… Meg korbácsot is. – itt már ő sem bírta és elnevette magát.
- Inkább fogd be. – nevetett még mindig.
- Fogd be te a számat akkor már. – nyújtottam nyelvet. Vette a lapot és megcsókolt, egészen a gép indulásáig csókolóztunk. Mehetünk volna magán géppel is, de tudta, hogy ilyenkor jobban szeretem ha úgy viselkedünk mint az átlag ember. Többen is megnéztek minket de mindenki békén hagyott szerencsére vagy csak azt hitték, hogy rosszul látják.
- Örülsz? – mosolygott.
- Róma? Viccelsz? Imádlak! – adtam egy nagy puszit neki. – Egy újabb gyerekkori álmom válik valóra! – bújtam oda.
- Akko jó, reméltem, hogy tetszeni fog. Azt mondtad Olaszországot imádod és Rómában még én sem jártam. – közben oda jött egy harmincas évei elején járó pasi.
- Bocsássanak meg, de a lányom hatalmas rajongójuk csak nem mer ide jönni és holnap lesz a születésnapja. Tudom, hogy hatalmas kérés és sokan fordulnak ilyen butasággal önökhöz de csak pár percre oda jönnének? Hatalmas örömet okoznának vele neki. – nézett ránk könyörgő szemekkel. Ránéztem Sebire aki szintén engem nézett.
- Ha örömet okozhatunk neki akkor szívesen. – mosolyogtam rá a férfira majd felkeltem és Basit kézen fogva sétáltam az apuka után.
- Elnézést milyen modortalan vagyok. – nézett hátra. – Peter Hor vagyok. – mosolyogott el. – Ő pedig itt a kislányom Amanda.
- Szia, azt hallottam, hogy holnap lesz a szülinapod. Úgy gondoltunk ide jövünk előre is Boldog Születésnapot kívánni! – guggoltam le a 10 éves körülinek tűnő kislány elé.
- Köszönöm szépen. – mondta nagyon halkan miközben egy figurát szorongatott a Verdák meséből.
- Csak nem Cimbi fan vagy te is? – mutattam a plüss kocsira. – Imádom azt a mesét. Amikor szomorú vagyok és van időm rá mindig megszoktam nézni. – nevettem.
- Komolyan? – nézett rám meglepetten Sebi.
- Igen, tudom kívülről. – nevetettem. –Melyik a kedvenc részed?
- Nincs kedvenc részem. – mondta bátrabban. –Az egész mesét imádom.
- Miről szól? – érdeklődött Sebi. Megdöbbent arccal fordult felé a kislány és én is.

- Még nem látta? – magázta le kapásból.
- Nem, még nem láttam. – rázta a fejét. – Viszont megharaplak ha még egyszer magázol. – guggolt ő is le vigyorogva.
- Bocsi! Nézd meg, nagyon jó! Bár lehet gyerekesnek fogod tartani. – teljesen kivirult arra témára amit szeret.
- Gyerekesnek? Nem engedik inkább be a moziba megnézni mert nem éri el az alsó korhatárt néha. – böktem meg nevetve. – De remek ötlet mindenképpen megnézetem vele.
- Rendben. –mosolygott majd el is szomorodott.
- Mi a baj kislány? – nézett rá Sebi aggódva. Nagyon aranyos. Amanda ránézett az apukájára majd vissza ránk.
- Nem gokartozhatok tovább. Mióta eszemet tudom gokartoztam de apa nem engedi, hogy tovább versenyezzek. – mondta szomorúan. Ránéztem az apjára akinek a szemében fájdalom volt.
- Amanda anyukája autóbalesetben halt meg fél éve. Nem szeretném őt is elveszíteni. – magyarázta nekünk.
- Értem, de az autósport semmivel nem veszélyesebb már mint az utcán sétálni. Sajnos balesetek mindig vannak, de ugyan annyi esélye van annak, hogy fejünkre esik egy tégla és meghalunk mint annak, hogy verseny közben haljunk meg. – mondta Sebi.
- Szerintem ne vegye el a lánya elől a lehetőséget, hogy azt csinálja amit szeretne. Az én szüleimmel is sokat kellet veszekednem, hogy engedjenek versenyezni de maikor meglátták, hogy a gokartba később a kategória autókban érzem a legjobban magam hagyták. – ránéztem a kislányra. – Soha ne add fel az álmaid és ne várd, hogy valaki teljesítse azokat. – ismét ránéztem az apjára. – Ha pedig a pénz a gond akkor jövő héten hívjon fel és én a szárnyaim alá veszem a kislányát. – a pilóta felszólított minket a leszállásra ezért elköszöntünk és visszaültünk.
- Miért csináltad? – nézett rám.
- Nem hagyom, hogy egy nagy tehetség azért ne bontakozhasson ki és utálja magát és a szüleit egész életében mert nem volt pénze a versenyzésre. – magyaráztam. – Majd ha már VB leszek és sok pénzem lesz csinálok egy olyan helyet ahol a tehetségek megmutathatják mit tudnak és az arra érdemeseket segíteni fogom. – álmodoztam.
- Szép gondolat. A megvalósítása nehéz lesz. – mosolygott. – De én segítek majd amibe csak tudok.
- Köszönöm. Amint leszállunk keresünk egy kölcsönzőt vagy valamit és megnézed a Verdákat. – mutogattam rá. – Még ilyen pofátlanságot, hogy nem láttad. – dohogtam.
- Nyugi. Ennyire azért nem nagy bűn. - nevetett.

Ahogy oda értünk a hotelbe betettem a filmet amit útközben szereztünk és végig feküdtem a kanapén a fejemet Sebi ölébe hajtva aki egyből elkezdett a hajammal játszani.
- Elfogok aludni ha folytatod. – néztem rá.
- Nem baj. – mosolygott. Már épp elaludtam volna amikor meghallottam a telefonom csörgését. Oda nyúltam és egyből felélénkültem ahogy megláttam ki hív.
- Szia! Na megvan a baba? – vettem fel miközben felültem.
- Szia, igen! Csoda szép kisfiú! – hallottam meg nagybátyám elérzékenyült hangját. – Viszont Vera nincs jól. 4 nap múlva kiengedik a babát, de nem tudok vele mit kezdeni én nem értek hozzá. Vera állapota elég súlyos és arra szeretnélek megkérni, hogy 1-2 hétig vigyáznál Ádámra? Tudom, hogy most Forma 1- meg pont a szünetben zaklatlak, de..
- Persze, természetes. 4 nap? Nyaralok, de csütörtökön már páromnak Angliába kell lennie szóval megoldható. Csütörtök dél körül oda megyek érte az megfelel? – pörögtem fel. Sebi érdeklődve nézett rám, hiszen csak pár szót ismert meg a magyarból.
- Tökéletes! Köszönöm! Hogyan hálálhatom meg? – kérdezte.
- Úgy, hogy segítesz Verának felgyógyulni és egyébként nekem az öröm, hogy rám gondoltál. – keveredtek bennem az érzelmek, hiszen alig vártam már, hogy kipróbáljam magam anya ként és Sebit lássam egy ilyen csöppséggel. De féltem és aggódtam is Veráért. Elköszöntünk még gyorsan majd letette. Ránéztem Sebire.
- 1-2 hétre mi fogunk egy pár napos babára vigyázni. – mondtam neki. Kikerekedtek a szemei majd boldogan elmosolyodott és bólogatott. Szünet van, van időnk foglalkozni vele. Nem is sejtettem, hogy tovább babázhatok mint gondoltam.

Csillogó Cirkusz 27.

- Itt vagyunk Baba! – néztem ki a Mercedes ablakán a házunkra.

- Jó nagy ház, elveszünk benne. Majd kiabálunk egymásnak. Hahóó merre vagy, majd visszhangzik. – nevetgélt Viki.

- Minden okéj ott bent? – kopogtam a fején. - Látom megártott a csoki meg a cola.- nevettem.

- Csola jaja .

- Látod már a költöztetőket? – néztem körbe miközben kiszálltam a volán mögül.

- Ha 300-zal száguldozol közúton is szerinted utolérnek minket? –nézett rám hülyén.

- Nem is mentem 300-zal, a max volt 280 amit legalábbis láttam. – nevettem.

- Kérsz buksi simit érte?

- Nem. – hisztiztem be.

- Kezdjünk el bepakolni ami itt van, aztán főzünk valami teát vagy valamit. Na? - nyitottam ki a kocsi hátsó ajtaját.

- Menjüüüünk.

- Úr isten kivel akarok összeköltözni. Báróó hopp! – mondtam kutyámnak akit kicsit megviselt a hosszú út. – Viki a francért nem tudsz csomagot is vinni ha már mész a házba? – kiabáltam utána.

- Ház?? Ez ház? Kacsalábon forgó izé esetleg! – vigyorgott miközben jött vissza a táskákért.

- Egyébként neked sokkal több cuccod van, a kamion is a te cuccaiddal van tele! – korholt.

- Csak nem hagyom otthon a díjakat és ilyeneket!- fogtam meg 4 táskát és Báró pórázát.

- Báró gyereeeee!! – guggolt le barátosném.

- Úgy van elránt becipelsz a hátadon! – nevettem. Elvette a pórázt.

- Csomaaaaaag!!! – kiabáltam utána mérgesen.

- Hoppááá!- futott vissza.

Mire bepakoltunk a Merciből megérkezett a cuccainkat szállító kamion is.

- Kicsit előbb értünk ide. Mert ugye valaki száguldozik.

- Nem volt kifogásod ellene!

- Az vicces volt mikor a Ferraris a pasi a lámpánál megakart előzni a zöldnél, te meg kiintegettél neki mikor méterekre lemaradt. – hahotázott. Közben leparkolt a szállító autó a ház elé.

- Azt figyeld! – nyögtem ki nagy nehezen. Egy nagyon jól kidolgozott pasi szállt ki a kocsiból.

- Több is van! – nézett Viki is nagy szemekkel. – Egyébként te ne nézegesd őket mert szólok Sebastiannak!

- Ő is megnézi a pitgirl tábort. – rántottam meg a vállam. – Legalább tudom, hogy mennyivel jobb az én pasim, mint ők. – mutattam a költöztetőkre.

- Mindent be a házba? –kérdezte az egyik költöztető.

- Igen mindent, legyen szíves. – mondtam végignézve rajta.

- Leülünk a tornácra míg bepakolnak? – nézett rám Viki.

- Persze, menjünk. – vigyorogtam.

Végig feküdtünk a tornácon lévő hintaágyon és figyeltünk ahogy bepakolnak.

- Úgy nézted őket mintha nem látnál jobbnál jobb felsőtesteket a pilótáktól. – nézett rám sunyin.

- Nem látom őket félmeztelenül bármennyire is gondolod. – nevetgéltem. – Csak egyet.

Mire végeztek a pakolók csináltunk hideg limonádét a jó házigazdákhoz illően. Megitták a részüket majd beléptünk a házunkba ami úgy nézett ki mint egy atom sújtotta terület.

- Így szokott kinézni régen a szobánk, vagy talán rosszabbul. – humorizált lakótársam.

- Igen, de ezt mind helyére kell rakjuk 1 hét alatt mert én megyek nyaralni. És egyedül meg nem jó buli. Rakjuk össze a hangfalakat és tegyünk be zenét. – indítványoztam.

- Tegyünk be valami magyart. Azt senki nem érti. Jobbra öregek laknak balra meg valami gazdag valaki ahogy a házát néztem. – gondolkodott hangosan.

- Okéj, de a gazdag valakiről van egy hírem…. – de pont félbeszakított a kopogás.

- Szavad ne felejtsd – mutatott rám.

- Ne mutogass mert rászoksz a lopásra! – kiabáltam még neki.

- Persze, persze hagggyá máá….

- Ig….őőő…. Virááááááááááááááááág…

- Mondjaaaaad.- mentem oda. – Áááá Hello Kimi, mizujs? –nevettem az arcukon.

- Te.. Ti laktok itt? –nézett furán.

- Gondot okoz Räikkönen? –néztem csúnyán.

- Én ide nem kellek. – ment vissza duzzogva pakolni Viki.

- Ez ki volt? –nézett be utána a házba.

- Anyukád nem tanított meg, hogy nem Ez hanem Ő, csesszed meg? – szidtam meg.

- Bocsánat! Halkítanátok? Elég hangosan ordít ez a fura nyelvű valami.

- Fura nyelv ám a tiéd. – mérgelődtem. – Ez magyar jó? Nem szidjuk, rendben? Megverlek érte, vigyázz. – fenyegettem meg játékosan.

- Fáradj be. Segíthetsz pakolni. – nevettem befele menet.

- De ki volt ez a lány? –faggatózott.

- A csajom, ki más? Leszbi vagyok, nem olvasol újságot? – nevettem. – Legjobb barátnőm, Vikinek hívják.

- OK. –kemény reakció.

- VIKIIII ZENE HALKÍÍÍÍÍÍT. –kiabáltam be.

- OOKKKÉÉÉÉ. –hallottam a választ.

- Elment már a …. ó … szia…- zavarodott meg picit.

- Szia. - nézett végig barátnőmön. Igen? Azt hiszem ide kelleni fogok. Összehozom őket.

- Megyek inkább hagylak titeket pakolni. – lépett le gyorsan.

- Nem ám segítenél! Hülye finnek. – kiabáltam utána. Csak a nevetését hallottam.

- Az volt akire gondolok? – nézett rám.

- Téged se tanítottak meg arra a szóra, hogy Ő ? – összeillenek.

- Nem baját… - vonult el sértődve, de nem figyelt a lába elé és elbukott Báróba.

- Hát … - kapott el a nevető görcs.

- Ne neves ki!! – nevetett Viki is.

- Én sírok már! – kacagtam tovább.

- Én meg pakolok! – hisztis…

Péntekre végeztünk is. Nagyon csinos lett az egész ház. Kimit megeskettem, hogy nem szól senkinek arról, hogy ide költöztem és, hogy míg nem vagyok néha ránéz a barátnőmre, hogy ne kapjon depit az egyedülléttől. Volt benne egy kis hátsó szándék is, mert így többet találkoznak és talán megismerik egymást. Jó buli lenne négyen eljárni mindenhova. Vasárnap a cuccaimmal együtt kocsiba ültem és meglátogattam Sebit.

- Sziaaaaaaaaaaaaaaa Hercegeeeeem! – ugrottam a nyakába amitől elestünk.

- Szia! – nevetett. –Látom hiányoztam. Örülök neki mert te nekem nagyon hiányoztál.

- Helyes! Mehetünk? – álltam fel a földről őt is felhúzva.

- Mehetünk. – mosolygott majd megcsókolt.

- Hova is megyünk? – kérdeztem két csók közt.

- Majd meglátod. – mosolygott. Úgy rendezett mindent, hogy véletlen se tudjam meg az úti célt. Bosszantó volt de izgi.