Csillogó Cirkusz II. 13.

Most lehet picit utálni fogtok ez miatt a rész miatt :D Főleg a Sebi fanok. De ennek a résznek nagy jelentősége lesz az elkövetkezőkbe. Ismét picit szomi rész. Lassan jönnek a vidámabbak ígérem. :D

Ahogy beléptem a lakásba felkapcsolódott a villany.

- Boldog szülinapoooot! – kiabálták többen is.

- Nagyon boldog. – morogtam. Ledobtam a kulcsom a kisasztalra és felrohantam az emeletre. Elő rángattam az egyik utazó táskámat a szekrény aljából és elkezdtem mindent beledobálni ami a kezem ügyébe került.

- Aaron, mit művelsz? – jött be Kate az ajtón. – Hogy lehetsz ennyire bunkó? – kapta el a kezem. Ránéztem és félelmet láttam a szemében és aggódást. – Mi történt? Jól vagy?

- Én jól. – téptem ki a kezéből a kezem és pakoltam tovább.

- Akkor mi bajod? Mi történt? – faggatott még mindig.

- Apa és Virág ide jöttek gondolom és valami őrült beléjük ment. – ahogy kimondtam tudatosult igazán csak bennem a pár perce kapott hír. Lerogytam az ágyra és a kezembe temettem az arcom. Két puha kéz simult a vállamra és egy törékeny test ölelt magához. Mint a fuldokló a mentő övbe úgy kapaszkodtam Kate törékeny testébe.

- Minden rendben lesz. Sebastian erős, testileg és lelkileg is. – simogatta meg a fejem. – És a húgod az ő vére. Nem lesz bajuk.

- Remélem anya segít nekik. Virágnak is. – motyogtam.

- Micsoda? – nézett a szemembe Kate.

- Mikor balesetem volt Japánban találkoztam anyával. – meséltem. – Igazából, nem tudom, hogy igaz volt-e vagy sem. De azt tudom, hogy ő adott erőt, hogy vissza jöjjek. Apának segíteni fog, de vajon Virágnak is? És mi van ha apa inkább ott maradna vele?

- Nyugodj meg kérlek. – ölelt meg újra. – Nem lesz bajuk. Erősek és Sebastian nem hagyna téged itt. Ebbe biztos vagyok. – felkelt mellőlem és elindult az ajtó felé. – Elküldöm a vendégeket és veled megyek.

- Nem kell. Maradj, pihenj. – sóhajtottam lemondóan.

- Szó sem lehet róla. A barátnőd vagyok, melletted szeretnék lenni. – adott egy csókot, majd kiment az ajtón. Előszedtem még egy bőröndöt majd Kate cuccait is elkezdtem beledobálni. Még csak pár hete költöztünk össze teljesen de most örültem, hogy itt van velem. Mire össze pakoltam és lecibáltam a bőröndöket a lépcsőn már senki sem volt rajtunk kívül a házban csak Kimi és Kevin. Kimi a kanapén ült és maga elé nézett homályos szemekkel. Kevin pedig telefonált. Kate pedig a konyhába teát töltött poharakba.

- Igyátok meg. – tette le az asztalra a tálcát és ellentmondást nem tűrően nézett végig rajtunk. Elvettem egy poharat és lehúztam a tartalmát. Pár pillanat múlva nyugodtabbnak éreztem magam. Kérdőn ránéztem Katere. – Nyugtató tea. – adta meg a magyarázatot.

- Fiam te vezetsz. – dobta oda a kulcsokat nekem Kimi és megindult ki a házból. Bevágódtam a vezető ülésre és megvártam míg a két férfi hátra Kate pedig mellém beül. Egyből rátapostam a gázra és máris az autópályán száguldottunk. A kórház előtt farolva álltam meg és egyből ki is ugrottam nem foglalkozva az ott dolgozók ordítozásával, hogy ott nem parkolhatok. Berohantam a sarkamba a többiekkel a recepcióra.

- Jó estét, hányas szobába van Sebastian Vettel és Virág Vettel? – a nő végig nézett rajtam majd fontoskodva megigazította a gallérját.

- Csak hozzátartozóknak adhatok ki ilyen információt. – mondta majd tovább nézegette az előtte lépő monitort.

- Maga szerencsétlen az apámról és a húgomról van szó! – jöttem ki a béketűrésemből. Kate egyből átölelte a jobb kezem mind a két kezével és oda bújt. – Azonnal adja ki a szoba számot vagy kirúgatom!

- Na de uram, ez egy kórház itt ne ordítozzon. – háborodott fel. Éppen mozdultam volna, hogy elkapom az agyon igazgatott gallérjánál fogva mikor Kimi elém lépett.

- Hölgyem, legyen kedves és adja ki az információt! – mondta nyugodt hangon. A nő felismerhette mert megrebegtette a szempilláit.

- Még ennyi idősen is bomlanak utánad a nők… - szólalt meg egy hang mögülünk. Fabian szomorúan mosolyogva rázta a fejét. – Gyertek. Virág jól van már bent van Sebinél. Róla nem mondanám el, hogy jól van. Milyen szép barátnőd van Aaron.- eresztett meg egy kisebb vigyort felém. Kate egyből fülig pirult és én sem bírtam ki egy kis vigyor nélkül. Fabival régebben sokat hülyültünk és próbára tettük egymás barátnőit. Nem volt olyan sokkal idősebb mint én független attól, hogy apa öccse.

- Fabi kuss. – boxoltam bele a vállába.

Ahogy beértünk a szobába Virág egyből oda jött és hozzám bújt.

- Apa ha itt hagysz minket nagyon nagy balhét csinálok! – morogtam neki majd leültem az ágy melletti fotelba és Kate egyből helyet foglalt az ölemben. Virág még mindig kórházi hálóingbe volt. Fogta magát és oda feküdt apa mellé és hozzá bújt. Amikor fél vagy szomorú mindig ezt csinálja pedig már elmúlt 15 éves. Kimi és Kevin is leültek egy-egy fotelba és Fabi is oda ült apa ágyának szélére. Mindenki itt volt aki apának igazán fontos volt és még élt. A nagyszüleim pár éve haltak meg, először a nagymama rá pár héttel a nagypapa is követte. Apát annyira kiborulni még nem láttam, illetve nem emlékszem rá. Hannah akkor nem volt ott már nem is emlékszem merre volt és akkor én is 17 éves fejjel ott aludtam apám mellett Virággal együtt. Kicsit arra a helyzetre emlékeztetett ez az egész, de reméltem, hogy nem lesz majd annyira fájdalmas és rossz. Mire észbe kaptam Virág egyenletesen szuszogott amin elmosolyodtam mert bármilyen stressz helyzetben képes volt elaludni apa vagy az én közelségemben. Kate is már egyenletesen szuszogott az ölemben, vállamra hajtott fejjel. Kimi is lejjebb csúszva aludt a fotelben és Kevin is a háttámlán aludt. Fabi volt az egyetlen aki laposakat pislogva de még ébren volt.

- Aludj nyugodtan. Ha bármi változás van felkeltelek. – bólintott és felkelt apa ágyáról.

- Feküdjetek a kanapéra Kate-tel. – mutatott oda. Még szerencse, hogy apa külön szobát kapott ahol volt bőven ülőalkalmatosság. Felkeltem óvatosan Kate-tel a karomban és végig fektettem a kanapén. Mire felnéztem Fabi már a fotelbe feküdt félig meddig és szuszogott. Oda ültem apa ágya szélére. Békésen aludt ahogy a másik oldalán a húgom is.

- Itt vagyunk veled. – suttogtam és megszorítottam a kezét gyengéden és legnagyobb meglepetésemre felnyitotta lassan a szemeit és erőtlenül elmosolyodott. A szemeim ikerpárjában fáradtság és némi fájdalom vegyült, de ott volt a boldogság szikrája is.

- Felébredtél. – suttogtam boldogan sóhajtva.

- Nem hagylak itt titeket. – mosolygott. Picit megemelte a fejét amennyire hugicám alvó feje engedte. – Mindenki itt van.

- Miért mit hittél, hogy egyedül hagyunk? – mosolyogtam. – Apa, nem csak mi számíthatunk rád, hanem te is ránk ne felejtsd el.

- Igazad van. Örülök, hogy itt vagytok, de sajnálom, hogy így alakult a szülinapod. – mosolygott keserűen.

- Nem gond, lesz még pár. – mosolyogtam. – És most az a lényeg, hogy felkelt ebből a hülye ágyból.

- Hát az most nem menne. – mosolyodott el és ránézett húgomra. – Ne keltsd fel őket egyenlőre. Aludj te is egyet.

- Te is pihenj. – hajoltam oda a már ráncosodó arcához és nyomtam rá egy puszit. – Ezt meg ne mond el senkinek. – vigyorodtam el. Ő is elmosolyodott és bólintott. Lecsukta a szemeit és tovább szuszogott lassan, egyenletesen. Oda sétáltam Katehez és óvatosan megcirógattam az arcát. Álmos szemekkel nézett rám.

- Van valami változás? – kérdezte kótyagosan.

- Felébredt, már jól lesz. Most alszik. – mosolyodtam el ismét. Felült a kanapén és hagyta, hogy végig feküdjek rajta majd ahogy a húgomat lemásolva végig feküdt rajtam. Pár percig simogattam a hátát és már aludt is.

- Minden rendben lesz. – motyogta apám halkan csukott szemekkel, talán álmában.

- Igen, most már igen. – mosolyodtam el és engem is elnyomott az álom.