Csillogó Cirkusz II. 14.

Mivel sokan mondtátok, hogy szerettétek Virág karakterét, ezért most ez egy ilyen rész lett! =) Kapok sok-sok kritikát? =)

- Gyere baba.. – csengett egy kedves hang. Oda néztem és egy karcú kecses női alak éppen lehajolt egy kisbabáért. Nem értettem ezt az egészet. Körbe néztem és anya házát véltem felfedezni. Több serleg volt és a földön mindenhol gyerekjátékok voltak szétszórva. Kintről még besütött a nap a hatalmas ablakokon, de már késő délután lehetett. Arra egyből rájöttem, hogy ő nem lát engem. Figyeltem ahogy a fáradt de mosolygós arc újra egy kishintába teszi a kisgyereket és a válláról lehúzva a konyharuhát vissza sétál a konyhába fél szemét a gyereken tartva.

- Komolyan mondom, ha apád nem jön és foglalkozik veled leviszlek hozzá és nem fog érdekelni, hogy sipákol. – mondta fennhangon a gyereknek aki ezen gőgicsélt és óvatosan mindenbe kapaszkodva ismét kimászott a hintából és négykézláb nagy nehezen megindult a lépcső felé. A nő hátra lesett a válla felett míg az egyik fazékban megkavart valamit majd nagyot sóhajtva oda ment megint a gyerekhez aki már félig az első lépcsőfokon volt.

- Mindig az kell amit nem kaphatsz meg, mi? – bökte meg az orrát mosolyogva. – Megyünk apádhoz, én nem bírok veled. – vette az ölébe és elindult fel az emeletre. Az ölében utazó kicsi nevetve tapsolt.

- Vigyázz a fiadra mert ha így folytatja kirakom az udvarra ott garázdálkodhat. Ha megcsináltad vállald a következményeket. Én megszültem. – tette le a gyereket a papír halomra és angolosan távozott is. Megdermedve álltam az ajtóban, hiszen az asztal mögött apám ült, csak sokkal fiatalabb kiadásban.

- Ezek a nőőők… - vonta az ölébe a kicsit, aki ezek szerint én lehetettem. A nő pedig anya. Ahogy ez tudatosult bennem lerohantam a konyhába ahol mosolyogva dúdolgatva főzött tovább. Néztem ahogy kecses mozdulatokkal felvágja az almát majd pürét kreál belőle.

- Ha akarnék még egy gyereket figyelmeztess, hogy a te génjeiddel kiborító lenne. – jött le apa az emeletről eltartva magától a picurt akit egyszerűen nem tudtam magammal azonosítani. Az egész arca, keze és a lábai is tiszta tinta volt.

- Még mindig jobb lenne mint a te génjeiddel megáldott rosszaság aki elől nem tetted el a tollat. – magyarázta nevetve. Végig néztem apán is akinek az arcán szintén volt pár tinta folt. Bevitt a fürdőbe és még a konyhából is lehetett hallani a víz csobogását és a gyerekkacajt és persze apa német szitok áradatát.

- Sebastiaaaaan, ne beszélj rondán a gyerek előtt! – kiabált be a fürdőbe vigyorogva anya.

- Éppen az általa eláztatott fürdőt dicsértem! – szólt vissza apa.

- És nem jó értelemben. Szívem, tudok a te hülye nyelveden. – morogta az orra alatt de apa pont megjelent.

- Ezt hallottam! – mondta nevetve.

- Mit is? – döntötte hátra a fejét anya, apa pedig egy puszit nyomott a szájára. – Aaront kellett volna megfürdetned, nem magadat. – nevetett felé és én sem bírtam kuncogás nélkül mert a baba énem kacarászva mászott apa után szinte szárazon míg apa tiszta víz volt.

- Nem hagyta magát. – játszotta a szomorút apa. Anya oda jött felemelt és pár perc múlva nevetve jött ki a fürdőből immár toll mentes babát hozva. Jelentőségteljesen végig mutatott a ruháján amin egy víz csepp sem volt.

Ugrott a kép és anyát láttam besietni a baba szobába ahol torka szakadtából ordított a kicsi.

- Gyere kicsikém, nincs semmi baj. Anya megvéd a csúnya álmoktól. – sétált vissza vele a hálóba. Meglepővolt, de ahogy a kezébe vette a gyereket egyből csönd lett mintha elvágták volna a sírást. Vissza feküdt bújt az ágyba és a babát apu mellkasára fektette majd ő is oda bújt. – Hoztam egy babát. – suttogta egy puszit nyomva a szundikáló picúr fejére.

- Honnan loptad? – mosolygott apa és közelebb húzta anyát.

- A szomszéd szobából. – motyogta félálomba anya.

Hírtelen felültem az ágyban és eltartott pár percig míg tudatosult bennem, hogy csak egy álom volt, vagy talán egy emlék foszlány. Kate békésen aludt mellettem és felismertem a régi szobámat apa házában. Mióta bekerült a kórházba azóta itt voltunk, mert ez volt a legközelebb. Igaz már több napja kiengedték de vele maradunk még pár napot, hogy betartassuk vele az orvos utasítását miszerint pihenjen. Kimásztam az ágyból és lesétáltam a konyhába inni valamit. Kinyitottam a hűtőt hátha találok narancs levet, vagy akár valami ütősebbet.

- Bú! – mondta valaki az ajtóból. Ugrottam egyet és mérgesen fordulta meg. Egyből felismertem apa alakját a sötétben de nem tudtam mit mondani, túl élénk volt még az álom.

- Akárcsak a filmekben. – sétált oda ő is a hűtőhöz és egy laza mozdulattal kivette a narancs levet és levett a polcról két poharat. Megtöltötte mind a kettőt és az egyiket a kezembe adta. – Mesélj. Mi a baj?

- Miért lenne baj? – próbáltam természetes maradni.

- Hajnali hmm.. 2 van. – nézett rá a digitális órára. – Soha nem ébredsz fel, csak ha rosszat álmodsz vagy ha valami felzaklatott, esetleg a zajra, de az nem volt, csak az amit te okoztál. Fiam, ismerlek. Mi a baj? – ült le az asztalhoz.

- „Ha akarnék még egy gyereket figyelmeztess, hogy a te génjeiddel kiborító lenne.” – idéztem az álmomból egy mondatot és figyeltem ahogy apa kezében megáll a pohár amit a szájához akart emelni.

- Micsoda? – kérdezett vissza hatalmasa nyílt szemekkel.

- „Vigyázz a fiadra mert ha így folytatja kirakom az udvarra ott garázdálkodhat. Ha megcsináltad vállald a következményeket. Én megszültem.” – ismételtem egy újabb mondatot ezúttal anyától.

- Te ezekről honnan tudsz? Még csak pár hónapos voltál! – nézett rám még mindig megdöbbenve.

- Álom. – mondtam egyszerűen. – Tudni akartad mi zaklatott fel. Álmodtam, és a reakciódból ítélve nem csak a képzeletem játszott velem. – mondtam és leültem az asztalhoz vele szembe. Engem nézett, de mégsem engem látott, hanem egy régi emléket.

- Nyári szünet volt és mindig minden első tetteddel megvártál csak az első szavakkal nem. Akkor kezdtél el mászni amivel anyukádat nagyon kiborítottad. Folyton futott utánad. – mondta mosolyogva. – Éppen vacsorához készültünk és én az infókat néztem át a következő futamra mert pár nap múlva indulnom kellett a következő futamra. Mérges voltam rád, mert mindent összefirkáltál még engem is. – nevetett halkan fel.

- Apa lehetséges, hogy mikor eszméletlen voltam tényleg anyával találkoztam? Találkozunk majd vele ott fent? – kérdeztem elgondolkodva.

- Hiszem, hogy igen, de remélem vissza kapom a 20as éveimben lévő testemet. – viccelte el. Felkelt az asztaltól de még az ajtóban vissza fordult.

- Ne akard megfejteni az élet nagy kérdéseit. – mosolygott. – Menj aludni. – és ott hagyott. Elgondolkodva néztem még magam elé pár percig majd vissza bújtam Kate mellé az ágyba aki automatikusan ráhajtotta a fejét a mellkasomra.