Próbáltam őrült szexin oda sétálni hozzá. Tudtam, hogy ma én vagyok maga a megtestesült gonosz vele szemben és ezt mondogattam magamba, hogy ne veszítsem el a fejem.
-Csókolj meg!- suttogtam. Tudtam, hogy ez teljesen felcsigázza. Nem szólt semmit, csak magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Percekig csak álltunk és csókolóztunk majd a keze elkezdett kalandozni a testemen. Közben én türelmetlenül lerángattam róla a pólót és végighúztam a körmeim a hátán pont annyira, hogy holnapra nyoma maradjon. Felszisszent, de csak még jobban elkezdte harapdálni az ajkaim. Addig húztam a kezeim míg meg nem éreztem a farmerjának a szélét és gyorsan kigomboltam a gatyáját, hogy annyival is kevesebb ruha takarja a testét. Ahogy lecsúszott róla a gatya végig simítottam a boxeren keresztül a férfiasságán amitől felnyögött.
- Meg őrülök tőled. – suttogta a nyakamba.
- Ez még csak a kezdet Drágám. – nyomtam meg kicsit jobban a Drágám szót immár másodszor.
Megpróbált leszedni rólam az alig takaró felsőm, de nem hagytam. Belenéztem a szemébe, ami már teljesen elködösült. Csodás.
-Pápá Drágám! Ezt az egész heti szemétkedésért és a mai nagyzolásért kapod. – nyomtam egy gyors csókot a szájára és mielőtt leeshetett volna neki, hogy mit csinálok áthúztam a fejemen a hosszú kabátom és gyorsan kiléptem a folyosóra bezárva magam után az ajtót.
- Hékás! Ez már kínzás! Büntetni kéne! – rontott ki a folyosóra úgy ahogy ott hagytam dudorodó boxerben.
- Hát igen az állat kínzást büntetik. – nem bírtam tovább és felnevettem. – Szerintem jobb ha bemész. – néztem a folyosón végig ahol többen is kijöttek megnézni mi folyik itt.
- Édes a bosszú mi? – röhögött már a saját helyzetén.
- Édesebb mint hinnéd. Velem ne szemétkedj mert megjárod. – nyaltam meg a számat.
- Gonosz nőszemély vagy!
- Mondj valami újat Drágám. – a várt reakció nem maradt el. Láttam a szemén, hogy a Drágám szóra eszébe jut amikor vágytól fűtötten csókolt.
- Ezt hogy csináltad? – döbbent meg.
- Pszichológia az egész. Észre se veszed, és egy szóval érdekes emlékeket lehet felhozni. – nevettem egyre jobban-
- Ezt vehetem hadüzenetnek? – mosolygott. Bólintottam, nem fogunk unatkozni.
- Ha harc hát legyen harc. – mosolyodott el ördögien. Közben nem kis nézőközönségünk gyűlt össze.
- Virág miért is van rajtad az a kabát? – bepróbálsz égetni? Nem fog sikerülni. – Vedd le nincs olyan hideg itt bent. –rántotta szét rajtam a kabátot majd ki is kerekedtek a szemei.
- Igazad van tényleg kicsit melegem van. –bújtam ki a kabátomból. Számítottam rá, hogy megpróbál beégetni ezért volt a kabátomba egy térdig érő pulcsi is.
- De ezt hogyan…? – tátotta el a száját.
- Korábban kell felkelned ahhoz, hogy engem beégess. A kabátom nem volt kigombolva és úgy vettem le, hogy a pulcsi benne volt így joggal gondolhatod, hogy csak a gyorsaság miatt bújtam bele a kabátba úgy. – háhá ezt neked.
- Vissza kapod. Kamattal együtt! – fenyegetőzött.
- A vesztes szájából, nem hangzik olyan félelmetesen a fenyegetés! – nyújtottam nyelvet majd büszkén elsétáltam onnan.
Petra vigyorogva várt rám a kanapén ülve.
-Na hogy ment? –kérdezte egyből.
- Remekül. Viszont elindítottam egy háborút köztünk. – nevettem. Nem gondoltam, hogy komolyabb eszközökhöz nyúlna.
- Akkor jó, holnap megyünk haza akkor? – nem tudtam eldönteni, hogy örül neki vagy sajnálja.
- Igen megyünk és ne haragudj, hogy nem volt rád semmi időm. – szomorodtam el.
- Nem baj elvoltam. Össze barátkoztam sok mindenkivel! És a TV-be is mutattak, szóval otthoniakat eszi a penész. – nevetett.
- Akkor jó, na menjünk aludni. – mosolyogtam. Gyorsan leszóltam a portára, hogy senkinek ne adják ki a lakosztály kulcsát. Így Sebi nem tud meglepni reggel.
- Ébresztőőőő !! – riadtam fel az ordításra és a hidegvízre ami a nyakamba landolt.
- VETTEL MEGHALSZ! – ordítottam és már ki is ugrottam az ágyból még az ajtó előtt el is kaptam, csak arról az apróságról feledkeztem meg, hogy bugyiba alszom.
- Hmm. - nyomott neki a falnak és máris birtokba vette az ajkaim. - Jó reggelt. –motyogta bele a csókba.
- Neked is, de ezt még vissza kapod. –válaszoltam egy percre elszakadva tőle. – Hogy jutottál be?
- Nem tök mindegy? – kezdte el a nyakam csókolgatni.
- Most az. – teljesen elvesztettem a fejem.
Már Sebin sem volt póló mikor kivágódott az ajtó.
-Ébredj ! – rontott be Petra a szobába. – Öhöm, bocsánat. – csukta is be az ajtót egyazon lendülettel.
- Látod, valaki ott fent legalább gondolkodik helyettünk. Na tünés a szobámból! –tértem észhez.
- De a reggelem legalább jól indult. Csak a befejezésen még javítani kell. – kacsingott nevetve majd elindult ki a szobából.
- Vettel a póló!! – dobtam hátba vele. – Attól még, hogy nem vészes a felsőtested ne mászkálj annyit póló nélkül! Több a pasi ebbe a szállóba mint a nő. Még a végén melegnek hisznek!
- Vicces vagy. Haha. Kszi, Pápá Cicám. – csukta be az ajtót így a párna már csak az ajtót találta el.
- Petraaa kopogni én tanulok meg !? – kiabáltam ki neki.
- Bocsánaaaaat! – kiabált vissza.
Gyorsan összeszedtem magam és már indultunk is ki a kocsihoz.
-Ugye nem te fogsz vezetni? – miért engem ver a sors ezekkel?
- De Fernando ÉN fogok vezetni. Mi a problémád a vezetésemmel? – néztem végig a spanyol pilótán.
- Csupán annyi, hogy nőből vagy? – nevetett.
- Miért jön mindenki ezzel? A pályán nem bizonyítottam? – kezdett elmenni a türelmem.
- Az a pálya, ott nincs kresz. – gonoszkodott tovább.
- Bölcsebb lettél volna ha csöndbe maradsz. Ne veszekedj vele, fölösleges. Úgyse tudsz szócsatában nyerni ellene. – futott be Felipe is.
- Mi van itt népgyűlés? – néztem nevetve Felipére.
- Mint látod. Várunk még valakit? – kérdezte Fernando is vigyorogva.
- Hát …
- Ha engem vártatok itt vagyok. – futott be Sebastian is.
- Fantasztikus. – emeltem égnek a szemem.
- Verseny a reptérig? – futott be Robert is. Ki lakott még ebbe a szállóba?
- Na jó még valaki? Senki? Én benne vagyok a versenybe. – kerültem meg a kocsit.
- Indulunk már végre? – szólt ki Fernando a kocsiból.
- Mehetünk. - ugrott be a kocsiba Sebi is.
- Ti megőrültetek? Tudjátok ezért mit kaphatunk? – aggodalmaskodott Felipe.
- Nem jössz Lipe? – Vigyorgott már Rob is a kocsiból.
- Dehogynem!
Aki kinézett Bahreinben az ablakon délelőtt nem láthatott mást mint 5 autót ahogy nagyon sokkal száguldoznak. Én nyertem, szegény Petra pedig már a végén köpni- nyelni nem tudott.
Azzal a tudattal szálltam fel a gépre, hogy most én győztem. Egy időre leállnak a piszkálásommal Basit kivéve persze.
Elég későn értünk haza magyarba. Mindenki aludt már otthon így gyorsan befeküdtem én is az ágyamba és azon gondolkoztam, hogy kéne egy saját ház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése