Csillogó Cirkusz II. 6.

Már több hónap telt el a monacói nagydíj óta és éppen apáékhoz mentem családi ebédre. A nagydíj utáni héten elköltöztem, bár nem akartam, mert rossz volt bemenni az üres lakásba. Beálltam a garázs elé és bementem a lakásba.

- Aroooon! – ugrott a nyakamba Virág. – Annyira jó, hogy itt vagy.

- Így van, hiányoztál. – ölelt meg apám is. Hannah csak pakolászott tovább ami rosszul esett. Most már biztos voltam benne, hogy ő harcolta ki, hogy elköltözzek.

- Szia, foglalj helyet. - mondta, de fel se nézett. Apám helyet foglalt a családfőn mint mindig én pedig kihúztam a jobb oldalán lévő széket, de időm nem volt leülni mert Hannah oda lépett.

- Kedves vagy, köszönöm. – vigyorgott majd leült a kihúzott székre. Éppen nyitottam a számat, hogy valami rondát vágjak a fejéhez amikor apám belenézett a szemembe és tudtam, jobb ha meg se szólalok. Leültem az asztal másik végéhez és közben figyeltem Hannah behízelgő modorát. Még soha nem vettem észre, hogy ő ilyen. Nem értettem miért kell itt lennem, de úgy éreztem jobb amíg nem tudom.

- Annyira rossz nélküled itthon. – mondta lefele görbülő szájjal Virág. Rámosolyogtam majd lopva Hannahra néztem aki elhúzta a száját. Apám viszont úgy tűnik nem akar tudomást venni erről, kedvesen mosolyog mint mindig.

Már a desszertet ettük amikor apám megköszörülte a torkát.

- Lenne egy bejelenteni valónk. – fogta meg Hannah kezét majd rám nézett.

- Csak nem szétmentek végre? – szemétkedtem. Felemeltem a boros poharat és belekortyoltam.

- Nem, Sebastian megkérte a kezem. – mondta fontoskodva. Kiköptem a számban lévő bort a fehér abroszra a meglepetéstől.

- Micsoda? – hüledeztem. – Apa beszélni akarok veled. MOST! – dobtam le az asztalra a szalvétát és célba vettem a konyhát. – Mégis mit gondolsz mit csinálsz? Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? – szidtam le.

- Aaron te magad mondtad, hogy lépjek tovább és ebbe nincs beleszólásod. – dőlt neki a csukott ajtónak.

- De van! Mégiscsak a mostohaanyám lenne! Apa nem hagyom, hogy elvedd! – csaptam a pultra dühömbe. – Nem látod, hogy ez a célja? Hogy kiakar forgatni a vagyonodból? Csak a neved miatt van veled, már rég itt hagyott volna! – vitáztam.

- Eltudom dönteni mi a jó nekem. Nagy fiú vagyok már. – kezdett feldühödni ő is.

- Úgy látszik még sem! Igen, lépj tovább, de miért ezzel a nővel? Rengeteg okos és szép, kedves nő van a világon. Nem Hannah a Nagy Ő apa! - sétáltam dühösen elé. Nem figyeltem mit mondok, és ez hiba volt már ahogy kimondtam meg is bántam az utolsó mondatom.

- Nem, tényleg nem ő a Nagy Ő. – lépett közvetlen elém. – De azt veszek el akit akarok.

- Ez dedós hozzá állás egy két gyerekes apához képest! – köptem a szavakat. – Megszégyeníted anya emlékét azzal, hogy ezt a ribancot elveszed! – épp, hogy végig mondtam a mondatot csattant az arcomon életem első apai pofonja. Pár pillanatig abba az irányba néztem amerre a lendület elfordította a fejem majd mélységet utálattal vissza néztem rá.

- Soha viszont nem látásra Sebastian Vettel. – mondtam a szemébe iszonyatos dühvel majd kicsörtettem a házból és bevágtam magam után az ajtót. Feltéptem a kocsi ajtaját és már ott sem voltam. Megütött. Képes volt megütni az miatt a nő miatt. Nem maga az ütés fájt, hiszen megszoktam a testi fájdalmat a sok balesetem és egyebek miatt. Az fájt, hogy ő, pont Ő kezet emelt rám. Beharaptam az alsó ajkam és próbáltam vissza fojtani a könnyeimet. Utoljára 7 évesen sírtam és nem most fogom ezt megtörni. Otthon csak a ház előtt álltam beszaladtam felkaptam 1 üveg vodkát a bárszekrényről és meg sem álltam anya házáig. Bementem és beleültem a hintaszékbe. kibontottam az üveget és elkezdtem betermelni az alkoholt. Néztem ahogy a nap besüt a hatalmas ablakokon és fénnyel árasztja el a szobát. Néztem a régi játékokat és magamba szívtam azt a nyugtató illatot ami az egész házban terjengett. Fogalmam sem volt mikor aludtam el, de másnap délelőtt ébredte fel a hintaszékben, fájt mindenem de nem érdekelt. Az üvegben nem maradt valami sok. Haza autókáztam és elkezdtem bepakolni az utolsó előtti futamra.

Japán, Suzuka. Apa minden versenyre kijárt, csak erre az egyre nem és ez most nekem kapóra jött. Egész héten csak buliztam és rendezvényekre jártam.

Már vajában ment a verseny amit én vezettem amikor leszakadt az ég. Úgy ömlött az eső, hogy szinte egy összefüggő falat alkotott.

- Piros zászló, piros zászló. – mondta Kate a fülembe. – Vezess óvatosan a gumik 30%osak. - Vele sem volt semmi változás, ami most cseppet sem érdekelt. Elválasztottuk a munkát a magánélettől és ez így volt jó. Pillanatok alatt történt minden. Próbáltam a zuhogó esőben is megtartani az első helyet amikor az egyik kanyarban hiába nyomtam a féket, az autó felúszott és nagy sebességgel neki vágódtam a betonfalnak.

Éreztem a fájdalmat de csak tompán. Hallottam a hangokat de csak tompán. Mintha az a burok ami az esőt más irányba viszi elzárta volna tőlem a külvilágot.

- Szervusz Aaron. – csengett egy női hang mögülem. Megfordultam és nem értettem semmit.

- Anya? – kérdeztem megdöbbenve. – Ez, hogy lehetséges? Te vagy az? – lettem egyre kétségbeesettebb.

- Igen Drágám, én vagyok az. – mosolyogott amitől a szívembe melegség költözött és elmúlt minden félelmem. – Hogy lehetséges? Élet és halál közt vagy.

- De hát…

- Felúszott a kocsid és neki csapódott a falnak. Ugyan ott ahol én is neki vágtam. – magyarázta. – Apád minden bizonnyal a TV-előtt fogja a fejét és imádkozik. – mosolygott huncutul.

- Nem érdekel mi van vele. – vontam meg a vállam és figyeltem ahogy oda sétál hozzám és közvetlen előttem megáll.

- Ne mondj ilyet. Hibázott amikor megütött, de valljuk de Kicsikém, hogy te provokáltad ki. Nem volt szép amiket a fejéhez vágtál. Igazad volt, de nem volt szép dolog. – kacagott fel. – Szeretlek kisfiam és apád is nagyon szeret. – ölelt meg. Nem emlékeztem milyen egy anyai ölelés, de már értettem mi az a furcsa illat a házában ami megnyugtat. Az ő illata. Az ölelésében teljesen megnyugodtam és már tudtam, hogy kikell békülnöm apával, ha vissza mehetek.

- Anya hiányzol neki. Szeret téged és én is. Miért hagytál ott minket? – sok év után először sírtam volna, de nem voltak könnyeim.

- Figyellek titeket és vigyázok rátok amennyire tehetem. – mosolyogott. – Nem tudtam mit tenni. Ez volt nekem megírva. Ha választhattam volna, biztos, hogy veletek maradok. – mosolygott még mindig. Éreztem, hogy valami húz az ellenkező irányba nagyon erősen. – Menj Kicsikém. Még sok dolgod van az életben. – nyomott egy puszit a homlokomra. – Vigyázz magadra és apádra is. Szeretlek titeket.

- Mi is szeretünk anya. – épp végig tudtam mondani amikor hírtelen felpattantak a szemeim és egy fehér szobában voltam. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Oda néztem és Kate feje pihent az ágyam szélén. Mögötte egy fotelben apám aludt és az ő ölében a húgom is édesen szuszogott. Szememmel végig pásztáztam apám mindkét kezét, de nem volt rajta gyűrű. A nyakában viszont ott lógott az igaz szerelmét jelképező két gyűrű. Elmosolyodtam mert eszembe jutott az anyával folytatott beszélgetés, ha nem csak egy álom volt. Nem foglalkoztam vele, hogy igaz volt-e vagy sem, mert boldog voltam. Még mindig éreztem az ajkait a homlokomon és az ölelését. Még mindig hallottam a kicsilingelő nevetését, beszédét és még mindig az orromban éreztem az édes illatot.

Csillogó Cirkusz II. 5.

Ismét itt az új fejezet. =D Aki úgy gondolta, hogy Kate egy könnyűvérű csaj annak ez a fejezet megdöbbenés lesz picit. :D Kíváncsi lennék arra, hogy mi a véleményetek a szereplőkről. Akinek van kedve írja le. :D

Már fentre kiírtam de ide is kiírom, hogy kevés az időm mostanában, és arra gondoltam, hogy én is lehetőséget adok arra, hogy a történet szereplőivel írjatok ( 2-5 oldalas) történetet. Akár még a régihez is. Tőlem aztán írhattok másik befejezést is. :D Ha valakit érdekel és kérdése van kint van az elérhetőségem, de ugyan ide küldhetitek a műveket. :) Természetesen közzé teszem az oldalon, ha beleegyezik. =)

- Aaron ébredj már! – húzta szét valaki a függönyt. Szemem elé kaptam a kezem.

- Bryan mi a francot keresel itt? Az én szobám átjáró ház? – dünnyögtem miközben felültem az ágyban.

- Sajnálom. – rogyott le az ágy szélére.

- Mit? – kezdtem el összeszedelőzködni.

- Én vettem rá Kate-et, hogy menjen el veled, és béküljön ki veled. Egyet értett abban, hogy nem kéne most depresszióba zuhannod. – húzta el a száját. Egy pillanatra álltam csak meg a reggel fogmosásban. Szóval nem önszántából ilyen. – Mark, a vezetőszerelőm jegyese. – mondta ki egy sóhaj után. Lazán megrántottam vállam és belebújtam a csapatpólómba. Ránéztem Bryanra aki még mindig a reakciómra várt.

- És? Kit érdekel az a csaj? Van több száz másik. – mondtam lazán némi erőfeszítés után. Felkaptam a táskám és a kocsi kulcsot és kimentem a szobából.

Felfutottam a csapat főhadiszállása előtti pár lépcsőn és ahogy beléptem már valaki meg is jelent előttem.

- Siess Aaron már percek óta tart a stratégiai ülés a tárgyalóban. – kezdett el rángatni Monik a sajtósom. Kitárta előttem az ajtót és egyből minden szem felém fordult.

- Végre itt vagy Aaron. – mondta Kate. Kérdőn ránéztem rá, de ő már a papírjait pakolgatta. Ledobtam magam az egyik székre és hagytam, hogy teljesen máshova kalandozzanak a gondolataim. Végig néztem az éppen magyarázó Kate alakján. Teljesen átlagos alakja volt és normál méretű mellei.

- Semmi átlagon felüli. – motyogtam az orrom alatt.

- Mondtál valamit? – nézett rám.

- Csak azt, hogy utálom a kétszínű embereket, és azokat akik megjátsszák magukat. – álltam fel a székből. – Pályán találkozunk. – vetettem oda majd angolosan távoztam Monikkal a nyomomban.

- Hosszú volt az éjszaka? – vigyorgott.

- Ja. – csuktam be az orra előtt a szobám ajtaját. Végig terültem a kanapén és a tarkóm alá tettem a kezemet és bámultam a plafont.

- Mégis mi a jó életet képzelsz magadról? – rontott be Kate. – Azt hiszed, hogy csak úgy késhetsz aztán ha megunod fogod magad és lelépsz?

- Nem érdekel. – mondtam közömbös hangon. – Egy kétszínű picsa vagy. Én meg hülye, hogy egyáltalán leakartalak fektetni.

- Hogy mi van? – döbbent meg.

- Ide jössz és azt hiszed, hogy bárkit is az orránál fogva vezethetsz? Hogy bájologsz és benyalod magad mélyre? – keltem fel az ágyról és levettem az overálom a polcról. – Tévedsz. Bájologj másnak. És add be a felmondásod vagy én rúgatlak ki. – vettem le a pólómat. Egy pillanatra megakadt a szeme a mellkasomon de összeakadt a pillantásunk.

- Nem mondok fel. Megpróbálhatsz kirúgatni, de attól, hogy te vagy a nagy Aaron Vettel nem fognak egy éppen felvett mérnököt kirakni. – bökte meg a mellkasom. Felhúztam az egyik szemöldököm, majd kicsatoltam az övem és a gatyám a padlón végezte. Megköszörülte a torkát. – Te egy elkényeztetett ficsúr vagy akinek a segge alá tett az apja mindent és soha semmiért nem kellett megküzdenie. Mit tudsz te? – sziszegte az arcomba.

- Azt tudom, hogy hogyan használjam azt amit az élet nekem osztott. Mindegy, hogy az a szüleim hírneve vagy akár anyám halála. És legalább őszinte vagyok és nem vágok át senkit. Az igazság fáj, de a hazugság sokkal jobban. – dőltem annyira előre, hogy az orrunk szinte össze ért. - És ha most megbocsájtasz átöltöznék. – elléptem tőle és elkezdtem magamra húzni a tűzálló ruhát és az overált. Mire megfordultam már nem volt ott. Sóhajtottam egyet majd felkaptam a bukóm az asztalról meg a kesztyűket és átsétáltam a bokszba. Nem is figyeltem mit csinálok. Akkor eszméltem fel a gondolataimból, mikor meghúzták rajtam a biztonsági pántokat.

- Napos az idő, a hőmérséklet 23 fok az aszfalt 28 fokos. Nincs szélmozgás. – hallottam meg Kate hangját. Váratlanul ért, hogy ő beszél hozzám, pedig egyértelmű volt hiszen ő volt a versenymérnököm.

- 1 perc múlva kezdődik. Állt ki a boksz végéhez. – mondta izgatott hangon. Az első időmérője. Elvigyorodtam, hiszen simán megtudom annyira szívatni, hogy kirúgják.

- Nem Aaron. Csak azért is maga leszel az angyal vele. – mondtam magamnak miközben csak még szélesebb lett a vigyorom.

Egy újabb győzelem, egy újabb buli és ő ismét a pultnál ült ugyan azzal a sráccal.

- Sziasztok. Aaron Vettel. – mentem oda hozzájuk majd nyújtottam a kezem a pasinak.

- Mark Revo. – viszonozta. Ránéztem Kate-re aki kérdőn nézett rám. Jó tudni, ki előtt nem szabad semmit sem tegyek, vagy épp ki előtt kell tennem. Biccentettem majd otthagytam őket. Oda mentem egy csapat lányhoz és elkaptam az egyiknek a derekát. Magamhoz húztam és megcsókoltam, de nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak bele a csókba. Éreztem a pillantását a hátamon. Elkezdtünk táncolni egyre vadabban, egyre szenvedélyesebben. Úgy helyezkedtem, hogy nekik oldalt álljak. Elkezdtem a csaj nyakát csókolgatni így lehetőségem nyílt oda pillantani a pulthoz. Kate előtt már több pohár is üres volt. És látszott rajta, hogy nem is figyel arra amit a jegyese, Mark mond. Leugrott a bárszékről és elkezdte a párját a tánctérre húzni. elkezdtek ők is táncolni de közben néha felén pillantott. Ismét elvigyorodtam, hiszen pontosan úgy viselkedik ahogy gondoltam. Elkezdtek csókolózni amin legszívesebben felnevettem volna, látszott, hogy engem akar bosszantani. Elkezdtem a csaj dekoltázsát csókolgatni miközben a kezem már a fenekén pihent. Lopva oda néztem amerre ők voltak, hogy biztos legyek benne, hogy látja amit tenni készülök.

- Meleg van itt. – vigyorodtam el. – Segítenél kigombolni ezt a fránya inget szivi? – harapdáltam a fülét a táncpartneremnek. Pár pillanat múlva már a mellkasom nem fedte semmi a csaj pedig a hasam simogatta és kezdett a keze a ágyékom felé tévedni. Ismét oda pillantottam Kate felé és pont láttam ahogy az egyik válláról lecsúszik a topp és a melltartó pántja majd kivillan a melle. A vérem egyből felpezsdült és lezubogott az ágyékomba.

- Gyere menjünk fel a szobámba. – hajoltam a csaj füléhez. – Azt akarom, hogy soha ne felejtsd el ezt az éjszakát. Ahányszor orgazmusod van én jussak eszedbe. – még végig se mondtam de már megindult a tömegbe maga után húzva. Elvigyorodtam és odanéztem Katere. A tekintetünk találkozott és én féloldalasan elmosolyodtam. Ezt a csatát én nyertem meg.

Csillogó Cirkusz II. 4.

Bocsánat a késésért! :D De cserébe egy picivel hosszabb részt hoztam :)

- Jó reggelt Picim. – dobta le magát mellém Bryan.

- Neked is. – vigyorogtam vissza. – És én még csodálkozom azokon a cikkeken amik azt ecsetelik, hogy meleg vagyok és a csapattársam dugom. – nevettem fel ami miatt mindenki felénk fordult a büfében.

- Te még elolvasod? – ivott bele a Red Bulljába.

- Én nem, de a húgom mindig izgatottan hív fel, hogy tényleg meleg vagyok-e és ha igen mikor mutatom be a pasimat. – támasztottam meg a fejem.

- Bírom a húgodat. – vigyorgott.

- Ne bírd a húgomat, szállj le a húgomról vagy a falon találod magad. – fenyegettem meg.

- Ne sírjon a szád, nem fogom megdugni. – vigyorgott még mindig. – Már megdugtam. – nevetett.

- A fogatlan mosolyod dugod mindjárt az emberek elől! – álltam fel az asztaltól.

- Nincs jó kedved. Megint balhé van? Vagy hosszú volt az éjszaka te kujon? – jött utánam.

- Békén hagynál? 2 hete csak az a lány jár az eszembe de még a nevét se tudom! – ültem fel a bokszban a pultra. – És új mérnököm lesz. Csodálkozol bármin is? – vetettem oda.

- Már azt hittem menstruálsz. – röhögött.

- Hülye! – löktem meg nevetve. – Nincs méhem te állat. Legyél már egy kicsit komoly.

- Ki tudja. – csengett egy hang nem messze tőlem. Oda néztem a ugyan az a fekete hajú kékszemű szép arcú csaj volt a bárból. Bevolt kettőbe fonva a haja amitől egész kislányos lett az arca és nagyon halványan kivolt húzva a szeme. Fejhallgató lógott a nyakában és papírokat szorongatott a kezében. Alacsony volt nekem talán csak az államig ér, de szép homokóra alakja volt amit most a Red Bullos csapat ruha takart.

- Te mit keresel itt? – jött meg a hangom.

- Itt dolgozom. – mondta kimérten. – Bryan úgy gondolom van jobb dolgod is mint itt röhögcsélni. – küldte el a csapattársam és egyben legjobb barátomat onnan.

- Látom megtaláltátok egymást. – jobb oda a csapatfőnök. – Aaron ő lesz az új versenymérnököd. Elvárom, hogy ne hisztizz és ugyan úgy dolgozz vele mint Robertóval.

- Kate Hella. – nyújtotta a kezét egy pici mosollyal a szája sarkában. Tudta, ő már tudta régen, hogy ő lesz a mérnököm, számomra legalábbis ez derült ki a sunyi mosolyból. Nem árt vele vigyázni.

- Aaron Vettel, örvendek a szerencsének. – mosolyodtam el. Ismét kettesben maradtunk.

- Velem nem fogsz szórakozni nem vagyok bábú, hogy rángass. Működj együtt velem és nem lesz gond, de ha nem működsz együtt akkor keserű idők várnak rád. – vigyorgott gonoszan.

- Szívem te még nem tudod kivel kezdtél. – vigyorogtam vissza sármosan. – Te működsz együtt velem. Én vagyok a pilóta.

- Szívem – mondta gúnyosan. – én pedig a te mérnököd aki nélkül megvagy lőve. A cuki mosolykádat pedig tartogasd arra a szemétre amit az ágyadba viszel. – nem tudtam vissza vágni mert megjelent a többi mérnököm és egy fontos emberek így elindultunk körbesétálni a monacói pályát.

A szemem sarkából végig figyeltem, ahogy jegyzetel, ahogy a többiekkel beszélget ahogy elmosolyodik.

Már elég késő volt amikor vissza értem a hotel szobámba. Bementem és felnyomtam a villanyt, lekaptam a pólómat ami egész nap rajtam rohadt és elindultam a fürdő felé.

- Szervusz fiacskám. – szólalsz meg apám a fotelbe ülve.

- Mi a … - ugrottam egyet ijedtemben. – Te már megint, hogy jöttél ide be? – fontam karba a kezem.

- A pénz és a hírnév mikre nem jó. – vigyorodott úgy el, hogy az összes foga látszott. Nem volt már fiatal, de nem volt annyira ráncos mint keresztapu, de az aggódó ráncok rajta is ott voltak és a mosoly helyét is mutatta pár ránc. Tudtam, hogy az összes ránca a húgom és miattam van. Miattunk aggódott, miattunk mosolygott. És a már oly megszokott rejtett fájdalom a szemében anyu emlékére. Már egy magasak voltunk, így nem éreztem magam néha rosszul amikor még eltörpültem mellette. Ügyelt a kinézetére, állítólag erre anya szoktatta rá, bár kitudja.

- Téged már emlegetni sem kell és megjelensz. – nevetettem. – Most épp miért?

- Holnapután lesz a film bemutató. – vonta meg a vállát. – És ma olyat láttam amiről azt hittem soha nem fogom rajtad.

- He? – kérdeztem értelmesen.

- Az új verseny mérnököd. –mosolygott. – Láttam, hogy szótlan vagy mellette és láttam, hogy folyton őt nézed.

- Te mindenhol ott vagy? Ezt nem hiszem el. – akadtam ki. – Hagy már ezzel a hülyeséggel. Csak jó bőr. – vigyorogtam.

- Ő volt az aki vissza utasított, igaz? – mosolygott még mindig.

- Nem szállnánk le erről a témáról? – vonultam be a fürdőbe.

- De, persze. Hagyjuk. Elrendezem a ház kérdést mire vége a futamnak. – kacsintott. – Legyen hova elbújjatok majd.

- Agyadra ment a kor? – borultam ki. – Hagyj már ezzel békén, ez hülyeség. Csak szívesen megdugnám ennyi.

- De nem hagyja magát, ezért izgatja a fantáziád és tilos is. – vigyorgott kajánul. – Ismerős helyzet.

- Hagyd abba! – vágtam hozzá egy törülközőt. – Nem vagyok te! Én nem vagyok érzelgős és ne hasonlítsd Katet anyához!

- Már Kate? – vigyorgott még mindig. – Jó, abba hagytam! – sétált ki. – De lassan szeretnék unokát. –nevetett már a kanapé mögött állva.

- APA! HAGYJ BÉKÉN! – dobtam oda ezúttal a fogkefém amivel épp a fogam mostam. Jó reflexeinek köszönhette, hogy nem találta el majd nevetve kivonult a szobából. – Eszméletlen… - morogtam.

Zsebre tett kézzel sétáltam a bokszokhoz. Titokban Katet keresve, de ezt senkinek nem vallottam volna be.

- Szia Aaron. – mosolygott rám ahogy beértem a bokszba. Megbeszéltük, hogy jobb lenne a pályán kívül hagyni az ellenérzéseket.

- Sziasztok. Kate beszélhetnénk? Szeretnék kérni egy nagy szívességet. – próbáltam közömbös maradni. Még a profik is izgulnak picit. Bólintott majd arrébb sétáltunk be az átjáróba.

- Hallgatlak. – vágott komoly arcot.

- Ma este lesz a Csillogó Cirkusz film bemutatója. – magyaráztam neki. – Illik megjelennem, mert anyuról szól, de ciki lenne pár nélkül menni. Apám pedig kikötötte, hogy ne valami üres fejű libát vigyek. – magyaráztam.

- Ehhez nekem mi közöm? Mármint anyukád nagy ember volt. Kislányként a példaképem. – becsukta egy pillanatra a szemét. – Ezt ugye nem mondtam ki hangosan?

- De. Kimondtad. – nevettem. – Szeretném, ha elkísérnél. Természetesen, csak mint kísérő, vagy mint munkatárs esetleg mint… - hagytam félbe a mondatot.

- Mint barát? – mosolygott.

- Ha tiszta lappal kezdünk akkor igen. Mint barát. – mosolyogtam én is, de a gyomrom picit görcsbe volt.

- Szívesen. Köszönöm a megtiszteltetést uram, hogy engem hívott el erre a nagy eseményre. – játszotta az úri hölgyet.

- Én köszönöm hölgyem a megtiszteltetést, hogy elkísér. – játszottam én is meg magam pedig legszívesebben örömtáncba kezdtem volna. Persze ebből semmi nem látszott rajtam. – Este 6-kor a hotel halljában. – indultam el a paddock felé.

Gyorsan eljött az este és én lent álltam öltönyben a hallban amikor megjelent. Egy kék ruha volt rajta aminek nem volt pántja és földig ért, de kacéran felvolt hátul sliccelve.

- Ezt nevezem. – ért oda hozzám. – Jól áll az öltöny.

- Köszönöm. – vigyorodtam el. – Tetszik a ruhád és hidd el ritkán mondom ezt egy ruhára. – nevettünk. – Jól áll. – nyújtottam oda a karom neki. Átsétáltunk az eseménynek helyet adó épületbe ahol bent már Apa várt és anya szülei. Apa szemében egyből cinkos fény villant ahogy meglátta ki sétál mellettem.

- Sziasztok. – mosolyogtam. – Hol van Hannah és Virág? – néztem körbe.

- Nem jöttek el. Virág szeretett volna jönni, de otthon marasztalták. – mosolygott szomorúan. Tehát veszekedés volt és Hannah ráparancsolt Virágra. Értem én.

- Hello Nagyi. – öleltem meg mosolyogva. Imádtam mindkét ágról a nagyszüleimet.

- Szia Kincsem, ő a barátnőd? – mosolygott Katere aki ettől zavartam elmosolyodott.

- Nem, ő egy barátom. – mondtam neki úgy fordulva, hogy véletlen se lássam apám kaján vigyorát. Beültünk és elkezdődött a film. Egy idő után ránéztem a balomon ülő apámra aki az alsó ajkát harapdálta és látszott rajta, hogy mélyen érinti az egész. A nagyi mellette a könnyét törölgette akit Kimi vígasztal, de az ő szemében is gyűltek már a könnyek. Ránéztem Katere aki a karfán lévő kezemre simította az övét és megszorította. Hálásan rámosolyogtam majd visszafordítottam a fejem a vászonra. Csak pörögtek a képkockák, vidám pillanatok és szomorúak összevegyítve. Tudtam, hogy nemsokára végig kell nézzem azt a bukást amibe anya belehalt. Nem tudom, hogy csinálták meg, de szinte pontosan úgy történt ahogy a régi futam felvételen is volt. Megszorítottam Kate kezét, de nem néztem rá mert éreztem, hogy az én szememben is gyűlnek a könnyek, pedig egy férfi nem sír. Oda bújt a vállamhoz és nyomott rá egy puszit. Ismét elsötétült a terem és gyorsan kitöröltem a szememből a könnyeket, majd felkapcsolódtak a lámpák és addigra már egy halvány mosoly volt az arcomon. Ránéztem Katere és hálásan rámosolyogtam ismét majd odanéztem apa felé aki még mindig ült a székben. Mindenki más már szedelőzködött.

- Gyere. – nyújtottam felé a kezem. Elfogadta felkelt a székből és magához ölelt. – Köszönöm, köszönöm, hogy megvalósítottad ezt az egészet. Örök emléket állítottál anyunak. nem mondott semmit, csak bólintott majd elindultunk kifelé. Körbe néztem, hogy Kate merre lehet és éppen Kimibe karolva nevetett valamin. Mosolyogva megráztam csak a fejem rajta. Vén kujon…