Csillogó Cirkusz II. 15.

Hamar eljött az idény, így nekünk ismét pakolnunk kellett és indulni az első futamra.

- Hé öcskös, nagyon eltűntél! – hallotta meg már a pályán sétálva. Hátra fordultam és Bryan és a mérnökei sétáltak utánunk nem sokkal.

- Bry! – villanyozódtam teljesen fel. – Bocs haver, a család az első most már.

- Ugye nem nősz fel? – játszotta túl a rémültet.

- Aaron felnőni? – szólt közbe Kate is. – Hova gondolsz? – nevetett.

- Na öcsi, még utol érsz vagy elpuhultál ? – lökte meg a vállam és neki indult. Kellett pár másodperc mire felfogtam, hogy ez egy kihívás volt. Egyből elkezdtem utána rohanni, de már jóval előttem volt. Belehúztam és nagy nehezen beértem.

- Még mindig én vagyok a gyorsabb, kocsival és nélküle is. – löktem most meg én a vállát és elfutottam mellette. Hallottam a nevetését és azt is ahogy rohan utánam de csak a sikánnál álltam meg. A mérnökök még sehol sem voltak. Szinte lefutottuk a fél távot. Rátámaszkodtam a térdemre és próbáltam rendesen szedni ismét a levegőt.

- Én már öreg vagyok ehhez. – ért utol Bry és leült a rázókőre.

- Öreg? – húztam fel a szemöldököm vigyorogva. – Mennyi is vagy…?

- Ki ne merd mondani… - dobta felém a sapkáját. Elkaptam de vissza is küldtem amitől elterült a földön mert homlokon találta. – Ezek a mai fiatalok… - sóhajtott színpadiasan.

- Nem vagy te olyan öreg. – nevettem. – Csak 23 vagy!!

- Mondtam, hogy ne mond ki!! – nézett rám bosszúsan. Közben már a csapat is utol ért minket. Kate oda sétált mellém, és mint az anyuka a kisgyereknek oda nyújtotta a kezét amit akkor engedtem el mikor elkezdtünk futni.

- Kirohantátok magatokat gyerekek? – kérdezte vigyorogva.

- Igeeeeeen anyuuu… - játszotta az ovist Bryan.

- Ha az anyád lennék, már felkötöttem volna magam. – mondta elhúzott szájjal. – Sőt! Téged kötöttelek volna fel! – nevetett gonoszan.

- Hát, ha azt nézzük idősebb vagy nálam. – vigyorgott vissza gonoszan.

- Igen? – néztem meglepetten Katere. Soha nem kérdeztem a korát, hiszen kit érdekel egy szám. – Mennyi idős is vagy? – álltam meg.

- Egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni! – vágta rá Kate és megpróbált tovább menni, de nem mozdultam így kénytelen volt megállni mert fogta a kezem. – Lényeges? Eddig nem érdekelt.

- Most sem lényeges, csak cikinek érzem, hogy nem tudom hány éves vagy. – mondtam komoly arccal. Igazából nem izgatott volna ha egyből megmondja, de mivel húzta a dolgot ezért fúrta az oldalam a kíváncsiság.

- Bryan kinyírlak! – nézett rá bosszúsan.

- Elnézést Kate néni! – nyújtott nyelvet.

- Kate? –néztem rá várakozóan.

- Aaron, nem hanyagolnánk a témát!? – húzta el a száját.

- Nem. – vágtam rá egyből. – Miért titkolod? Azt akarod, hogy megnézzem a személyidet vagy a jogsidat? Esetleg megkeressem az aktádat? – kérdeztem semleges hangon. És akkor eszembe jutott… - Apám a főnököd. – néztem rá tágra nyílt szemekkel.

- Ezt a felismerést pajti! – nevetett Bryan. – És mi van akkor? Küld rá, hogy fenekelje el. Nem, inkább fenekeld el te! – röhögött.

- Kussolj. – vágta mellkason Kate.

- Apám tudja, hogy idősebb vagy nálam és nem szólt? – kérdeztem még mindig megdöbbenve. – Tudni akarom a korod!

- Igen Aaron, én is sok mindent szeretnék! – nyomta meg az utolsó szót.

- Miért titkolod? – húztam magamhoz. – Nem izgat a korod, csak meglepő, hogy apám nem akadt fenn rajta. És szeretném tudni, mennyivel vagy idősebb, hogy felkészüljek a sajtóra ha kitudódik.

- 5. – mondta lehajtott fejjel. – 5 évvel vagyok idősebb.

- Szóval 25 éves vagy. – emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen. – Nem változtat semmin. Szeretlek. – súgtam a fülébe. Tudtam, hogy mindennél fontosabb neki, ha mondom. Nekem nem volt fontos, mert csak egy szó. Bármit mondhatunk, az sokkal többet elmond az emberről, hogyan mutatja ki.

Éppen apám irodájába akartam belépni amikor fura zajokat hallottam bentről. Nagyobb volt a kíváncsiságom így zajtalanul benyitottam a szobába ahol apám ing nélkül állt az asztal előtt amin Bryan sajtósa ült még kevesebb ruhába. Eltelt pár pillanat mire felfogtam mit csinálnak. Nagyokat pislogva csuktam vissza az ajtót zajtalanul és döbbentem néztem magam elé.

- Mr. Vettel minden rendben? – jött oda az egyik titkárnő aggódva.

- Mi? – néztem rá. – Igen, persze. Apám azt kéri senki ne zavarja, még ha maga a Pápa keresi se engedje be. – mondtam neki majd elsiettem a szobámba. Leültem a kanapéra és még mindig sokk alatt voltam.

- Ez volt az amit nem akartam soha látni. – motyogtam. Sejtettem, hogy apám is műveli azt amit én egy időben sport szerűen, de hinni és sejteni más mint látni és tudni.

- Min gondolkodsz? – ült le mellém Kate. – Hahóó! – integetett az arcom előtt.

- Láttam ahogy apám és Bryan sajtósa.. – motyogtam.

- Ahogy mit csinálnak? – kérdezte Kate kíváncsian.

- Dugnak. – nyögtem ki. – Nem, nem dugnak, nem tudom úgy fogalmazni, hogy az apa szó mellett elférjen. – néztem rá. Megkellett fognom az oldalát, hogy ne essen a kanapéról a nevetéstől.

- Aaron apád is ember, sőt egy pasi! – mondta a könnyeit törölgetve. – Ezen miért vagy kiakadva? Tudod te is valahogy belekerültél anyukád hasába… És ki is jöttél onnan.. – nevetett.

- Kösz, most belegondoltam. – húztam el a számat.

- Miért vagy kiakadva? – próbált komoly lenni de a szája sarka meg-meg rándult. – Te is művelted. Még pedig milyen jól. Azt mondják ezt valamilyen szinten öröklöd a szülődtől.

- Na jó, fogd inkább be. – tettem a kezem a szájára. – Had akadjak ki azon, hogy a lassan 50 éves apám Bryan sajtósát, keféli az irodájában! – akadtam ki.

- Nem akadhatsz ki. – mondta Kate mosolyogva. – Ő hányszor nyitott rád? – kérdezte huncut mosollyal.

- Párszor.. – vigyorodtam el az emlékekre. – De akkor is!

- Nincs de akkor is. – nevetett. – Fogadd el. Ennyi. – vonta meg a vállát de közben a kezét végig húzta a mellkasomon. – De van most pár óránk, eltöltjük kettesben? – vigyorgott szexisen.

- Most nincs hozzá lelki jelenétem. – húztam el a számat.

- Mindjárt lesz. – nevetett és hanyatt döntött az ágyon.

- Hé, ezt én szoktam. – nevettem.

- Pszt! – csókolt meg. – Most én leszek felül. – vigyorgott.

- Azt már nem! – fordítottam át magunkat. Nyelvet nyújtottam rá amikor már alattam feküdt amitől elnevette magát. Megcsókoltam az édes és telt ajkakat amik egyből viszonozták a csókom.

Figyeltem ahogy laposakat pislog a mellkasomon fekve és éreztem, hogy most boldog vagyok. Révbe értem és már nem bántam, hogy ez a fekete hajú démon elcsavarta fejem majd többször is lekoptatott. Ki tudja, egyszer talán még olyan elvetemültségre is rávesz mint az gyerek vállalás vagy az eljegyzés..

- Na jó, azért talán arra nem. - nevettem halkan.