Hát köszönöm mindenkinek aki végig kísérte a Csillogó Cirkuszt a hosszú: néha vicces, néha komoly, néha fájdalmas útját. =) Aki olvasta de még nem írt komit szeretném megkérni, hogy most tegyen kivételt, és így a végén egy nagy összegző kommentárt írjon. Persze erre szeretnék mindenkit megkérni. Köszönöm a kommentárokat is, néha tényleg csak azok tartottak a ficc írás mellett. =) Azt hiszem elmondhatom, hogy sírtunk és nevettünk együtt, hiszen Virág halálát én is megsirattam. =) Hát Köszönöm! Majd érkezem egy meglepetéssel. Olyanoknak lesz jó dolog, aki nem tud minden futamot megnézni, vagy lemaradt valamiről. Esetleg elaludta. :D Legjobbakkal is megesik egy-egy unalmas nagydíjon... :D
Kate végig lent volt a velük én egész végig fent feküdtem az ágyamba és üres fejjel néztem a plafont egész addig míg nem hallottam meg a leparkoló kocsi hangját. Kilestem az utcára néző ablakomon és pont láttam, ahogy apa kiszáll a kocsiból. Szépen nyugodtan sétáltam le a földszintre. Mire leértem apa már a konyhába töltött magának alma levet. Belestem a nappaliba és keményen ránéztem a húgomra akinek a szemén látszott, hogy sírt. Kate egyből odajött hozzám és oda bújt a mellkasomra.
- Ez nagyon gonosz és szemét dolog amit művelsz. – súgta oda.
- Nem érdekel. – vontam vállat és a fej felett ismét ránéztem a kanapén ülő Virág, Bryan párosra. Az utóbbi sóhajtva kelt fel és elindult apa felé aki mit sem sejtve éppen szendvicset csinált.
- Bryan hello! – mosolyodott el. – Te hogy-hogy itt vagy? Kibékültetek Aaronnal? – nézett rám kérdőn. Virág egyből a szerelme mellett termett de már késő volt Bryan elhatározta magát.
- Beleszerettem a lányába. – mondta egyszerűen. Egy pillanatig néma csend lett.
- Mit csináltál? – kérdezett vissza apám komor arccal.
- Beleszeretettem. – mondta ismét. – Egy ideje már találkozgatunk. – ez megőrült, ha valamit hát ezt nem kellett volna elmondania.
- Megrontottad a lányomat? – kérdezte vészjóslóan.
- Ha ez arra akar utalni, hogy lefeküdtünk-e akkor igen. – mondta Bryan. Tényleg megőrült. Apán látszott, hogy nagyon nehezen fogja vissza magát.
- Virág ez igaz? – nézett szigorúan rá, de csak bólintani bírt szegény. Soha nem volt még szemben apával. Ha bajt csináltunk ami miatt mérges lett volna akkor is én vittem el a balhét. Mindig kitudtam, magyarázni nála. – Takarodj a házamból Bryan. MOST! – ordította már a végét. Virág elengedte Bryan aki nem szította jobban a tűzet és kivonult. – Ne merészelj vele találkozgatni. – mutatott Virágra rettentő mérgesen.
- De én szeretem! – toppantott a lábával sírva. Mind megőrültek. Inkább hagynák lenyugodni és utána puhítani. – 16 éves vagyok! Nem dirigálhatsz nekem!
- Az apád vagyok ! Az, hogy soha nem ordítottam vagy tiltottam valamit nem jelenti azt, hogy bármit szabadna! – mondta vissza fojtott dühvel. – Most takarodj a szobádba és meg ne tudjam, hogy találkozgatsz vele! Ha kell elküldelek egy bentlakásos apáca iskolába. Megértettél?
- NEM! – ordította Virág. – Nem vehetd el tőlem a szerelmet! – hisztizett. – Ha kell elszököm, küldj ahova akarsz de eltudok szökni!
- Meg ne próbáld! Emlékeztetlek, hogy ha máshogy nem megy elküldhetlek anyádhoz! – fenyegette meg .
- Nem tennéd! – vágott vissza Virág, de nem valami nagy meggyőződéssel.
- Biztos vagy benne? – kérdezett vissza apa szigorúan. – Nem leszel egy 10-11 évvel idősebb pasi kurvája pár éjszakára, hogy eldobjon!
- Én ebbe nem lennék biztos. – jegyeztem meg. Én is megőrültem, úgy tűnik. – Bryan felvállalta, hogy szereti. És n feltételezz olyat, hogy Virágból kurva lenne. – oltottam picit le apámat, hogy észhez térjen.
- Nem feltételezem, de Bryan képes azzá tenni. Egy szerelmes tininél bármit ellehet érni! – mondta immár nekem.
- Őket ismerve nem tart sokáig a nagy szerelem. – mondtam magabiztosan. – Hidd el amint nem kell titkolni máris nem lesz olyan édes. Egyébként meg alig tudnának találkozni és hidd el nem bírják sokáig egymás mellett. – mondtam komoly arccal. A két lány teljesen megdöbbenve nézett rám.
- Rendben. – bólintott apám. – Áldásom adom az egészre, de ha a tanulás rovására megy vagy lógni mersz akkor vissza vonom és mész anyádhoz! – nézett szigorúan húgomra. – És üzenem Bryan- nek, hogyha ez meglátszik a pályán repül a pilóta ülésből. – fordult vissza a szendvics készítéshez. – Még az se bánom, ha a sajtó megtudja, de ő magyarázza ki és nem én vagy a sajtósa! – mondta még keményen. Pár perc csönd telepedett a szobára. El se hittem, hogy én magam győztem meg apát erről az egészről. Ahogy ránéztem a két lányra ők sem nagyon akarták elhinni. Vállat vontam majd felsétáltam a szobámba Kate-tel a nyomomba.
- Köszönöm bátyus! – ugrott elém Virág és megölelt. – Örülök, hogy te vagy a bátyám!
- Sokkal tartozol. – mondtam vigyorogva. – Nagyon sokkal. – pakoltam arrébb és behúztam magam után a szobámba Katet.
Már több hónapja volt annak, hogy Virág és Bryan zöld utat kapott. Mind előre megmondtam mindössze 1 hétig voltak együtt. Ha jól hallottam a sajtóra fogták, hogy szétszedik őket. Persze így egyszerűbb volt mint bevallani, hogy csak a titkolózás miatt volna annyira érdekes. Én nem szóltam semmit csak vigyorogtam amikor kiderült, hogy szétmentek. Apa is csak rám kacsintott. Ma voltunk Kate-tel 1 évesek amire nagyon büszke voltam. Sokat változtam mellette de ezt senkinek nem vallottam volna be. Ettől függetlenül ezt mindenki tudta. Már vége volt a szezonnak és ismét én lettem a VB. Jövőre Kevin csapatában, a Ferrarinál fogok vezetni. Fura lesz, hogy Kate is és apa is vetélytársaim lesznek. De már vártam.
Mivel nem sokára itt volt a karácsony már több helyen is állt a hó így kicsit megnehezítette azon tervemet, hogy siessünk. Kate- nek fogalma sem volt, hogy hova megyünk csak apa tudta hiszen vele voltam itt pár napja a papírokat elintézni.
- Aaron hol vagyunk? – nézett rám értetlenül mikor egy nagy fehér épület előtt álltam meg.
- Mindjárt megtudod. – segítettem ki a kocsiból. Kate egy nagyon karrierista nő volt, és mint nem rég bevallotta nem lehet gyerekünk. Aznap este fogalmazódott meg bennem ez a terv. Besétáltunk a hatalmas kapun és magabiztosan sétáltam fel az elsőre. – Szeretlek. – adtam egy puszit az arcára.
- Én is téged, de mi folyik itt? – kérdezte, de válasz helyett kitártam az ajtót és egyenesen egy kiságyhoz sétáltam.
- Üdvözöld a kislányod. – támaszkodtam rá a kiságy szélére.
- Micsoda? – nézett rám majd a picire felváltva.
- Nem volt egyszerű megtalálni a talált babádat, de apa segítségével sikerült. – mosolyogtam rá. – Tegnap előtt örökbe fogadtam. Ma vihetjük el. 1 hét múlva lesz 1 éves. – mondtam ahogy figyeltem az alvó kislányt.
- Ezt nem hiszem el. – mondta a könnyeit törölgetve majd megölelt. – Köszönöm! Annyira köszönöm!
- Ne hálálkodj. – mondta nevetve. – Ez nem csak neked jó. Én is örülök neki és apám is leszáll rólam unokakérdésben.
- Hogy hívják? – kérdezte míg óvatosan felvette.
- Jazmin. – mondtam mosolyogva. A mozgatásra kinyitotta a nagy barna szemeit és érdeklődve figyelt minket.
- Szia Jazmin. – ölelte magához. A kiscsajszi persze egyből ragaszkodóan kapaszkodott bele a felsőjébe. Szóltunk az igazgatóságon, hogy elvittük Jazmint és haza vittük apához, hogy ne mondhassa, hogy kisajátítottuk. Persze utána meg tőle alig lehetett elvenni szegényt. Egyből az ujja köré csavart mindenkit. Már előre féltem, mi lesz ha felnő.
- Jazmin nem várlak meg! – kiabáltam fel az emeletre. Egy 16 éves hosszú vörös hajú, barna szemű és jó alakú lány rohant le a lépcsőn.
- Itt vagyok, ne hisztizz. – futott ki a kocsiba.
- Nem hisztizek! De öregapád fog, ha nem érünk oda! – kiabáltam utána. – Kate rád is vonatkozik! – kiabáltam fel az emeletre.
- Tényleg hisztis vagy. – jött oda mosolyogva és nyomott egy csókot a számra.
- Hát ezt nem hiszem el! – morogtam.
- Látod most is rád kellett várni apu! – nevetett Jazmin amikor utolsónak beültem a kocsiba. Csúnyán ránéztem a tükörbe amitől abba hagyta a nevetést amin viszont én nevettem el magam. Már sok idő telt el és már én sem voltam Forma 1-es pilóta, bár nem volt meg a 8 VB-m és piszkálva is voltam miatta, de azért 4 nekem is össze jött. Apám a korral nem nőtt fel és így már tényleg kiborító volt. Virág is meg találta élete szerelmét én pedig apa legnagyobb örömére elvettem Kate-et. Az életem évek óta mesébe illő.
Az emberiség saját történeteit ismétli szüntelen, egyenletes mormolással. Ugyanazok a történetek szállnak anyáról leányra, apáról fiúra, ugyanazokat a történeteket meséljük a vonaton szemben ülő rokonszenves idegennek, a szomszédnak, az időről időre megszólított halottnak, ugyanazok a történetek keringenek a világ telefonvonalaiban sisteregve, egyenletes szüntelen zümmögéssé olvadva.
Van első, felejthetetlen szerelem! Amit az ember nem tud kitörölni szívéből, emlékezetéből, évek múlásával sem. Évtizedek után is egy szép, felejthetetlen, kellemes dolog. Egy felejthetetlen, gyötrelmes, megkínzó és mégis oly jó, oly kedves, oly gyönyörű! Ám az Élet mindenhez hozzápiszkál! Szép kapcsolatokat zúz széjjel, párokat szakít szét, szíveket tesz tönkre.
Csillogó Cirkusz