Csillogó Cirkusz 37.

Mázlimra több állatkám nem volt a kocsiba és össze sem futottam eggyel sem. Beni életét is megkíméltem tehát mindenki örült. Éppen Brazil felé tartottam repülőn amikor oda ült hozzám egy szőkésbarna hajú csaj.

- Szia, Hannah vagyok. – nyújtott kezet. – Christian lánya.

- Szia, Virág vagyok. – vágtam komoly arcot. – Christian pilótája.

- Igen, tudom. – nevetett.

- A főnök lánya vagy jó pofiznom kell veled? – néztem rá savanyú képpel.

- Dehogy! Te pedig elég híres pilóta, jó pofiznom kell veled? – kérdezett vissza.

- Nem kell, utálom a jó pofizást. De azért ne Virizz le meg Virzsdit is utálom. – rántottam meg a vállam vigyorogva.

- Rendben, viszont te hívj nyugodtan ahogy tetszik. – dőlt hátra a székben.

- Majd kitalálok neked valami jó kis nevet. – néztem végig rajta. – Mondjuk pláza cica? – nevettem hiszen rózsaszínbe volt.

- Na jó azért úgy ne. – nevetett.

- Akkor ? – gondolkoztam. – Malacka?

- Malacka, mert? Kövér vagyok? – törölgette már a könnyeit.

- Nem de Malacka volt rózsaszínbe. – nevettem. – Akkor leszel Mini. Mint az egér, meg úgyis kisebb vagy korban is és magasságban is mint én.

- Honnan veszed, hogy fiatalabb vagyok? – döbbent meg.

- Onnan, hogy én adtam ötletet a 18. szülinapodhoz Evaval. – kacagtam.

- Ó! Köszönöm. – mosolygott.

- Mi csak adtuk az ötletet, Horner bácsi csinálta meg. – dőltem én is hátra a székben.

- Hogy- hogy most mész csak ki? – kérdezte. – Úgy tudtam minden pilóta kint van már hétfőn vagy kedden.

- Igen, de nincs benne a szabályzatban így senki nem szólhat meg érte. Egyébként vásároltam meg kozmetikusnál voltam meg ilyenek. – mosolyogtam huncutul.

- Szóval kényeztetted magad. – nevetett.

- Hát a szőrtelenítés nem épp Hawaii. – nevettem.

- Hát az nem. – hahotázott. – Sebastian lesz VB szerinted?

- Tuti, innen elveszteni nagyon nehéz. – mondtam magabiztosan. – Nulláznia kéne, amire ő nem képes.

- De ha elromlik a kocsi, akkor nullázhat még. – mutatott rá a lényegre.

- Hé! Te kinek drukkolsz? – böktem meg.

- Nem sok választásom van. – vonta meg a vállát. – Apám letagadna, ha Ferraris lennék. – nevetett.

- Tényleg, hogy- hogy jössz? Még egyik futamon se láttalak. – gondolkodtam el.

- Mert most végeztem a sulival és nyaralni voltam barátaimmal. – mosolygott. – Te, hogy tudtad össze egyeztetni a sulit a futamokkal?

- Nehezen, szinte sehogy. Amikor nem volt futam ültem a padba és aludtam. – nevettem. – Aztán az érettségin meg átrugdostak.

- Hát az nekem is épphogy megvan. – csatlakozott a nevetésemhez. – Mit tanultál?

- Informatikát. – húztam el a számat. – Jó sok hasznát veszem, kb. annyi hasznát mintha balettozni tanultam volna. Nem, a balettnek több haszna lenne.

- Mégpedig? – nevetett ismét.

- Hát legalább hajlékonyabb lennék. Te mit tanultál?

- Mérnökire jártam. – mondta büszkén.

- Úgy könnyű, hogy bemész a Red Bullhoz, és bárkit megkérsz, hogy segítsen. – húztam fel az orrom. – De azt senki nem tudta megmondani, hogy kell azt a hülye pascalt használni. – nevettem.

- Nem tudták? – nevetett.

- Valaki biztos tudja, de nm kérdeztem. Elég volt a suliba hallani róla. Már kiütéseim lesznek ha meghallom a programozási szakszavakat. – játszottam a remegés.

- Bocsi, ezt fel kell vennem. – néztem a csörgő telefonomra. – Bőr és Nemi beteg gondozó. Miben segíthetek? – szóltam bele komoly hangon.

- Már megint hülye vagy. Ilyen cuccot én is akarok. – hallottam meg Kimi nevetését.

- Na mond mi a problémád? – nevettem vele.

- Semmi, mikor érsz ide? Nekem kell kimennem eléd. – mondta motyogva.

- Mi van, hiányzom? Hékás mit keresel te ott? – lepődtem meg. – Ja filmezünk. Meg jó kis buli lesz. – nevettem.

- Hát igen. Ki nem hagyhatom. – nevetett velem. – Mikor landol a géped?

- 2 óra múlva Sao Paulóban. – sóhajtottam. – Semmi esély rá, hogy más jöjjön elém? Sebi merre kóvályog?

- Én megyek érted, téma lezárva. Sebi? Honnan tudtam, mi vagyok kisnotesz? – morgott.

- Olyan vaaaaaaagy. – adtam elő a hisztis hangom.

- Na jó, most megyek kiugrok az erkélyen. Nem is, inkább majd téged löklek ki. – gonoszkodott.

- Na de Kimi bácsi. Hogy mondhat ilyen egy nőnek? – játszottam a dámát.

- Nő? Hol? – nevetett.

- Kabbe a kisujjam. – nyomtam ki.

Mire leszálltunk már ott várt rám a csarnokban napszemüvegben, sapkában hátha nem ismerik fel. De nem nagyon jöhetett össze neki, mert többet is ott álltak és őt nézték. Vigyorogva sétáltam oda. Majd nemsokára már a hotel előtt voltunk.

- Na megnézzük az Alkonyatot? - kérdeztem tőle.

- Nézzük. – rántotta meg a vállát. A szobába ahogy beléptem muszáj volt elmosolyodnom, nem mindenhol szanaszét hagyott ruhák voltak Sebi pedig az egyik ruha kupacon fekve aludt.

- Jó reggelt Hercegem. Ébredj nézzük meg az Alkonyatot. – simiztem meg a pofiját.

. Szia, rendben. – ült fel álmos szemekkel. Át dobáltam a ruháit a kanapéról az ágyra majd onnan elpakolok és betettem a DVD-t a lejátszóba.

- Vettel véged van. – mondta Kimi 20 perc után mikor rájöttek, hogy ez nem egy tipikus vámpíros film. Persze felkelni egyik sem tudott mert a lábam Kimi ölében volt a fejem pedig Sebiében. Csak vigyorogni tudtam, ahogy mondják a magukét, de igazából egyik sem akarta kikapcsolni.

A hét gyorsan eltelt és már a versenyre öltöztem át amikor Sebi bejött hozzám mint mindig. Látszott rajta, hogy nagyon izgatott.

- Izgulok. – ült le a kanapéra amíg a cipőmet kötöttem. – Mi van ha elvesztem?

- Autósportban nincs „mi van, ha”. Ne gondolkozz ilyeneken. Ha elveszted is te leszel az én bajnokom. – adtam neki egy nagy puszit.

Legközelebb csak akkor találkoztam össze vele amikor a bokszból jöttem ki az utolsó kiállásom után.

- Hányadik vagyok? – kérdeztem.

- Első, Vettel van mögötted 3 tizedre. – mondta John. Belenéztem a tükörbe.

- 3 tized az pont annyi, hogy az első kanyarban a poron fékezek. – gondolkodtam hangosan. Egyenesben magamra húztam Sebit majd pár centivel kijjebb a poron fékeztem és átcsúsztam a másik ívre. Amikor elment mellettem rám nézett. Ez egy amatőr hiba lett volna, ezt ő is tudta. Az utolsó kört kezdtük meg. Innen már nem tudja elveszteni. Ahogy egy hatalmasat kéne bakiznia. Pár perc múlva pedig már rá is fordultunk a célegyenesre. Ott mentem közvetlen mögötte és én is kihúzódtam a csapathoz akik ellepték a boksz falat.

- VB 2. hely! Gratulálok. - harsogta a fülembe a mérnököm. Bementem Sebi mellé majd ráhúztam picit a kormányt, hogy észre vegyen a nagy ünneplésben. Rám nézett én pedig felmutattam neki a hüvelyk ujjam. Vissza integetett én pedig nem bírtam letörölni a mosolyom. Közben beértünk a bokszba kicsit lemaradtam, hogy nyugodtan ünnepelhessen a csapattal.

Mikor szálltam ki a kocsiból ő már a csapat nyakában volt bukó nélkül. Felvettem ahogy megláttam a sok örömittas arcot.

- Ügyes voltál. Első éved és VB 2. – jött oda a verseny 3. helyezett és VB 3. Fernando.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá miközben levettem a bukót és letettem a kocsira. Ekkor vett észre Sebi, egyből megindult felém. Majd felkapott és megpörgetett a levegőben.

- Szeretlek! – közölte csillogó szemekkel.

- Én is szeretlek Bajnokom! – csókoltam meg. – Gratulálok, nagyon büszke vagyok rád!! – kacagtam.

- Köszönöööm! És azt is, hogy elengedtél, mert tudom, hogy direkt volt. – mosolygott majd megcsókolt. Kézen fogva sétáltunk fel a mérlegelésre és a dobogóra is kézen fogva mentünk ki. Nem akarta elengedni a kezem.

- Ez hihetetlen. Annyira hihetetlen. – rázta a fejét nevetve. Csak mosolyogtam rajta.

- Majd az FIA gálára felfogod. – veregette hátba Fernando. Ránéztem ő már kétszer is tapasztalta ezt. Felálltunk a dobogókra és egész himnusz alatt Sebit néztem akinek folytak a könnyei az örömtől és még mindig a kezem szorongatta. Lent a csapat torka szakadtából ordította a himnuszt. Elképzelni sem tudtam ekkora öröm lehet most Sebiben, de az arca és szemei euforikus örömöt tükröztek. Megkaptuk a díjakat majd összenéztem Fernandoval és mindketten Sebit vettük célba a pezsgővel. Ezüst konfettik hullottak mindenhonnan, még a számba is került amit nevetve köpködtem ki.

Gyorsan lementek az interjúk és már az utcai cipőmbe léptem bele az öltözőmbe amikor Sebi bejött hozzám.

- Most nagyon- nagyon boldog vagyok. Mindent elértem amit szerettem volna, ki kéve egy valamit. – térdelt le elém. Kikerekedtek a szemeim. – Nem valami romantikus, de veled szeretném leélni az életem. Hozzám jössz feleségül? – kötni nyelni nem bírtam csak pislogtam ahogy felém nyújtott egy iszonyúan szép gyűrűt. Helyére kattantak az elmúlt hetek történései, hogy Kimi laptopján ékszer készítő oldalt néztek. Hogy Sebi titkolózott. Kicsordultak az öröm könnyeim miközben oda térdeltem Sebi elé.

- Igen! Igen, igen, igen, igeeeeeeen! - csókoltam meg. Csak elmosolyodott és felhúzta az ujjamra a fehér arany karikagyűrűt amiben két kék kő volt, amiről Sebi boldogságtól csillogó szemei jutottak eszembe.

- Gyönyörű, szeretlek! – bújtam oda hozzá még mindig a földön térdelve.