Csillogó Cirkusz II. 3.

Még ez is csak bevezető :D Kiszámíthatónak értem magam... :D Nem baj, nem akartam átírni :D. Lassan jön a java :D sok-sok kritikától jobb az író kedve.. khm.. Bár elkényeztettek már így is :) Az egyik kommentre válaszolva, pedig minden ki fog derülni. :D Alig várom már, hogy hozhassam nektek a pörgős részeket :D Egyenlőre ismerkedjetek a mi Aaronunkkal. Én is Sebire szavazok azért még mindig ;) Ha jönnek a futamok majd tessék nézni őket! :D Pusz nektek :D

Egyből hátra arcot csináltam és szembe néztem a keresztapámmal.

- Kimi mit csinálsz itt? – támadtam le, nem akartam, hogy megkérdezze, én mit csinálok itt. Mert nem tudtam, mi húzott ide. Talán a kíváncsiság, hogy apa hova tűnik el.

- Mint tudod itt lakom nem mesze. És láttam amikor bejöttél. – dőlt neki a falnak zsebre tett kézzel. Az arcán már látszott az idő vasfoga. Világszerte imádott Jégember megöregedett.

- Hiába kérdezném meg, te mit csinálsz itt, igaz? Hogy találtál ide? – sétált oda a hintaszékhez és végig simított a karfáján. Látszott rajta, hogy valahol a múltban járhat.

- Láttam párszor ide jönni apát. – mondtam el az igazat egyből. Rám nézett.

- Abban a házban laktatok míg Virág Norton Vettel nem hagyott itt minket. – mondta elrévedő tekintettel. – Az után költöztetek ide, miután megszülettél. Egészen addig abban a házban laktak a szüleid ahol most laktok. – magyarázta. – A ház azóta is úgy áll, ahogy Virág kilépett belőle a kezében veled. Sebastian mindig ide jön gondolkodni, én is szoktam látni. A falakból és mindenből még mindig az a régi fiatalság üt vissza. Borzalmas miket műveltünk. – nevetett. – Hannah megkérte apádat, hogy a ti házatokból minden holmit ami anyukádé volt vigyen el. Nagyon kevés dolog maradt ott. Mindent áthoztunk ide.

- Hogy lehet valakit 19 év után is így szeretni? Nem gyászolta meg? Nem fogadta még mindig el? – tettem fel a kérdéseimet amit apámnak soha nem mertem.

- Ezt hívják Igaz szerelemnek. – mosolygott keserűen. – Meggyászolta és el is fogadta. – lenézett a földre és ismét elrévedt a tekintete. – A verseny után bent ültünk Virág szobájában órákon át. Sebastian, te és én. Ott tetted meg az első lépeidet. Virág egyik pulcsiját vitted oda Sebinek és anyukádat kerested. – mesélte és a szemében könnyek csillogtak még most is. – Talán akkor jöttünk rá mindketten, hogy tényleg nem fog vissza jönni amikor neked próbáltuk elmagyarázni. Sajnálom, hogy így alakult. De biztos vagyok benne, hogy a mai napig figyel téged és rosszalja azt amit művelsz. – rám emelete a szemeit és oda csoszogott hozzám. – Aaron nem jó amit művelsz.

- Ti is ittatok és te is nőztél. – fontam karba a kezem. Szíven ütött, amit mondott, de nagyon figyeltem, hogy ne jelenjen meg az arcomon.

- Aaron az más világ volt. Mi azt azért csináltuk, hogy ne szürküljünk bele a mindennapokba és akkoriban a pilótáktól szinte már azt várták el, hogy gépek legyenek. Mindig a határ felett vezessenek és ne hibázzanak. – fogta meg a két vállam. – Aaron mi saját magunknak csináltunk nagy nevet és ha ittunk és attól volt hangos az összes újság, akkor a saját nevünket szennyeztük vele. De te azt rombolod amit Sebastian felépített. A te személyednek még nincs akkora hatása mint az övének ezért az ő nevét rombolod.

- De én nem akarok apám árnyékában élni! Megnyertem az első 5 versenyemet, kijár nekem a tisztelet! – ráztam le a kezeit.

- A szüleid vére van az ereidben, a véredben van a tehetség. Remek a teljesítményed és egyedül, de ahhoz legalább 1 VB címet össze kell szedned, hogy megjegyezzék a neved. Ha pedig teljesen ki akarsz lépni apád árnyékából túl kell szárnyalnod a 8 VB-címét! – a végét már alig hallottam mert kirohantam a szobából le a lépcsőn és feltéptem a bejárati ajtót de ott neki ütköztem apámnak. Nem hagytam időt neki, hogy megszólaljon megkerültem és kirohantam a kocsimhoz. Bevágtam magam a vezető ülésre és az ajtót már mentek közben csaptam be. Berohantam otthon a házba felrohantam a szobámba és minden cuccomat amit vinni szoktam futamokra bedobáltam pár bőröndbe. Nehezen behúztam a cipzárt és magam után húzva levágtáztam a lépcsőn. Az előtérben a húgom éppen a cipőjéből bújt ki. elmasíroztam mellette.

- Hova mész? – kapta el a kezem.

- El. – rántottam ki a kezem a szorításából.

- Nem hagyhatsz itt! – rohant utánam mezítláb.

- 15 éves vagy. Nem lesz bajod. – dobáltam be a hátsó ülésre a csomagokat.

- Aaron mit művelsz? – jött ki Hannah is a házból.

- Elmegyek. – nyitottam ki az első ajtót és beültem.

- De hova? Mikor jössz vissza? – sírta el magát húgom.

- Nem tudom. Vigyázz magadra húgi. – néztem rá és tövig nyomtam a gázt. Ahogy az utca végére értem egy piros Ferrari jött velem szembe. Apám megdöbbent arccal nézett rám ahogy elhajtottam mellette. Mielőtt befordultam volna a sarkon belenéztem a vissza pillantóba még láttam ahogy apám megforgatja a kocsit és utánam indul. Rátapostam a gázra és kihajtottam az autópályára. Alattam a Ferrari mint egy nagymacska dorombolt pedig már 170-nel mentem. Kivágott mellém a piros Ferrari és apám elkezdett mutogatni, hogy álljak félre. Előre néztem én még jobban ráléptem a gázra. Apám nem szokott száguldozni soha nem ment a 180-nál többel. Rápillantottam a sebesség mérőre ami 210-et jelzett, de másik Ferrari még mindig a nyomomba volt. Elkezdett csörögni a telefon a tartóba ami a műszerfalhoz volt erősítve. Apám hívott.

- Vezetés közben, sose telefonálj. – utánoztam Hannah vékony hangját.

- Állj félre!- mondta teljesen nyugodt hangon, pedig már 220-al mentem.

- NEM. – ordítottam. – Hagyj békén. Lassíts bajod lesz.

- Nekem bajom? – nevetett fel. – 220-nál? Régen tudod mennyivel mentünk fiacskám? 320 körüli tempóval. Állj félre vagy durvább eszközökhöz nyúlok. – nyomta komoly hangon.

- Próbálkozz csak vénember. – terjedsz szét a testembe a jól ismert adrenalin és a versenyzés öröme.

- Ez a vénember elkeni a szádat zöldfülű. – nevetett ő is. Soha nem versenyeztem még vele. Tövig nyomtam a gázt és elkezdtem kerülgetni a kocsikat. Pont le akartam hagyni egy másik fekete Ferrarit amikor ő is beszállt a játékba és ő is nyomta ahogy tudta. Nem bírtam nem vigyorogni, annyira jól esett száguldani az autópályán. Áthágni a sebesség határt és mindenkit magam mögé utasítani. Apám bevágott elém és elkezdett lassítani. Mögöttem a másik Ferrari is követte a lassításunkat. Már csak 190nel mentünk amikor az autópálya rendőrsége elkezdett utánunk jönni. Apám egyből rálépett a gázra. Eltudtam képzelni milyen pajkos fény villan a szemében. Simán kitudnánk fűzetni a bírságot, de apám kitudná magyarázni. Mégsem teszi, inkább gyorsát, hogy hagyjuk le őket.

- Tipikus… - nevettem. Maxra tekertem a zenét a kocsiban és még jobban gyorsítottam. 290-nel száguldoztunk így hárman tovább. Pillanatok alatt történt minden. Valahogy meg akartak minket állítani gondolom, mert kordonokat raktak ki. Pont végig futott az agyamon a fékezés ötlete mikor az ismeretlen Ferrari elém vágott és minden gond nélkül átvágott a kordonok közt. A légáramlat messzire vitte őket.

- Hát ez kurva jó! – nevettem felszabadultan. Fogalmam sem volt merre lehetünk, de nem is érdekelt. Legszívesebben egész nap nyomta volna a gázt, de rendőr kocsi sorfal állt nem messze így annyira volt időm, hogy padlóig nyomjam a féket és oldalra rántottam a kormányt és oldalt csúsztam pontosan az ismeretlen Ferrari mellé. Apám is stílusosan megérkezett mellém és egyből kiugrott a kocsiból de a vigyor a képén még mindig ott volt. Én is nevetve szálltam ki, de egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni amikor megláttam, hogy Kevin Majer száll ki a másik Ferrariból vigyorogva. A rendőrök szerintem nem tudták most mit csináljanak. Apa és Kevin lepacsiztak majd Kevin oda jött hozzám.

- Nem vagy semmi. – nyújtott kezet. – Jövőre szívesen látnálak a Ferrarinál. – látszott a szemében mennyire büszke arra, hogy ő a Ferrari csapatfőnöke.

- Ahhoz majd lesz egy- két szavam. – nevetett apa. – Jobb? – nézett rám mosolyogva.

- Sokkal köszi. – nevettem én is. – De ahogy látom nektek is jobb most. – csak vigyorogni tudtam ahogy bólogattak egyszerre.

- Uraim, több ponton is megszegték a kreszt és menekültek a rendőrség elől. – jött oda egy egyenruhás hapi.

- Szerintem ezt megtudjuk beszélni, jegyzőkönyv és a média bevonása nélkül is. – ment oda apám sunyin vigyorogva hozzá.

Csillogó Cirkusz II. 2.

Ez amolyan rávezetős fejezet =)


Ki lehet az a lány? Mit keresett ott? Annak a szerelőnek a barátnője? Miért utasított vissza?
- Engem senki nem utasíthat vissza. – ugrottam fel az asztaltól ahol éppen ebédeltünk.
- Parancsolsz? – nézett rám Hannah értetlenül.
- Aaron. – vágott oldalba húgom.
- Elnézést. – rohantam fel a régi szobámba és magamra vágtam az ajtót. Bevágódtam az ágyba és beleordítottam a párnába.
- Mesélj. – jött be húgom majd be is zárta maga mögött az ajtót. – Ne mond, hogy nincs semmi. Ne mond, hogy nem tartozik rám. Mesélj.
- Volt egy lány a buliba… - emlékeztem vissza a megvető szemeire.
- Azt gondoltam, hogy nem csak pasik voltak ott. – nevetett.
- Nem fejeztem be. – ültem fel. – Csak ült a pultnál és engem nézett megvető szemekkel. Amikor oda mentem akkor pedig lekoptatott.
- Miért ennyire különleges ez a csaj? – ráncolta a szemöldökét.
- Nem tudom! Lekoppintott! Engem! - akadtam ki.
- Hát bátyus, itt volt az ideje, hogy valaki pofára ejtsen. Apa is megmondta, hogy nagyon elszálltál magadtól. – vigyorgott. – Már most bírom ezt a csajt.
- Már most? Mi van? Hé, te kinek a pártját fogod? – dobtam hozzá egy párnát.
- Koppantál!! Aaron koppant, Aaron koppant. – futott lefelé a lépcsőn én meg utána. Bemenekült apa mögé aki éppen a tányérokat fogta a kezében. – Aaron koppant! Pofára ejtette egy csaj! Nem érdekelte! Nem kellet neki a rossz dumája! – nevetett még mindig. Apa is már rázkódott a nevetéstől. A tányérok csilingeltek a kezében ahogy össze koccantak a poharakkal. Megpróbáltam elkapni a kis piszok grabancát de arrébb lépett és meglöktük apát akinek a kezéből kifordult a tényár halom.
- Oppá. – nevetett fel teli torokból. Összenéztünk Virággal és belőlünk is kitört a nevetés.
- Itt meg mi történt? – jött be Hannah a konyhából. – Gyerekek azonnal szedjétek össze! Már sokszor elmondtam, hogy ne futkossatok a házba! – szidott meg minket egyből.
- Hannah hagyd őket, én ejtettem le őket. – védett meg minket apa egyből.
- Sebastian te is felnőhetnél végre! Van két gyereked de még mindig gyerek vagy te is! Komolyodj már meg végre! – ordított már a végére. Virág egyből oda bújt hozzám. Nem szoktak veszekedni, legalábbis akkor nem amikor mi hallhattuk. Volt már olyan, hogy előbb haza értem, és veszekedtek, de ahogy beléptem apu arcán egyből megjelent a mosoly.
- Menj be a konyába. – nézett halálosan komolyan rá. – Aaron menjetek el kocsikázni. Elviheted a Ferrarit. – dobta oda a kulcsokat a kisasztalról. Egyértelmű volt, hogy ismét veszekedni fognak, de apa előttünk soha nem emelte fel a hangját. Lehúztam a húgomat a garázsba én beültem a tűzpiros Ferrari volánjához. Ahogy becsukta az ajtót ráléptem a gázra és már száguldottunk is.
- Miattam van az egész. – mondta sírós hangon.
- Hallod mit beszélsz egyáltalán? – néztem rá egy pillanatra. – Nem miattad van. Hannah hiába mondja nem bírja elviselni, hogy apa még anyát szereti.
- Bárcsak nekem is ő lehetett volna az anyukám. – sírta el magát.
- Hát te nem vagy normális. – sóhajtottam fel. – Ne beszélj marhaságokat. Minden rendben lesz. Hannah kitombolja magát és megint minden jó lesz. – mosolyogtam, pedig még magam sem hittem el amit mondok. Előbb vagy utóbb Hannahnak mennie kell, apa türelme is véges.
- Ígéred? – nézett rám könnyezve.
- Ígérem. – bólintottam. Ahogy kimondtam már bántam is. De jobb kedve lett tőle. Elindultam haza felé, de ahogy beálltam a garázsba már tudtam, hogy a családfő nem lesz bent a lakásban. Anya Nissanját csak ő használta.
- Anyaaaaaaaaa. – rontott be a házba Virág egyből. Hannah a éppen a szilánkokat szedte fel a földről. Leguggoltam hozzá és kivettem a kezéből az összeszedett törmeléket és eltoltam a kezét onnan.
- Köszönöm. – suttogta, majd felállt és elindult a konyhába. – Virág pakolj mert 10 perc múlva indulunk a próbára. – mondta húgomnak, ahogy oda ért hozzá. Egyből lelkesedés csillogott a szemében és felrohant az emeletre.
Az összeszedett szilánkokat beledobtam a kukába gyorsan felporszívóztam és én bezárkóztam a szobámba. Maxra tekertem a hangfalakat és végig dőltem az ágyon.
- Halkítssssssss – sikított a fülembe. – Mi ez? Mond már el mit énekelnek benne! Apával folyton csak vigyorogtok rajta!
- Tanulj meg te is magyarul és majd érted. – húztam magamra a takarót. – Menj inkább balettozni és hagyj engem békén.
- Te meg menj inkább száguldozni! – nyomta ki a zenét és kitáncolt a szobámból.
- Idegesítő vagy! – kiabáltam utána.
- Te meg hülye! – kiabált vissza. –Apaaaaa jössz te is velünk? – hallottam lentről a hangját.
- Nem, beszédem van Aaronnal. Sok szerencsét a próbához! – indult fel az emeletre. – Alszol? – nyitott be.
- Nem. – válaszoltam magyarul. Imádtam magyarul beszélni mert csak apa értette.
- Jövő héten leszel 19 éves. – ült le mellém az ágyra. – Itt az ideje, hogy legyen saját házad. – nézett ki az ablakon.
- Komolyan? Azt hittem kiakadsz ha felhozom! – lepődtem meg.
- Nem, a héten elmegyünk és veszünk neked egy házat.
- Szét fogtok menni Hannahval? – ültem fel az ágyban.
- Nem. Itt az ideje, hogy végleg tovább lépjek. – mosolyogott keserűen és előhúzott a zsebéből egy kis dobozt.
- Hát csak ki harcolta, hogy elvedd. – mondtam szomorúan. – Szereted? – kérdeztem tőle a legkézenfekvőbb kérdést.
- Nem tartozom neked magyarázattal és jogod sincs ilyet kérdezni. – nyitotta ki az ajtót.
- Szereted anyát? – ütöttem tovább a vasat. Nem akartam, hogy elvegye. Rám nézett és lecsukta a szemeit egy pillanatra majd válasz nélkül ott hagyott.
- Na én ezért nem leszek szerelmes. – dőltem vissza az ágyra.
Felpattantam és meg sem álltam a garázsig. Elhajtottam az utca végére egy fekete kerítéses házhoz. Többször is láttam itt apát. Lapos kavics út vezetett a bejárathoz és a lehajtóhoz is. Kiszálltam és beengedtem magam a kapun. Oldalt sövény volt, hogy a szomszédok ne lássanak be. Oda léptem a bejárathoz és elgondolkodva néztem a számlapot, ami az elektronikus zárat nyitotta. Beütöttem anya születési évét, de semmi, apuét ismét semmi. Elgondolkodtam. Egy évben lett anya VB és abban az évben lett vele terhes. Bepötyögtem és a zár egyből kattant. Egy kis előtérbe találtam magam. Jobbra egy boltív volt és ahogy beléptem jöttem rá, hogy ez a konyha. Teljesen felszerelve. Kinyitottam a bal oldali ajtót és egy hatalmas nappaliban találtam magam. Körben sehol nem volt fal végig üveg volt az egész bal oldali falon polcok voltak tele kupákkal, díjakkal és érmékkel. Oda léptem és végig olvastam a feliratokat. Forma 1-es díjjak voltak és egyéb kitüntetések. Kart érmék és egyebek. Ahogy körbe fordultam láttam, hogy csak a hátsó udvarra néző rész volt rendes fal ahol egy kandalló volt előtte pedig egy vastag puha szőnyeg. az érmekkel szemben TV és kanapé, fotelok és egy kis asztal. Oda léptem és régi újságok voltak rászórva. Elnéztem arra hol bejöttem és az üvegfal előtt egy régi Red Bullos Forma 1-es autó volt. Nem lepődtem meg annyira, hiszen a mi nappalinkban apa első VB győztes autója volt. Oda léptem hozzá és az üveg vitrinen végig húztam a kezem. „V. Norton” hirdette a kocsi oldalán a felirat egy magyar zászlóval együtt.
- Tehát ez mind anya cucca. – mondtam ki hangosan. Körbe fordultam ismét és észre vettem egy boltívet a teli polcok mellett. Átsétáltam és jobbra egy lépcső vezetett fel az emeletre. Középen egy hatalmas asztal volt oldalt pedig szekrényekben üvegpoharak és étkészletek. Pár lépcső fok szintkülönbséggel egybe volt nyitva a konyhával ahogy most láttam csak, hogy volt egy kisebb asztal és ott egy etető szék. Oda léptem és végig simítottam rajta. A partedlin az én nevem állt büszkén hirdetve, hogy az enyém volt. Vissza mentem az étkezőbe és elindultam fel a lépcsőn. Végig a falon régi képek voltak róluk. És pár rólam még nagyon pici babaként vagy anya hatalmas pocival. Ahogy felértem a lépcsőn benyitottam az első szobába ami egy fürdő volt. Hatalmas káddal és a mosdó mellett rengeteg női dolog. A tükör szélén egy rúzsos ajak lenyomat volt amin elmosolyodtam. Kisétáltam és bementem a következő szobába ami bordó színű volt és egy hatalmas francia ágy volt a falhoz tolva ami ránc mentesen bevolt vetve bordó selyem ágyneművel. A szoba másik végéből egy kétszárnyú ajtó nyílt. Meghúztam őket magam felé és egy hatalmas gardróbbal találtam szembe magam. Jobb oldalt alul sok női cipő sorakozott míg a másik oldal szinte üres volt, csak pár Red Bullos holmi volt oda hajtogatva. Oda léptem a jobb oldalhoz és végig futattam rajta a szemem. Rengeteg női ruha volt behajtogatva a polcrendszerben. Szemben az ajtóval pedig egy hófehér esküvői ruha volt. Végig húztam rajta a kezem és eszembe jutott az a videó amikor anya a sorok közt sétál és ez a ruha simul rá. Mellette rengeteg estélyi és koktél ruha volt a fogasokon. Vissza sétáltam a folyosóra és benyitottam az utolsó előtti szobába ahol mindenféle kacat volt. Dobozok, bőröndök, egy kalitka. Overálok, és jó pár bukó sisak mint fekte- fehér volt és valahol valamilyen formában megjelent rajta a magyar zászló. Tovább mentem és kinyitottam az utolsó ajtót is. Egy kék szobában találtam magam ahol a falon mindenhol mesehősök képe volt felfestve a plafonból pici elektródák lógtak ki a csillagokat szimbolizálva sötétben. Ott volt egy kiságy, bölcső egy hinta szék, rengeteg játék sok gyerek dalos CD.
- Ez volt a te szobád. – szólalt meg mögöttem egy hang.

Csillogó Cirkusz II 1.

Hát csak kész lettem =D. Itt van az új történet Aaronnal. Nagyon-nagyon örülnék, ha meglepnétek sok-sok komival, mert nehezen született meg most ez az első fejezet. =D Remélem, nem okozok csalódást. =)

Már a sokadik wisky colát iszom, de még mindig nem érzem igazán az alkohol bódító hatását. Figyelem ahogy a lányok nagyon mini ruhákban vonaglanak a zenére. Egy szőke feltöltött szájú jó testű csaj már egy ideje felém nézelődik. Elvigyorodom és lehúzom a maradék piámat majd oda lépek hozzá és magamhoz húzom. Egyből elkezd hozzám dörgölőzni. Körbe nézek, mert érzem, hogy valaki néz és egy megvető kék szempárral találom magam szembe. Amint észre veszi, hogy nézem elfordítja a fejét vissza a mellette ülő szerelőre. Ez már így megy már 5 futam óta. Minden verseny után pár szerelővel és mérnökkel eljövünk megünnepelni a helyezést. Első idényem a Forma 1-ben, de örököltem mindkét szülőmtől a remek vezetést, így nem okozott gondot a nyerés már az első futamon. Végig nézek a kékszemű éjfekete hajú lányon aki az egyik bárszéken ül. Szép pofi, karbantartott test. Látszik, hogy nem olyan nő mint aki hozzám dörgölőzik épp. Ott hagyom a tánc teret és elindulok a pulthoz. Közvetlen mellette ülök fel egy másik bárszékre és rendelek két italt.

- Ha azért jöttél, hogy felszedj, és megdugj akkor rossz helyen keresgélsz. – fojtott a belém egyből a szót.

- Nem ezért jöttem. – hazudtam egyből, palástolva a meglepetésemet. – Mindössze meg akartalak hívni egy italra. – toltam elé a poharat.

- Köszönöm. – emelete meg a poharat felém, majd hátat fordítva nekem folytatta a beszélgetést. Megdöbbentem teljesen.

- Honnan veszed, hogy csak megdugni akarlak? Azt se tudod ki vagyok! – fordítottam magam felé kiakadva.

- Aaron Vettelnek hívnak és 19 éves vagy. – húzta el a száját. – Nagyra vagy a szüleiddel, és azzal, hogy megnyerted az első 5 versenyedet. Minden este amikor csak tudsz bulizol és mindig más lányt viszel fel a szobádba. – köpni- nyelni nem tudtam.

- Honnan ismersz ennyire? Ki vagy te? - faggattam.

- Ki vagyok? Az akit nem fogsz elcsábítani egyéjszakás kalandra soha, mert nem vagyok ribanc. – fordult ismét el tőlem. Lehúztam az italt ami még mindig előttem volt és dühöngve vissza mentem táncolni a szőke bombázóhoz.

- Hülye csitri. – dühöngtem.

- Mondtál valamit, szép fiú? – bújt teljesen hozzám.

- Csak annyit bébi, hogy inkább menjünk fel a szobámba. – simítottam végig a fenekén. Kacéran rám kacsintott és elindult kifele.

Neki dőltem a hotel szobámba a falnak a csaj pedig letérdelt elém. Még egy utolsó kacér mosolyt megejtett majd elkezdett kibontani a gatyámból. Felnéztem a plafonra és elképzeltem ahogy a szőke nő helyett egy fekete befont hajú kékszemű démon térdel előttem. Ahogy végig gondoltam már éreztem is a vágyat szétterjedni a testemben.

Kopogásra ébredtem reggel. Kimásztam az ágyból felvettem a tegnap esti boxerem és kitártam az ajtót.

- Szervusz fiam. – tolt arrébb egyből apám és belépett.

- Szia apa, persze gyere beljebb. – csuktam be ásítva az ajtót. – Te mit keres itt? – ráncoltam, össze a szemöldököm.

- Gondoltam, jöhetnél haza hozzánk egyből futam után. – magyarázta míg lehajolt és egy vörös magas sarkút emelet fel. – Gondolom ez nem a tiéd.

- Nem az én méretem. – rántottam meg vigyorogva a vállam. Körbe nézett a szobában és megakadt a szeme a félig nyitva hagyott háló ajtón. Rám nézett majd belépett a hálóba és lerántotta a takarót az ágyról. A tegnap esti csaj nyitogatta a szemeit. Így elfolyt sminkel kifejezetten ronda volt.

- Cijjóka mucikám. - kelt fel és sétált oda hozzám. Láthatóan nem zavarta, hogy apám is ott van és ő meztelen. – Mi a programunk mára? – dörgölőzött hozzám.

- Az ön programját nem tudom, de azzal kezdődik, hogy távozik innen. – szólalt meg apám komoly arccal. Felöltözött, persze úgy, hogy mi mindenét jól lássuk. DE az ajtóban még vissza fordult.

- Találkozunk még? – mosolygott kacéran.

- Hívlak! – toltam ki az ajtón és becsuktam mielőtt kötekedni tudott volna.

- Nincs meg a száma. – ült le a fotelbe apám vigyorogva.

- Nincs. – vigyorodtam én is el.

- Azt hiszem ezt Hannahnak nem kellene említeni. – vigyorgott még mindig.

- Azt, hogy megdugtam vagy azt, hogy végig nézted ahogy felöltözött? – kezdtem el én is készülődni.

- Egyiket sem. – nevetett fel. Mindig is baráti viszonyunk volt. Soha nem ütött meg és soha nem használta fel az apai mi voltját ellenem. Soha nem parancsolt, csak tanácsolt. Szerencsés voltam.

- Aaron örülnék, ha nem dugnál meg mindent ami mozog. – dőlt neki az ajtófélfának míg fogat mostam és a hajamat állítattam be. – Elhiszem, hogy fiatal vagy és most éled ki a vágyaidat, de itt lenne az ideje, hogy vissza vegyél ezekből a bulikból szerintem. Egy idő után már nem fogja a csapat elnézni a csapongásaidat.

- Ti is mindig buliztatok. – érveltem. – Igaz, hogy te csak anyát fektetted mindig meg. De Keresztapu se volt jobb mint én. Sőt!

- Fiam, 19 éves vagy. És kezdesz nagyon elszemtelenedni. – nézett komolyan. – Kimi sem feküdt össze mindenkivel. És az, hogy mi mit csináltunk, nem jelenti azt, hogy neked is követned kell. – mosolyodott el. – Bár követhetnél, és találhatnál magadnak valakit.

- 19 évesen még nem ismerted anyát! – kötekedtem.

- De nem is buliztam és fektettem meg minden nőt. – vágott vissza. – Nem mondtam, hogy házasodj meg. Csak lassan itt lenne az ideje, ha észhez térnél. És nem akarok Christianra hallgatni, hogy kényszerítselek bele egy eljegyzésbe vagy vonjam meg tőled az örökséged.

- Hannah apja karót nyelt. – mentem el mellette ki a nappaliba. – És te nem lennél erre képes. A szerelem olyan mint a szellemjárás. Mindenki beszél róla, de szinte senki nem találkozott vele. Tudom, tudom te igen. – dobtam le magam a kanapéra. – De az más.

- Támogatlak mióta megszülettél, de most már itt az ideje, hogy ne a család neveddel takarózz ha valamit művelsz. – indult el az ajtó felé. –Hannahnak hiányzol és a húgodnak is. Örülnék ha eljönnél, és nem valami műmacát hoznál oda. – dobott le egy tokot az asztalra és távozott. Felnyitottam a tokot és két jegy volt benne.

- Csillogó Cirkusz. – olvastam fel a film címet amire szólt. Tátva maradt a szám. Film anyáról? Megfordítottam a jegyet és nagy betűkkel ott díszelgett a premier napja ami 2 hét múlva lesz. – Hát ezért voltál annyit távol te vén bolond. tényleg ennyire szereted még mindig? – gondolkodtam hangosan. Elmosolyodtam keserűen, ahogy belegondoltam milyen lehet apának még így 19 év után is anya nélkül.