Csillogó Cirkusz 32.

Teljesen letaglózva ültem a szerelői pulton. Kellet pár perc mire felfogtam mi történt és amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem rohanni a motorhome felé. Minél előbb érek oda annál kisebb kár lesz a berendezésbe és az újságírókban, bár őket nem sajnálnám.
Átrohantam az összekötő folyosón, fel a lépcsőn, le a lépcsőn végig futottam a centeren egészen hátra ahol a szobáink voltak. Már messziről hallani lehetett ahogy törik az üveg és valaki ordibál. Remélem, hogy van vele valaki mert ha nincs már nem lesz semmi felismerhető a szobában.
Feltéptem az ajtót, soha nem gondoltam volna, hogy látom Sebastiant ennyire dühöngeni. Áldottam az eget, hogy nem ismerem azoknak a szavaknak a jelentését amit Sebi németül ordibált. Tommi teljesen megdöbbenve állt az ajtó mellet nézve ahogy Basi a berendezésen éli ki a dühét.
- Menj nyugodtan. – néztem rá. – Nem tartozik a munkakörödbe, hogy megnyugtasd. Azaz én feladatom. – erőszakoltam ki magamból egy mű mosolyt. Csak bólintott és már ott sem volt.
- Egy elrontott időmérő miatt szétvered a szobád. Ha egy versenyt rontasz el lebontod a Red Bull centert? – kérdeztem tőle semleges hangon. Tudtam, hogy még jobban fel kell húzzam ahhoz hogy utána teljesen megtudjon nyugodni..
- Te ebbe ne magyarázz bele. – nézett rám szikrázó szemekkel. Fájtak a szavai, de tudtam, hogy csak a düh beszél belőle.
- De bele magyarázok. Hogy miért? Mert jól esik. – rántottam meg a vállam továbbra is a falnak dőlve.
- Hagyj békén. Menj ki. – mutatott az ajtóra.
- Nem megyek ki. – maradtam továbbra is az egykedvű hangnemnél.
- Takarodj már ki! – ordított. Csak egy másodperc volt az mikor meglepődtem, hogy velem szemben felemeli a hangját. Folytattam amit elkezdtem.
- Nem. – válaszoltam egyszerűen.
- Olyan vagy mint Cont. Pont olyan kotnyeles és pofátlan! – lépett közelebb. – Azt hiszitek, hogy ide jöttök mert épp üresedés van és újoncokat is betesznek és már ti vagytok a legjobbak és nyugodtan kilökhetitek a másikat az időmérőn. – ordított.
- Igen, csak ugyan olyanok vagyunk mint te. – néztem rá továbbra is egykedvűen mert tudtam, hogy ezzel húzom fel a legjobban. Pillanatok kérdése volt már csak amikor eldurran az agya, de legalább utána megnyugszik. – Hiszen Japánba te is kilökted Webbert a rutintalanságod miatt. – tudtam, hogy most egy tüskét mozgattam meg a lelkében.
- Te eszement tyúk! – lépett elém. – Mégis hogy képzeled? – ütött egyet bele a falba mellettem. Próbáltam továbbra is rezzenéstelen maradni.
- Takarodj innen, az életemből. A Forma 1-ből! – a szívem vérzett a szavaitól még akkor is ha csak a düh beszélt belőle.
- Rendben. – mondtam olyan halkan, hogyha nem áll közvetlen előttem biztos nem hallja meg. Átbújtam a keze alatt és kinyitottam az ajtót.
- Szeretlek. – mondtam neki magyarul és nagyon lassan átléptem a küszöbön. Tudtam, hogy pillanatok kérdése és a derekam után nyúl. Legalábbis reméltem.
- Sajnálom. – suttogta megsemmisülten. – Mindig te kapod meg a dühöm vagy a keserűségem. Annyira sajnálom. – letöröltem a könnyeimet és mosolyogva odatérdeltem elé.
- Sebastian Vettel, most jól figyelj rám. – néztem a szemébe. – Én mindig veled vagyok. Bárhol jársz, bármit teszel melletted állok és támogatlak. Ha éppen arra van szükséged, hogy valaki kihozza belőled a dühöngő örültet mert különben nagyon sokáig magad rágnád, hát megteszem. Ha az kell, hogy valaki nevessen veled hát nevetek még ha legszívesebbe sírnék is. Ha az kell, hogy valaki csak üljön melletted csendben és ne szóljon egy szót ott leszek. Ha kiborulsz és elerednek a könnyeid ott leszek, hogy sírjak veled. Én soha nem foglak nyugtatni vagy megvigasztalni mert az ilyenek időlegesek. Ha fáj, akkor fájjon egyszerre nagyon mint nagyon sokáig enyhén. – simogattam meg az arcát. – Érted már? Én nem egy haver vagyok aki azt mondja, hogy katona dolog. Én a szerelmed vagyok aki veled tart szomorúságban és örömben is. A támaszod. Ahogy te is nekem.
- Te az Életem vagy. – mondta a könnyeivel küszködve. Erős akart lenni, de láttam a szemében gyűlni a könnycseppeket. – Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Te pedig az én Életem. – öleltem meg.


Mivel több embert is megbüntettek a 10. helyről rajtolhatott míg Kimi a pole-t szerezte meg.
Reggel később keltem mert nekem nem volt megbeszélésem, de még öltözködés közben értem Sebit.
- Ugye a fürdő még vissza van? – néztem a lassan szakállnak nevezhető borostájára.
- Ott már végeztem. – mondta mit sem sejtve.
- Tükörrel találkoztál? És a borotva nevű pajtásoddal? – szemétkedtem.
- És te találkoztál ma a gyógyszereddel ami a gonosz beszólásokat fogja vissza? – nézett rám a cipőjét kötve.
- Nem, de te se találkoztál se tükörrel se borotvával. – ránéztem a telefonomra. – Van még 20 perced. Irány a fürdő és ki ne gyere addig míg szép kisfiús pofid nincs! – toltam a fürdő felé.
- Most miért csinálod? – hisztizett.
- Mert szúrsz és böksz.
- A borosta jó oldalára kell születni. – rántotta meg a vállát vigyorogva.
- Na jó. Figyelj, kössünk egyességet! – ajánlottam gonosz mosollyal. – Te azt szereted ha a lábam is a kezem is és a szemérem szőrzetem is gyantázom vagy borotválom. Én meg azt szeretem, ha kisfiúsan sima a pofid. Amíg nem borotválkozol meg addig én is növesztem a bundát. – fontam karba a kezem és már tudtam, hogy győztem.
- Mért egy okos nőbe kellet bele szeretnem? Miért ver a sors? – hisztizett.
- Ja igen! Lépj ki abból a kék cipőből de kurva gyorsan! – kiabáltam utána.
- Megfelel? – lépett ki 2 perc után a fürdőből sima pofival. Adtam egy nagy puszit rá.
- Tökéletes. Ott van az ajtó mellet a fehér puma cipőd, abba lépj bele inkább. – kezdtem el kifésülni a hajam.
- Mi bajod a cipőmmel? – hisztizett még mindig.
- Most már nincs csöves fejed. De ízlés ficamod néha még igen, szóval fogadj szót! – mentem oda puszit adni neki, de elhúzta magát.
- Ma szemétkedős napod van? – húzta fel az orrát.
- Ma hisztis napod van? – kérdeztem vissza. Egyszerre nevettük el magunkat.


- Merre mászkáltál majom tojás? – kérdeztem nevetve Kimitől amikor halálosan nyugodtan sétált a rajtrácsra vissza a kocsihoz.
- Pisiltem. Gondot okoz? – vigyorgott. –Esetleg részletezzem?
- Kímélj meg a részletektől inkább. Aludni szeretnék még ma. Kocsimat össze töröd, össze törlek! – fenyegettem meg ami kicsit érdekesen hatott, hiszen magasabb is volt és a vállam kétszer ráfért volna a ő vállára.
- Értettem kisasszony. És ha megnyerem? – vigyorgott.
- Akkor iszunk. – rántottam meg a vállam.
- Helyes. – bólogatott. – Jövő héten lesz egy Rally versenyem Finnországban. Eljöhetnétek. – mosolygott.
- Ha ezt megnyered elmegyünk. – böktem meg játékosan majd oda mentem Sebihez egy puszit koldulni.
- Kapok puszit? – álltam be elé közvetlen. Elmosolyodott és megcsókolt.
- Puszit kértem. – nyújtottam nyelvet. Adott egy puszit az orromra.
- A szipogóm, hé! – nevettem. Oda bújtam hozzá.
- Ügyes légy! Hát azt nem mondom, hogy nyerd meg nekem, mert Kimit szárazon Belgába megfogni 10. helyről… - gondolkoztam el. – De a 2. helyet hozd el nekem és kapsz meglepit! – pusziltam meg az arcát.
- Mit? – kíváncsiskodott.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. – hagytam ott.
A futamot persze Kimi nyerte, ahogy jósolta mindenki. Viszont Sebi tényleg felhozta a 2. helyig. Ahogy leintették a futamot gratuláltam nekik és már ott se voltam. Már tegnap kértem időpontot egy fodrászhoz. Eldöntöttem, rövid hajam lesz.
Sebi csak a buliba fogja látni amit neki és Kiminek rendeznek. Megfog lepődni az biztos.