Csillogó Cirkusz II. 10.

Na, hát itt van nagy nehezen az új rész! =D Nem nagy szám, semmi komoly. Kapok sok-sok komit? :D:D Nem érdemlem meg 1 hét késés után, de azért remélem, írok pár sort ! =)

Már a csapat külön gépén sétáltam a helyem felé amikor Kate megszorította a kezem és félve pillantott a hátam mögé.

- Te féreg, elvetted a jegyesem! – lépett hozzám Mark, aki nagyon dühösnek látszott.

- Mark, ne legyél barom. – mondta neki Kate és elkezdte a kezem rángatni, hogy menjek tovább. – Ne rendezzetek jelentet! – mondta Kate könyörgő szemekkel.

- Nem hagyom, hogy egy ilyen anyámasszony katonája elvegyen tőlem. – vágta oda neki Mark. Felhúztam a szemöldököm erre a lekicsinylő megjegyzésre, de nem tettem semmit.

- Ha sértegetni akarsz csak rajta. Nem hiszem, hogy egy biztos talpakon álló kapcsolatot szét lehetne szedni. – jegyeztem meg fa arccal.

- Igazad van, legyen csak a tiéd ez a mocskos ribanc. – kitéptem a kezem Kate szorításából és bevertem az orrát.

- Ne merészeld sértegetni. – kezdem én is dühös lenni.

- Menj inkább anyád után a pokolba. – pillanatok alatt elpattant az agyamba valami és neki estem. Teljes erőből ütöttem ahol értem, és ő is engem. Olyan volt mint mikor apával birkóztunk régen, csak most élesben és valós fájdalmas ütésekkel.

- Aaron csitulj le! – rángatott le róla Bryan.

- Engem el! – ordítottam vele. – Szidta a barátnőm és anyát.

- Ja, akkor hajrá. – engedett el. Ránéztem a pasira aki vörös volt a dühtől.

- Nem érdemelted meg Katet. – vágtam oda, majd el akartam fordulni de mellkason vágott amitől egy pillanatra bennakadt a levegő. Vissza ütöttem és ismét a földön kötünk ki.

- Itt mi a franc folyik? – ért fel a gépre apám is.

- Aaron védi a Katet és az Anyukáját. – mondta izgatottan Bryan. Apa elkapta a karom és Markot is lefogta pár szerelő.

- Állj le. – nézett apám bele a szemembe. – Kate, leápolnád? – fordult Kate felé aki Bryan mögött harapdálta a száját.

- Persze uram. – jött oda hozzám és átölelt. – Olyan hülye vagy. Miért hagytad, hogy felhecceljen?

- Mi van anyádtól tanultál verekedni? – ordított Mark aki még mindig 2-en fogtak le. Mire oda fordultam apám ott állt már előtte és ököllel állkapcson vágta.

- Most fejezd be. – mondta forrongó dühvel. – Tőlem tanult verekedni, ha érdekel. – Egyből megjelentek a szekusok a gép ajtóban és kikísérték Markot.

- Ez szép volt apa. – mondtam neki már vigyorogva amíg a csapatorvos ellátott.

- Megérdemelte. – rontotta meg a vállát vigyorogva majd oda ült az mellé a nő mellé akivel a boxban is beszélgetett.

- Ki lehet az a nő? – néztem rá Katere.

- Anita a neve. Ő az új sajtósom. – dobta le magát hozzánk Bryan is. – Úgy tűnik Sebastian becsajozott. – röhögött. Végig mértem a nőt.

- Mi a véleményed róla? – kérdeztem Bryant de ő csak megrántotta a vállát.

- Jó fej, kedves, humoros és rajong a Forma 1-ért. Gazdag és a szakmájában nagyon elismert ember, de szerény. – mondta Kate a nőt nézve.

- Ezt meg honnan tudod? – néztem rá furán.

- Tudod én a földön élek és nem vagyok elszállt pilóta aki még azt se tudja hónapokig, hogy új mérnöke lesz és az akit zaklat a mérnök tanonc. – nyújtotta ki a nyelvét rám.

- Nem tudom kire célzol. – vágtam fa arcot. – Én egy okos, kedves, jó humorú, szexy, cuki és két lábon a földön járó srác vagyok, és persze szűz és szerény is! – mondtam már vigyorogva.

- Na most fogunk lezuhanni. Ebből semmi se volt igaz. – vigyorgott. – Esetleg a srác része. – nevetett. – Bááááár….

- Megsértődtem. – jelentettem ki és össze fontam a kezem a mellkasom előtt. Kate amint kinevette magát oda bújt és nagy boci szemekkel nézett rám.

- Ilyenkor legszívesebben letépném a ruhádat és…. hmm. – vigyorodtam el.

- Mikor nem tépnéd le szívesen a ruháimat? – nevetett.

- Amikor nincs rajtad, mert akkor nincs mit letépni. – nevettem én is. – Hozzám jössz?

. Mi.. micsoda? – nézett rám kikerekedett szemekkel. Elvigyorodtam gonoszan.

- Látod, rossz az aki rosszra gondol. – nyújtottam most én nyelvet. – Mondjuk hülye aki nem. – nevettem fel. – Az én lakásomba jössz vagy máshova? – fogalmaztam máshogy.

- Nem tudom. Szeretnéd ha oda mennék? – mosolygott.

- Igen szeretném ha hozzám jönnél. – vigyorogtam kétértelműen.

- Mire vállalkoztam… - sóhajtott mosolyogva.

Már karácsonyra készülődtünk amit apámmal és a húgommal fogok tölteni mikor apám lehívott minket a nappaliba.

- Lenne valami fontos amit meg kéne beszélnünk. – sóhajtott egy nagyot, hogy erőt gyűjtsön

- Ugye nem jön vissza Hannah? Ugye nem akar elvenni tőled? - pánikolt be Virág.

- Dehogy! – nevetett fel apám. Kifújtam a bent tartott levegőt. Sokkal nyugodtabban vártam a bejelentését, mert tudtam, hogy bármit is mond rábólintunk ha attól mosolyogni fog.

- Vissza megyek a Forma 1-be. – mondta ki végre. Eltátottam a számat.

- Nem vagy egy kicsit öreg ahhoz, hogy olyan sokkal száguldozz? Bele se férnél már a kocsiba apa! - szólalt meg Virág picit lenéző mosollyal.

- Bele férnék! Nem vagyok kövér! – háborodott fel apu és felhúzta a pólóját ami még ennyi idősen is a 8 kockás hasát takarta. – Nem, nem pilóta leszek.

- Hát mi? Pálya bíró? – nevetett fel húgom.

- Szerintem fogd be a nagy szádat és megtudjuk. – néztem rá vigyorogva. Érdekelt mit talált ki.

- Csapatfőnök leszek. – húzta ki magát. – Felkértek a Red Bull csapatvezetőségére.

- Őőőő… Apa nem akarlak elkeseríteni de velem mi lesz? – húzta el a száját Virág.

- Te bentlakásos suliba jársz szeptembertől, nem leszel itthon szinte soha. Ha itthon leszel, akkor pedig jössz velünk vagy majd Fabiant fárasztod. – vontam meg a vállam.

- Kicsikém, ha nem szeretnéd, akkor nem vállalom el. – guggolt le elé apa megértő arcot vágva. Csúnyán ránéztem Virágra.

- Dehogy is! Menj nyugodtan, Fabi úgyis hiányzik és Kimi bácsi is múltkor megjegyezte, hogy alig lát. – mondta mosolyogva. Apa is elmosolyodott és rám nézett.

- Én örülnék neki. – mosolyogtam én is rá. Elvigyorodott és kiment a konyhába telefonálni. Intettem a húgomnak, hogy jöjjön és elindultam fel az emeletre.

- Virág figyelj, apa nem mondhat mindenről miattunk. Azért, hogyha haza találunk nagy ritkán itt legyen. – mondtam az ágyán ülve és az ölembe vontam.

- Tudom, csak fura lesz. Bármikor hívtam jött, volt ideje rám Így nem lesz. – szomorodott el. – De igazad van. – mosolyogott el. – Láttad, hogy örült? – nevetgélt.

- Igen, na gyere segítsünk főzni. – borzoltam össze a haját.

- Neeee Aaron! Olyan vagy! – mérgelődött.

A fa mellett ültünk a földön mint minden évben és a papírt rángattuk az ajándékokról mint ha még mindig kisgyerekek lennénk. Pont nyúltam a következő dobozért amikor csengettek. Virág egyből felpattant és oda táncolt az ajtóhoz.

- Aaron, azt hiszem jött hozzád valaki! – jött be nevetve a nyomába egy fekete hajú angyallal.

- Boldog Karácsonyt! – tárta szét a karját Kate.

- Hát te? Nem a családoddal ünnepelsz? – öleltem meg.

- Már te is a családom vagy. – mosolyogott. – De ha zavarok elmegyek. – nézett kételkedve az ajtó felé.

- Maradj nyugodtan. – mosolygott rá apa és felé nyújtott egy csomagot. Meglepetten néztem rá.

- Biztos voltam benne, hogy eljön. – nevetett boldogan rám Apám.