Csillogó Cirkusz II. 7.

Meghoztam az új részt! =) Továbbra is várom a véleményeket a következő ficcel kapcsolatban! =) Köszönöm mindenkinek aki kommentál és még olvassa a sztorit! =) És köszönöm a jó kívánságokat is! =)

-Cső Aaron. – vette fel a telefont csapattársam és jó barátom. – Mi van haver, mikor engednek ki?

- Ebben a pillanatban szállok fel a gépre ami haza visz. – mondtam miközben húgom után sétáltam fel a gépre. – Este 8-ra otthon vagyok. Elmegyünk a Babylonba? Jó lenne egyet bulizni.

- 10-re gyere értem. – mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. – Olyan régen voltunk ott, hogy már alig emlékszem rá.

- 3 hete voltunk ott utoljára. – nevettem.

- Az már régen volt. – nevetett ő is. – 10-kor találkozunk. Csővi.

- Csácsá. – nyomtam ki a telefonom és ledobtam magam az egyik kényelmes fotelba. Hálát adtam az égnek, hogy apám utánam jött, így a kényelmes magángépén utazhatunk.

- Virág, mi van Hannahval? – kérdeztem tőle súgva. Apától nem akartam megkérdezni, igazából nem is nagyon beszéltünk.

- Apa elküldte. – mondta elhúzott szájjal. – Nem akarta hagyni, hogy apa ide jöjjön főleg nem azt, hogy én is jöjjek. Apa meg azt mondta neki, hogy mire haza ér tűnjön el.

- De te is mész akkor vele, nem? - kérdeztem szomorkásan.

- Nem! – vigyorgott. – Én is Vettel vagyok és apa a hivatalos gyámom. – ha nem tudnám, hogy szereti Hannah, mert mégiscsak a szülő anyja, azt hinném, hogy ő örül utánam a legjobban a távozásának.

- Neked most nem szomorkodni kéne? Én össze omlottam volna, ha ismerem anyát és elhagy. – mondtam ki végül az észre vételem.

- Bántotta apát és téged. – vonta meg a vállát nevetve.

- Nem vagy szívbajos. – nevettem vele. Apa oda nézett felénk, hogy mi ez a nagy nevetés és ő is elmosolyodott rajtunk, igazi szívből jövő mosollyal. Virág kinyújtotta rá a nyelvét és oda integetett. Apa csak vigyorogva megrázta a fejét.

- Haza költözöl? – nézett rám boci szemekkel hugicám.

- Nem. Itt volt az ideje, hogy saját életem legyen. – mosolyodtam el a szomorkás pofiján. – Úgy csinálsz mintha olyan messze lennék. – nevettem.

- Mi a nagy nevetgélés tárgya? – ült le velünk szembe apa.

- Semmi. – vágtuk rá egyszerre amitől megint elnevettük magunkat.

- De nagy az egyet értés. – csatlakozott apa mély hangja is a nevetéshez. – Haza érünk és alszok egy nagyot. Ellen vetés? – nézett ránk vigyorogva.

- Alszok veled én is! – nyújtózkodott egyet Virág. – De csak akkor ha aludhatok melletted. – csúfolkodott ismét.

- Úgyse szeretek egyedül aludni. Aaron? – nézett rám kérdőn.

- Én megyek a Babylonba. – vigyorogtam.

- Egyszer elmehetek veled? – nézett boci szemekkel rám tesókám.

- Te még fiatal vagy ehhez. – böktem meg nevetve. – Ott van még a tojás héj a fenekeden.

- Nem is! – tapizta meg az említett testrészt amin elnevettük magunkat.

- Különben meg apa úgysem engedne el! – néztem segélykérően rá.

- 14. évesen nem is. – kacsintott rám. – Majd talán pár év múlva, ha Aaron elvisz. – vigyorgott büszkén az ötletén. Pontosan tudta, hogy soha nem viszem el, de így nem ő lesz a szigorú apuka.

- Olyanok vagytok néha. Komolyan mondom kiborító mintha én lennék az egyetlen érett ember köztetek! – játszotta a hisztist Virág.

- Nőőők… - szólalt meg apa lejjebb süllyedve a fotelbe.

- Inkább, kislányok… - cukkoltam.

- Megsértődtem! Nem szólok hozzátok! – fonta karba a kezét, de a szája sarkában ott volt a mosoly. Mindketten tudtuk, hogy nem minden napos, hogy apa ennyire felszabadultan hülyüljön velünk.

- Addig is csend van. – nevettem majd becsuktam a szemem és megpróbáltam aludni. Nem telt el pár perc és már Virág az ujjával a vállam bökdöste. Morcosan ránéztem de csak apára mutatott mosolyogva. Oda néztem és én sem bírtam ki mosolygás nélkül. Magára húzta a takarót és csak a válla és a feje látszott ki belőle. Egyik kezével a nyakában lógó két gyűrűt szorongatta és az arcán mosoly volt. Úgy éreztem magam mintha meglesném valami nagyon személyes dolog közben így oda tettem az ujjam a számhoz mutatva Virágnak, hogy maradjon csendben majd én is magamra húztam a takarót és már el is nyomott az álom.

Pontban 10-kor ráfeküdtem a dudára Bryan háza előtt. Pár perc múlva már ott is voltunk a Babylon előtt. Előkotortam a VIP kártyámat és egyből beengedtek minket. Beszívtam a fülledt diszkó levegőt és körbe néztem. A fal mellett és emelvényeken gogo táncos lányok kellették magukat. A hatalmas táncparketten rengetegen táncoltak de nem volt nyomorgás, mert hatalmas volt az egész hely. Oldalt a lépcsőn is többen álltak és fent az emeleten is többen ácsorogtak és a tömeget nézték vagy éppen az aktuális párjukkal csókolóztak. Bár nem hallhattam a zene miatt, de pontosan tudtam, hogy a másik oldalt a Sötét Szobából nyögések szűrődnek ki. Nem volt szokványos hely és nem mondanám, hogy ide a prűd emberek jártak. A Babylon maga volt az élvezetek paradicsoma. A pultnál a srác már régi ismerősként köszöntött minket és már tette is elénk a szokásos piánkat.

- De hiányzott már. – vigyorgott Bryan. – Pia, nők, zene, szex! Haver az élet szép!

- Az biztos! - vigyorogtam. Neki dőltem a pultnak és figyeltem a tömeget, kerestem a ma esti első áldozatot.

- Nézd azt a kis szöszkét! – mutatott egy örítően táncoló csajra. –Nem lehet rossz.

- A szája nem rossz, de az ágyban borzalmas béna. – ittam bele az italomba.

- Megvolt? – kérdezte még mindig csajt stírölve.

- Meg. – vontam meg a vállam. Elhúzta a száját és tovább nézelődött.

- Az a vörös? Hozzá mit szólsz? – mutattam most én vigyorogva egy csajra.

- Egy igazi vadmacska, de csak a sokadik pia után adja meg magát. – vigyorgott.

- Megvolt? – kérdeztem most én.

- Meg. –vonta most ő meg a vállát.

- És az a fekete? – mutatott egy idő után egy csajra akinek a mozgásán már látszott, hogy nagyon sokat ivott.

- Az nem Kate? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

- De, tényleg! Ő az, mit keres itt? Neki jegyese van, nem? – nézett rám kérdőn. Csak megvontam a vállam és tovább nézelődtem. Mérges voltam, hogy még itt is itt van. A kórházba mikor felébredtem ott volt, de amint észre vette, hogy magamnál vagyok jobbulást kívánt és eltűnt. Azóta nem láttam és nem hallottam felőle.

- Mattel táncol? – esett le ki az akinek a keze már a pólója alatt matat.

- Ejnye Kate… Pont Matt? – nevetett Bryan. – Jó kis éjszakája lesz. – húzta le a piáját. – nézd azt a szőkét! Isteni teste van!

- Ja smink nélkül meg olyan ronda, hogy nagyon. – próbáltam elterelni a figyelmem.

- Ki mondta, hogy haza viszem? – nevetett majd megindult a szőke felé. Mire vissza néztem Katere addigra már Matt a Sötét Szoba felé húzta.

- Na azt már nem. – húztam le a piát ami még maradt a pohárba majd lecsaptam a pultra. Utánuk eredtem és még időben elkaptam Matt vállát aki kérdőn rám nézett, majd vigyorogva kezet nyújtott.

- Szevasz Haver, rég láttalak itt. – vigyorgott. Kezet ráztam vele és megfogtam Kate derekát aki az alkoholtól bódultan nézett rám.

- Bocs haver, de ezt a lányt nem fogod megkapni. – húztam el tőle Katet. – Keress mást akit bevihetsz oda. – mutattam az ajtóra ami mögül ilyen közelről már hallottam a nyögéseket.

- Te viszed be? – kacsintott.

- Nem, én ma oda nem megyek. – mondtam majd Katet magam előtt terelve elindultam a kifelé.

- Hé mit művelsz maradni akarok. – kezdett el hadakozni velem a bejáratnál. Feldobtam a vállamra és a combjánál megtartottam és úgy mentem a kocsihoz. Befektettem a hátsó ülésre és rázártam az ajtót. Előszedtem a telefonom és küldtem Bryannal egy SMS-t, hogy csörögjön és jövök érte. Beültem a kocsiba és ránéztem Katre aki már aludt is hátul. Haza hajtottam majd nagy nehezen kiszedtem hátulról Katet.

- Tudok menni nem kell cipelni. – mondta rekedt hangon.

- El tudom képzelni mennyire tudsz menni. – nevettem. Bevittem a vendégszobába és végig fektettem az ágyon. Lehúztam róla a magas sarkút és a gatyáját. Egy pillanatra megakadta a szemem a kék tangáján de megráztam a fejem és felültettem és a felsőt is lehúztam róla. Tudtam milyen rossz ugyan abba a ruhába ébredni amibe buliztál, bár sejtettem, hogy ezért kapni fogok holnap. Vissza fektettem és próbáltam még véletlen sem arra gondolni, hogy fehérneműben fekszik előttem. Betakartam és kisimítottam a szeméből a haját. Pár percig csak néztem ahogy alszik.

- Térj észhez! – szidtam le saját magam és kimentem a szobából. Becsuktam az ajtót és bementem a fürdőbe. Megnyitottam a hidegvizet és bedugtam alá a fejem. Egyből észhez tértem így megtöröltem a hajam és lementem a nappaliba és végigfeküdtem a kanapén TV-zni. Elkezdtem körbe kapcsolgatni és az egyik adón éppen a balesetemet mutatták. Semmi komoly bajom nem lett csak eszméletlen voltam 2 napig mert agyrázkódásom volt. Mindenki csodával határos dolognak gondolja. De ha igaznak hiszem a találkozást anyával, akkor én inkább az ő vigyázó figyelmének mondanám nem csodának. Kikapcsoltam a TV-t és oda sétáltam az ablakhoz. Ez az este sem úgy alakult ahogy elképzeltem.

Már percek óta állhattam az ablakba figyelve az utcán elhaladó kocsikat amikor elkezdett rezegni a telefonom a zsebembe, de mire kihalásztam már letette. Bryan csörgetett meg. Felnéztem az emelet felé.

- Nem hagyhatom csak így itt. – motyogtam bosszúsan majd kikerestem apa számát a telefonba.

- Mi történt? – szólt bele álmosan.

- Őőő… hello apa. Bocs, hogy felkeltettelek, de szeretnélek egy nagy szívességre megkérni. – mondta félve. Fogalmam se volt, hogy fog rá reagálni. – Babylonba voltunk és Kate ott volt… Mindegy, majd elmondom. Át tudnál jönni egy fél órára míg elmegyek Bryanért? Nem akarom Katet itt hagyni egyedül.

- Ott van Kate? – kérdezte teljesen éber hangon már. – Mindjárt ott vagyok. – tette le a telefont.

Pár perc múlva tényleg nyílt az ajtó és apám kócosan és kicsit álmosan besétált papucsban, és pizsamában.

- Azért időd lett volna felöltözni. – nevettem.

- Minek öltözzek fel? – rontotta mega vállát majd végig feküdt a kanapén. – Még itt vagy? – vigyorgott. Örültem, hogy ennyire félvállról veszi a dolgokat és ennyire laza ennyi idősen is még.