Csillogó Cirkusz 26.

Kettő körül arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a hasam. Verseny alatt is többször éreztem, hogy szúr de nem foglalkoztam vele. Most viszont egyre elviselhetetlenebb volt. Kimásztam az ágyból Basi mellől. Báró rám nézett de megsimogattam így csak aludt tovább. Bementem a fürdőbe, becsuktam az ajtót és megengedtem magamra a hideg vizet. Egy kicsit jobb volt, de nem sokkal. Pár pillanatig úgy gondoltam, hogy vége amikor mintha hason szúrtak volna összerándultam a fájdalomra. Ráharaptam a számra, hogy ne kiáltsak fel. Lecsúsztam a fal mentén már vacogtam a hidegtől és a fájdalomtól. Körülöttem minden csupa vér volt. Elkezdtem ömleni a könnyeim, már értettem mindent. A rosszul lét a fáradékonyság a hisztik. Nem értettem, hogy történhetett meg. Nagyon fájt a hasam is és a lelkem is.

Remegve próbáltam felkelni, de a lábaim nem tartottak meg így összecsuklottam. Pár pillanat múlva kivágódott a fürdő ajtaja és Sebi elhúzta a zuhanyzó kabin ajtaját. A meglepetés kiült az arcára, utána egyből a csaphoz nyúlt és engedett meleg vizet a hideghez.

- Mi történt?- guggolt le elém. – Kicsim, mi történt? Mi ez a sok vér? – hallatszódott a hangján a pánik.

- Elvetéltem… - suttogtam. – A száguldozással megöltem.

- Micsoda? – vágott értetlen arcot.

- Várandós voltam. Rá kellet volna jönnöm. De nem gondoltam rá, hiszen a gyógyszer… Mikor havizom nem szedem. – esett le, hogy történhetett.

- Babát vártál? – meglepetés és fájdalom csillogott a szemében. – Babánk lett volna? – nézett maga elé.

- Igen. – sóhajtottam. – De jobb így Sebastian. Még csak 19 éves vagyok és most mindkettőnknek fontosabb a karrierje. – mondtam sírva. Szerettem volna gyereket, de nem most. Fájt, hogy elvesztettem de tudtam, hogy így a legjobb.

- Hogy mondhatsz ilyet? – nézett rám megdöbbenten és utálkozva. Beharaptam a számat. – Hogy mondhatod azt, hogy jobb így? – felállt és ott hagyott. Becsuktam a szemem és neki döntöttem a fejem a hideg csempének. Összerezzentem az ajtó csapódásra. Báró jelent meg az ajtóban leült a zuhanyzó elé és keservesen elkezdett nyüszíteni. A falnak támaszkodva felkeltem elzártam a vizet. Megtörölköztem és végig feküdtem Sebi oldalán az ágyon. Oldalra fordultam és fel akartam húzni a lábam a hasamhoz de megint elkezdett fájni. Báró oda bújt hozzá és a melegtől egy picit jobb volt. Nem akartam felkelni vagy megmozdulni. Nem sírtam csak néztem ki a fejemből.

- Mindig megértő volt, ezt miért nem érti meg? – simogattam a kutyusom. – Elvesztettem Bencét most pedig Sebastiant is. – kicsordultak a könnyeim. – És a kisbabánkat is. De még csak 19 vagyok most indult be a karrierem, ahogy az övé is. Ő már 23 éves és neki nem kéne feladnia mindent egy baba miatt. Miért teszi ezt? – zokogtam fel. – Minden csoda 3 napig tart. – suttogtam. Elkezdett csörögni a telefonom de nem érdekelt, hiszen szerdáig miénk volt a szoba. Nem sokára elkezdett a szoba telefonja csörögni, pár csörgés után bekapcsolt az üzenet rögzítő.

- Virág, mi az, hogy nem veszed fel a telefont? Örülnék, ha megjelennél a megbeszélésen a hotel tárgyaló termében. Az, hogy nyertél még nem jelenti azt kiskirálynő vagy és nem kell megbeszélésekre járnod! – hallgattam végig főnököm kiakadását, de nem érdekelt.

Már sötét volt amikor felébredtem. Nem tudom mikor aludhattam el. Először nem tudtam mi ébresztett fel aztán meghallottam, hogy valaki dörömböl az ajtón. Felkeltem és magamra csavartam a takarót Báró jött utánam.

- Mi történt? – lépett be Kimi mellettem az ajtón.

- Te hogy kerülsz ide? – a hangom gyenge volt és rekedt és a lábaim is épphogy megtartottak.

- Nem veszed fel a telefont, Sebastian ordított velem, hogy hagyjam békén így arra jutottam, hogy veszekedtetek. Repülőre ültem és itt vagyok. – rántotta meg a vállát. Elindultam a kanapé felé de a lábaim nem bírták tovább és összecsuklottak alattam, de szerencsére két erős kéz kapott el.

- Na jó. Most mesélsz szépen, hogy mi történt és miért vagy élőhalott és ilyen gyenge. – emelt fel és tett le az ágyra.

- Babát vártam. – vettem egy mély lélegzetet. – De nem tudtam róla, még csak nem is sejtettem mert gyógyszert szedek. A versenyzés miatt pedig elvetéltem ma. Elmondtam Sebastiannak, hogy szerintem jobb így mert én még nagyon fiatal vagyok és most mindkettőnknek fontosabb a karrierje. Erre ő kiakadt és a fejemhez vágta, hogy, hogy mondhatok ilyet. És elviharzott. – foglaltam össze a történteket.

- Ne félj, vissza fog jönni. – feküdt oda mellém. – Csak megkell nyugodnia és átgondolni az egészet.

- Biztos vagy benne? – néztem rá.

- Teljesen. – mosolygott.

- Köszönöm. – motyogtam félálomban. Nagyon fáradtnak éreztem magam, el is nyomott nem sokára az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajam és az arcom.

- Sajnálom, hogy kiakadtam. Neked volt igazad. Annyira sajnálom. – hallottam meg a legnyugtatóbb hangot a világon.

- Soha többet ne hagyj magamra, kérlek. – bújtam oda hozzá.

- Nem foglak. Soha-soha többet. – ölelt szorosan magához.

Az élet megy tovább, mert a világ nem áll meg körülötted. Igaza volt annak aki ezt régen leírta. Egy napot töltöttünk még Pesten aztán anyáéknál voltunk pár napig amíg összeszedtünk magunkat. Utána ismét vissza kellet térnünk a Száguldó Cirkuszba hiszen Jött a Brit nagydí majd a Francia és mire észbe kaptam már túl voltunk az Európai nagydíjon amit Valenciában rendeztek. Továbbra is Sebi nyerte a futamokat így egyre biztosabb volt, hogy ő lesz a Világbajnok. Én is folyton dobogón álltam, de egyszer sem tudtam megelőzni a csapattársam.

- 1 hét múlva találkozunk. – búcsúztam a reptéren. – Ígérem.

- Rendben, vigyázz magadra, oké? – ölelt meg Basi. – Akkor 1 hét múlva nálam és közösen elmegyünk egyet nyaralni, mit szólsz? – mosolygott.

- Alig várom már! – nevettem. Hosszú percekig nem engedtük el egymást de ment a gépem így indulnom kellet. Várt ránk 3 hét szünet és én végleg fel akartam nőni és elköltözni. Már meg is volt a tervem rá, csak még a másik fél nem tudott róla. Korainak tartottuk az összeköltözést Sebivel de szerettem volna a közelében leni, így némi kutakodás után már meg is vettem titokban a házat ami a menedékem lesz.

Mikor haza értem első dolgom volt elmenni a hanyagolt barátnőmhöz.

- Szia! – ölelt meg egyből ahogy meglátott.

- Szia, pakolj össze minden holmid. Költözünk Svájcba. – közöltem vele.

- He? Mi van? – döbbent meg.

- Az van, hogy pakolj mert költözöl velem meg Báróval Svájcba. – rántottam meg a vállam. tudtam, hogy régóta álmodott arról, hogy végre elköltözhessen.

- Te meghülyültél. – rázta a fejét majd egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. – Mikor indulunk?

- Holnap. Szóval kapkodd magad. Segítek és te is segítesz nekem. Még nem tudom, hogy mondom meg anyunak. – nevettem.

- Hát az nehéz kör lesz nekem is. – nevetett.

Csillogó Cirkusz 25.

Gyorsan eltelt a csütörtök és szerencsére Sebastiannak nem voltak rosszul létei míg én többször is megszédültem a napon. Nem nagyon vettem figyelembe mert a túlhajtottságnak tudtam be.
Péntek reggel már Sebi is jobban volt sokkal. Lement a láza és már nem volt holt sápadt, így a doki engedte vezetni. Ennek ellenére is én nyertem mind a két szabad edzést és ez nagyon sok erőt adott és felpörgetett. Anyuék is megérkeztek és nagyon jó volt, hogy velük együtt örülhetek a sikernek. Nagyon sokat nevettem azon, hogy Basi és anyu nem nagyon értették meg egymást mert nem volt közös nyelv amin beszélhettek volna. Apával viszont nagyon elvoltak, ő sem tudott angolul de nem nagyon gátolta őket, hogy mutogatásokkal és pár szóval amit értettek egymás mondataiból ne akasszanak ki. Így telt el az idő az időmérőig.
- Izgulok. – léptem kopogás nélkül be Sebihez. – Te is ennyire izgultál a saját nemzeted elé kiállni? Mi lesz ha utolsó leszek?
- Figyelj. – ült le majd az ölébe húzott. – Szabadedzések alatt nem paráztál. Gondolj arra, hogy nincs tétje annak, hogy hányadik leszel. Ha utolsó leszel is szeretnek. De ügyes vagy, jól vezetsz miért lennél utolsó? Ez az első éved itt és már többször is álltál dobogón. Ne félj, én bízok benned, ahogy ők is. Nehéz pálya és poros, nem véletlen hasonlítja mindenki Monacóhoz. De ahogy megismertem a vezetési stílusod fekszik neked és ezt bizonyítja a szabadedzés is, ahol még engem is elvertél. Igaz csak ezredekkel de elvertél. – adott egy puszit. Megnyugodtam és azzal egy időben elöntött a vágy is, mert rájöttem, hogy Sebin még csak a tűzálló nadrág van ami nagyon ráfeszült. Nyeltem egyet.
- Megnyugodtam, köszi, viszont most fel is fokoztad a vágyamat. – böktem meg. – Öltözz fel vagy nem megyünk időmérőre.
- Igen is! – ültetett arrébb és már bújt is bele a felsőjébe és az overálba. Lehajolt a cipőjét kötni és nem bírtam ki, hogy ne szóljak be.
- Haragszom a szüleidre. – fontam karba a kezem. – Arra készültél, hogy engem büntess minden pillanatban, amikor nem csókolhatlak. – felnevetett.
- Na gyere, menjünk és alázzuk le őket. – vigyorgott még mindig. Én is hatalmas vigyorral az arcomon ültem be a kocsiba és csak mérnököm sértődött hangja térített észhez.
- Figyelnél végre rám? – oda néztem ahol a mérnökön ültek. John bosszús arccal a mellkasa előtt összefont karokkal nézett rám.
- Bocsi, elkalandoztam. Innentől figyelek. – nyomtam meg a rádió gombot.
- Ajánlom is. – nevetett. – 27 fok van enyhén felhős az ég 60 %, hogy esni fog az időmérő alatt. A pálya 31 fokos és háttal fúj a szél a célegyenesben. Nyolcas kanyarban okozhat némi tapadás vesztést. – mondta a szokásos dolgokat.
- Nem fog esni. – mondtam neki magabiztosan. – Jelezhetitek Vettelnek is, hogy nem fog esni.
- Honnan tudod ennyire magabiztosan? – kérdezte szeptikusan.
- 19 éve élek Magyarországon, a Kárpátok közt. Több kell ahhoz, hogy itt essen. – nevettem. – És kivan vasalva a hajam, és nem göndörödött vissza. – nevettem még jobban.
- Már ne is haragudj, de ennyire nem építhetünk. – mondta ő is nevetve.
- Én vagyok a pilóta. Minden maradjon 100%-os száraz beállításnak. Aztán tőlem te foghatod a fejed fölé az esernyőt, de maximum a naptól kell védeni a fejed nehogy megszúrjon. – gonoszkodtam.
- Rendben. Marad minden. - pillanatnyi csend. – 10 másodperc és zöldre vált a lámpa, maradunk A stratégián vagy váltunk B-re?
- Maradunk A-n. – mondtam. Egyből elém is tették a TV-t, hiszen ez azt jelentette, hogy majd csak sokára a vége felé megyek ki. Néztem ahogy egyre több pilóta hagyja el a bokszot, és figyeltem a szektor időket és a köridőket a másik monitoron. Eddig senki nem tudott egy hibátlan kört összetenni, de ahogy ezt végig gondoltam Vettel megfutotta az eddig kimagaslóan jó időt.
- Indulj el ki. Ha nem hibázol lesz egy felvezetőd két gyors köröd ezzel a szett gumival és ha kell lesz még időnk egy új szett gumira. - mondta majd levették a TV-t előlem és a kerék melegítőket is. Kigurultam és még a motor zaja és a boksz zajok mellet is hallottam a nézők hangját.
- Megnyerem az időmérőt. – döntöttem el. – Nyerjük meg! – szóltam bele immár a rádióba.
- Rajtunk nem múlik. Hajrá csajszi. – mondta magabiztos hangon. Közben felértem a célegyenes ráfordítóra. Belenéztem a tükörbe, senki nem jött utánam, tökéletes. Nagy ívben fordultam, hogy jobb legyen a kigyorsítás és tövig nyomtam a gázt a célegyenesben. Elöntötte a vérem az adrenalin, ahogy belenyomódtam az ülésbe. Utolsó pillanatban váltottam le és le sem vettem a lábam a gázról csak jobb lábbal amennyire tudtam benyomtam a féket, majd ahogy a kocsi orra befordult már fel is engedtem a féket.
- Első szektor rekord! – kiabálta a fülembe a mérnököm. Elmosolyodtam.
- Második szektor rekord! Tartsd és meglesz! – hallottam az izgatott kiabálást. Még szélesebb lett a mosolyom amibe egy kis ördögiség is került. Megnyerem, ha esik ha fúj megnyerem!
- Tied a legjobb idő magasan. Gyere be, tovább jutottunk. – nevetett felszabadultan. Beálltam a bokszba és figyeltem a további eseményeket. Senki nem tudta megdönteni az időm. Bár a két Ferrari és a csapattársam, nem ment többet ki. Csak tőlük tartottam mert ők tudták volna megdönteni. A McLarenek egy ideje nem jók már annyira, hogy pole-ért harcoljanak.
- Fáj a pocim. – közöltem a rádióba. Az összes ember aki hallotta az én rádió forgalmam rám nézett.
- Parancsolsz? – kérdezett vissza Christian.
- Fáj a pocim. Tudod a hasam. Fáj, szúr. – mondtam miközben a kezemmel is megsimogattam az említett testrészt.
- Végig tudod csinálni az időmérőt? Mi lehet a gond? Ettél rendesen? Női bajok? – próbált rájönni a fájdalmam okára John továbbra is engem nézve.
- Végig csinálom. Ettem rendesen és kétszer nem havizok egy hónapban. – nevettem. – Vegyétek úgy, hogy nem szóltam. – mondtam végül. Eléggé fájt, de próbáltam nem oda figyelni.
- Rendben, ha úgy döntesz, hogy feladod, szólj – mondta.
- Nem fog előfordulni, hogy bármit is feladjak. – mondtam magabiztosnak szánt hangon. Közben megkezdődött a második része az időmérőnek amit szintén én nyertem meg, hiszen én birtokában voltam két olyan dolognak is aminek ők nem. Tudtam, hogy nem fog esni az eső és tudtam, hogy a nyolcas kanyart belehet venni 4-esben is persze ezt még a mérnökeimnek sem mondtam el. Következett az utolsó megmérettetése az időmérőnek.
- Ha csinálsz még egy olyan jó kört akkor megvan az első rajtkocka. – mondta.
- Rendben. – de csak az utolsó percekben mentem ki és egy körre volt csak időm így nem hibázhattam.
- Pole !!!!!! – ordított John. – Tiéd, holnap az első rajtkocka! Gratulálok, jó munka. – hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küszködik.
- Jeeeeee. Köszönöm! Nélkületek nem ment volna! - mondtam a boksznak. Begurultam a mérlegelésre ahol már Sebi és Felipe álltak mosolyogva bukó nélkül. Rám vártak. Kiugrottam és Sebi nyakába ugrottam. A tömeg őrjöngött. Nagyon boldog voltam!
- Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! – nevetett. Megöleltem Felipét is aki szintén gratulált, majd lekaptam a bukót és a tűzálló maszkot és új öleltem meg újra Basit. Adott egy nagy puszit a fejemre.
- Nagyon büszke vagyok rád. – súgta oda.
- Ezt nem tudom elhinni! – nyögtem nehezen ki. Oda mentünk a monitorokhoz ahol láttam, hogy Sebi lett a második pár tizeddel mögöttem. Letudtuk a sajtó felé a kötelességeinket, majd szüleim is megölelgettek. Mire vissza értünk a hotelba, kezdtem felfogni a dolgot. Holnap nagy esélyem van a győzelemre. Befeküdtem Sebi és Báró mellé az ágyba de a hasam megint kezdett megfájdulni így vettem be gyógyszert és hamar elnyomott az álom.

Másnap reggel egy órával az óra csörgés előtt ébredtem fel. Bárót levittem sétálni mire vissza értem Sebi is ébredezett.
- Jó reggelt Hercegem. – adtam egy puszit neki.
- Jó reggelt Napsugaram. Készen állsz életed nagy lehetőségére? Nehéz dolgod lesz. – kelt fel nevetve.
- Hát igen, Felipét nehéz lesz magam mögött tartani. – nevettem fel gonoszan. - Azt a Vettelt, meg sima ügy lesz mögöttem tudni. – vissza nézett az ajtóból.
- Reggel van Királylány! Ne álmodozz. – vigyorgott.
- Bekaphatod a kisujjam! – nyújtottam oda neki. De csak nevetve elvonult tusolni. – Hülye németek! Bolond Vettelek! Pasik… - kiabáltam be neki az ajtónak dőlve.
- Na majd megmutatom én neked, hogy egy ilyen német Vettelnek, hogy behódolsz. – elkapta a derekam és a szabadidőruhámba berántott a tus alá. Elnevettem magam.
- Hogy mi mindig a tus alatt kötünk ki. – nevettem immár vele kiegészülve. – Naa engedj eeel. El kell készülnöm.
- Mit is mondtál a németekről és a Vettelekről? – csókolgatta a nyakam.
- Azt hogy imádom őket! – nevettem.
- Azért. –engedett el nevetve. Gyorsan elkészültem majd átkopogtam anyáékhoz, hogy készen vannak-e. Együtt indultunk el a pályára.
Hamar eljött a rajt ideje, nagyon izgultam még Seb sem tudott megnyugtatni.
Elsőnek fordultam el és nagyon sokáig meg is maradtam elsőnek. Aztán megláttam a másik Red Bullt a tükörben, egyből zártam teljesen az íveket.
- Hungaroringen, előzni akarsz? Hajrá! – morogtam.
- Vigyázz a gyorsabb kanyarokba, megfogja próbálni a körbe autózást. – hallottam meg a tanácsot. Körbe autózni? Na azt a szégyent nem hagyom! Már csak pár kör volt vissza amikor a célegyenesbe mellém került. Oda kaptam a fejem, ő volt a boksz falánál. Nagyon sokat vállalt és egy picit keresztbe állt én egyből a gázra léptem és kikerülve az élen maradtam. Folyton bepróbálta szúrni a kocsi orrát. Én pedig kezdtem elveszteni a türelmem.
- Nem tudsz megelőzni vedd már észre! Rád húzom azt a hülye kormányt az egyenesbe most már! - ordibáltam.
- Arra játszik, hogy elveszted a türelmed.
- Nem mondod? Elérte! – dühöngtem. Pont lekörözés jött volna de nem engedett el Barrichello.
- Feltart! Szándékosan feltart! – kiabáltam a rádióba. Lengetik a kék zászlót, hogy engedjen el, de nem nagyon vette figyelembe. A célegyenesbe értünk elhúztam mellette integetve neki, hülye meg vissza intett.
- Remélem legalább megbüntetnek! – mérgelődtem. – Te meg menj már innen! – zártam megint az ívet.
- Utolsó kör! Csak így tovább. Ne most veszítsd el a türelmed! – figyelmeztetett.
- Már rég elvesztettem, azért nem kentem még a falra mert utána még engem büntetnek meg. – mondtam magamnak.
Ráfordultam a célegyenesre és Sebi megint megjelent mellettem bal oldalt, de annyira nem, hogy előbb intsék el.
- Győzeleeeeem!! – kiabált bele Christian a rádióba. – Gratulálok.
- Remek munka! – hallottam meg John sírós hangját. Én is éreztem, hogy a könnyek ellepik a szemem. Sikerült! Oldalra néztem ahol Seb pont bejött megint mellém. Felmutatta a hüvelykujját, én pedig vissza integettem neki, majd hagytam előre menni.
- Ezt nem tudom elhinni. – mondtam a boksznak. – Ez annyira hihetetlen. Köszönöm! Nélkületek nem lehetne meg ez a győzelem! – sírtam el magam. Felhajtottam a plexit és letöröltem a könnyeim. Nem bírtam elhinni. Közben beértem a bokszba, ahol Sebi éppen a kocsiból szállt ki. Gyorsan kiszedtem a kormányt és felmásztam a kocsira. A tömeg őrjöngött nekem pedig folytak a könnyeim az örömtől. Meghajoltam előttük, mert azt az erőt amit tőlük kaptam máshonnan biztos, hogy nem szedem össze. Sebi oda jött hozzám és leemelt a kocsiról. Lekaptam a bukót és a maszkot és megcsókoltam. Nem foglalkoztam senkivel. Felhőtlen volt az örömöm, mintha a föld felett lebegnék.
- Nem tudom elmondani, mennyire büszke vagyok rád. Gratulálok és persze Boldog Születés napot! . mutatott körbe nevetve. A legjobb ajándék a világon. Nem bírtam megszólalni, letöröltem a könnyeim majd oda szaladtam a csapathoz és a nyakukba ugrottam. Jó párpercig csak a kiabálásokat és az őrjöngést hallottam aztán elindultam én is a mérlegelésre. Oda jött egy kamerás nyomtam egy puszit a lencsére, nem bírtam megszólalni. A föld felett lebegtem. Felmentem, Christian felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Gratulálok! – tett le – Boldog születésnapot! Eltudsz ennél szebb ajándékot képzelni?
- Nem! – sírtam még mindig, nem bírtam abba hagyni. – Köszönöm ezt az egészet! . – Basi oda jött hozzám oda adta az elsőnek járó sapkát és egy üveg vizet majd hátulról átölelt. Fejembe húztam a sapkát és vettem pár mély levegőt.
- Szeretlek! - döntöttem hátra a fejem a vállára, hogy belesúghassam a fülébe.
- Én is szeretlek kis győztesem. – válaszolt mosolyogva. Kitereltek minket a dobogóra. A tömeg ordítozott. Egy pillanatra mellbe vágott a hang orkán.
- Már érzed milyen érzés a hazádban nyerni. – mosolygott. Felálltam a legfelső dobogóra és pont úgy ahogy múlt héten, néma csend lett a himnuszok alatt. A magyar himnusz alatt teljesen kész voltam, ömlöttek az öröm könnyeim, még mindig nem bírtam elhinni, hogy nyertem ráadásul itthon és a szülinapomon ami teljesen kiment a fejemből. Ez egy tökéletes nap. Átvettem a díjat majd mindkét srác engem locsolt pezsgővel így mindenemből folyt a pezsgő.
Az interjúk alatt mindent arról faggatott, hogy milyen érzés. Erre mondják talán, hogy testen kívüli.
Ahogy vissza értünk a hotelba, csak annyi időm volt, hogy tusoljak és átöltözzek. Már mentem is le ahol a buli volt és most én voltam az ünnepelt. Mindenki ott volt aki számított szüleim, Viki a legjobb barátnőm akivel nagyon régen beszéltem, Dávid aki már Pesten lakott a csapatom és a szerelmem. Tökéletes volt ez a nap. Kaptam egy hatalmas tortát és reggelig buliztunk.

Csillogó Cirkusz 24.

Hatalmas buli volt németben az újabb 1-2 helyezés miatt, de Sebi ragaszkodott hozzá, hogy inkább maradjunk fent a szobába és bontsunk egy pezsgőt. Nagyon fáradt volt az egész heti futkározása miatt.

A német nagydíj után egyből jött a magyar szünet nélkül. Ami még jobban megviselte Sebit. Autóval szeretett volna minden áron menni, de hétfő reggel 39,5 fokos lázzal kelt fel nagy nehezen így inkább bele ment, hogy repüljünk. Egyik rendezvényőr mentem a másikra, pont ahogy Basi múlt héten. Próbáltam mindent elrendezni, hogy neki ne kelljen kimozdulni a lakásból, de hajthatatlan volt, hogy a focira szerdán kimenjen. Szerencsére azt ő maga is belátta, hogy játszani nem fog. De élek a gyanúval, hogy Michael közölte vele, hogy nem játszhat.

- Miért kellet megbetegednem, nem hiszem el! – morgott a kocsiba a pálya felé tartva. – Miért büntet engem az ég?

- Durcika, ha abba hagytad akkor megérkeztünk. – próbáltam nem vigyorogni. Összehúzta a szemöldökét és kiszállt a kocsiból jól bevágva az ajtót. Megsértődött, napi rendszerességgel megsértődik, mert nem hagyom edzeni rendesen, mert ágyba parancsolom… stb, valami ok mindig van.

- Utálom a focit. – sóhajtottam, majd a biztonságiak közt besétáltam utána én is a stadionba.

- Foci se szeret téged. – mondta nevetve Fisico. – Miért jöttél, ha nem szereted?

- Mert Mr. Vettel beteg de muszáj volt jönnie. Egyenlőre kérdéses még az is, hogy autóba ülhet-e. De neki jönnie kell. – tártam szét a karom. Nem mondott semmit csak nevetett. Közben beértünk az öltözőbe ahova én is minden gátlás nélkül besétáltam. Egy pillanatra mindenki rám nézett majd mindenki folytatta azt amit éppen csinált. Nando éppen nyújtó gyakorlatokat végzett, sokan még öltöztek. Valakik már beszélgettek. Basi ott ült Felipe mellet a padon és vele beszélgetett mutogatva. Elég volt a csel szót meghallanom ahhoz, hogy ne érdekeljen.

- Szia, hát te? – lépett oda hozzám Michael.

- Szeja, én éppen bébi csőszködöm. – mutattam Sebire.

- De mondtam neki, hogy ne jöjjön! - lepődött meg.

- Hagyd, hülye szegény most. Agyára ment a láz. – legyintettem fáradtan. Csak nevetett és csatlakozott a kisebb megbeszéléshez.

Pár perc múlva mind kimentek a pályára és Sebi is velük ment. Még csak ide se köszönt, vagy bármi. Ezen egy cseppet felhúztam magam. Írtam neki egy nem épp kedves SMS-t, hogy majd vissza jön ahogy tud, és beültem a kocsiba.

Mikor vissza értem letusoltam megkajáltam és befeküdtem aludni. Holnap nagyon korán kelek mert a Reggeli műsorba leszek. Oda kell érnem reggel 7-re! Kínásnak éreztem, de mindegy.

Nem tudom Sebi mikor ért vissza arra ébredtem fel amikor befeküdt mellém.

- Sajnálom, ne haragudj rám, hülyén viselkedtem. – suttogta majd adott egy puszit és átölelt. Nem reagáltam semmit meg se mozdultam. Mérges voltam rá nagyon.

Reggel kinyomtam a telefonom ami 5-kor ébresztett. Kibújtam nagy nehezen Sebi öleléséből, össze cuccoltam, elkészültem és kiraktam a gyógyszerét meg almalevet amit az étteremből hoztam fel neki. Majd lementem és elkocsikáztam a stúdióba. Kint megláttam a hatalmas RB-s kamiont, tehát a kocsim prototípusa már ide ért.

- Jó reggelt! – léptem be az ajtón.

- Szia, jó reggelt neked is. Peller Mariann vagyok! – nyújtotta a kezét egy hosszú szőke hajú, velem egy magas nő. – Ő pedig Lilu a műsorvezető társam.

- Jó reggelt. – nyújtotta ő is a kezét.

- Sziasztok, Norton Virág vagyok. – nevettem és legnagyobb megkönnyebbülésemre ők is. Oda sétáltam a szerelőimhez akiknek láttam az arcán, hogy nagyon nem volt kedvük felkelni és összerakni ezt a kocsit.

- Srácok, köszönöm, hogy itt vagyok és összeraktátok. Nélkületek semmi lennék. - mosolyogtam rájuk. Mindenki vissza mosolygott, majd az egyik ajtó mögött eltűntek.

- Állj bármiben rendelkezésükre. Ha valami olyat kérnek úgyis leállítom az egészet, fent leszek a vezérlőben. Fond karba a kezeid és kimentelek. – jött oda Eva. Megrántottam a vállam, nem hiszem, hogy bármi olyat kérnének.

- Szia! Jó reggelt, hogy érzed magad itthon? – jött oda Szujó Zoli akit már a futamokról ismertem.

- Szia Zoli! Te i itt leszel? Jól vagyok köszönöm, csak nagyon fáradt vagyok. – öleltem meg.

- Te hogy vagy? – kérdeztem vissza.

- Köszönöm remekül. – mosolygott vissza.

- 10 perc és adás! – hallottunk meg egy hangot.

- Gyere. – indult meg Zoli előttem. Bevitt egy smink szobába ahol gyorsan kipúderoztak és megigazgatták a hajam.

- 1 perc és adás. – mondta ismét a hang. Kimentem a két lány után a sminkből és beültem az autóba. Azt kéne megcsinálnom amit Basi szokott. Begurulok és egy kört rajzolni nagyon kicsi helyen. Nem rajongtam az ötletért. De ez van. A srácok beindították a motort és engem elöntött az adrenalin mintha versenyre készülnék. Beállt elém Beni és feltartotta a kezét. Semmit nem hallottam a motortól és a bukótól. Egyszer csak intett és nekem eszembe jutott, hogy még azt se tudom, hova álljak be. Begördültem a kamerák elé és a vakszolt padlón megforgattam a kocsit, de annyira kicsi volt a hely, hogy a két lány ugrott egyet hátra, mert a lábuk előtt ment el a kocsi fara.

- Hát ez bámulatos volt. – mondta Lilu egy kisebb sokk után. Én csak vigyorogva levettem a bukósisakom oda tettem a kocsi orrára és oda léptem hozzájuk.

- Megnézhetem a sisakod? – kérdezte Mariann. Meglepődtem picit de oda nyúltam érte és a kezébe adtam.

- Tessék, csak nyugodtan. – mosolyogtam. Megforgatta a kezében.

- Mit jelent az ábra? – mutatott a hátulján lévő Kínai írásjelre.

- A női nemnek a szimbóluma. – nevettem.

- Gyönyörű vagy. Ápolt, hosszú körmeid vannak, nem látták a kedves nézők, de alapozóval teljesen szépen sminkelve érkezett meg. A sminkesünk csak egy kicsit bepúderozta a csillogás ellen. Hogy csinálod? Mindenki azt gondolná, hogy ha valaki ilyen férfias sportban képviseli a női nemet picit elhanyagolja a nőisségét. – mutatott végig rajtam amitől elkapott a nevetés.

- Mindig is ilyen voltam. Soha nem mondtam le a női vonásaimról. Nem szeretek reggel korán kelni, de nem is szeretném, hogy elkelljen gondolkodni, hogy nő vagyok-e. Én mindig is büszke voltam arra, hogy nőnek születtem és ennek ellenére miket értem el. –magyaráztam.

- Ugye a kedvesed is pilóta, ráadásul a csapat társad. Voltak olyan pletykák, hogy ezt a szerződésed tiltotta, és mindenki mással is a szexuális kapcsolatot vagy a párkapcsolatot. Most mégis kézen fogva sétáltok, és kicsit kutattam és a képek alapján nagyon boldogok vagytok. – ültünk le a kanapékra ahol már Zoli is csatlakozott.

- Volt ilyen része a szerződésemnek igen, de a főnökség sem gondolta komolyan, hogy lehet az érzelmeknek parancsolni, így az a rész törölve lett belőle. - próbáltam mosolyogni.

- Szóval most boldog vagy? – kérdezte Lilu.

- Boldog felhőtlenül akkor leszek, ha Sebastian meggyógyul és végre nyerhetek egy versenyt! – vigyorogtam.

- Remek lenne, ha itt a Hungaroringen nyernél először, nem igaz? Főleg, hogy a verseny napján töltöd be a 19. életéved még csak! – mondta Zoli.

- Igen, az lenne életem eddigi legboldogabb pillanata. – nevettem.

- Van valami fogadalom ami teljesítesz az első győzelmed után? –kérdezte Mariann.

- Erre még nem gondoltam. – gondolkoztam el. - De ígérem valamit kitalálok. – nevettem.

- Esetleg, kipróbálhatnám milyen egy ilyen autóban ülni? Nagyon régóta szeretném kipróbálni. – mondta izgatottan Mariann.

- Gyere, próbáld. – nevettem el magam.

- Be fogok férni? – nézett rám aggodalmasan.

- Ahogy elnézem, simán. Velem lehetsz egy súlyban. – néztem végig rajta.

- Lépj ki a cipődből, mert nem szerencsés magas sarkúban. – vigyorogtam el az emlékre amikor nekem kellet magas sarkúban bele ülni. Kilépett belőle egyből.

- Most lépj bele a kocsiba, de ide fentre, - mutattam – mert lejjebb puha annyira, hogy elsüllyed a lábad vagy megcsúszol és megfejeled az orrát. – nevettem, miközben óvatosan Zoliba kapaszkodva belelépett.

- Guggolj le és oldalt tartsd meg magad két kézzel, a lábad pedig óvatosan nyújtsd ki előre. Ha érzel a lábujjaddal valami fémeset, akkora térded húzd feljebb és ereszkedj közben teljesen le. – magyaráztam el, majd figyeltem ahogy követi az utasításimat. végül benne ült teljesen a kocsiban.

- Ez kényelmetlen! – mondta ki az első észrevételt. – Szinte fekszem. Így ültök órákig?

- Igen, de nem veszed észre, hogy kényelmetlen. Verseny alatt kisebb bajod is nagyobb mint az, hogy kényelmetlen ahogy ülsz. – vetem ki a kormányt a helyéről. Majd segítettem kiszállni.

- Ezzel az autóval fogsz a hétvégén versenyezni? – kérdezte Lilu amire elnevettem magam Zolival együtt.

- Ha az igazi kocsija lenne itt, akkor nem hagyták volna csak így itt nekünk és nem ülhettél volna bele. – magyarázta Zoli.

- Az ülés a külső borítás a pedálok és a kormány az ami az eredeti kocsimból vannak. – közben oldalra pillantottam Benire, hogy megkapjam a jelzést, ha valamit kihagytam vagy rosszul tudom, de csak bólintott egyet.

A műsor további részében egy konyhává alakított részbe mentünk át, ahol olyan kajákat csináltak amiket mi pilóták enni szoktunk.

- A séf ma kalória mentes és könnyű ételeket készített, olyanokat illetve néhány az is amit a pilóták esznek. – magyarázta a TV nézőknek Zoli.

- Virág, a te étrendedben mi szerepel? – fordult hozzám Mariann.

- Én mindent meg eszek amit szeretek. – rántottam meg a vállam. – Én vagyok a legkönnyebb pilóta és ha akarnék is csak nehezen tudnék hízni a sok edzés miatt. – magyaráztam. – De nagyrészt ezeket szoktam én is enni futam héten mert nem nagyon csinálnak mást. – nevettünk mindannyian.

- Mi a kedvenc ételed? – nézett rám a séf.

- Nincs kedvencem. Sok mindent szeretek csak jó fűszeres legyen. – kacagtam. – De ha választani kell akkor ráksaláta, pizza, palacsinta és tészta. Egyszer csokit majszolva mentem pilóta gyűlésre, hát elég csúnyán néztek rám. – nevetett velem mindenki.

Nem sok minden történt ezek után. Mikor vissza értem Sebi épp akkor tusolt. Végig feküdtem az ágyon ahol ő szokott aludni és belefúrtam a fejem a párnába. Ma érkeznek anyuék is és ma még lesz egy parádé a várban ahol szintén ott kell lenne és még autógramm osztás is lesz. Felnyögtem majd magamra rántottam a takaró. Basi illata hamar álomba ringatott.

- Jó reggelt Napsugaram. –simogatta Sebi a hátam és a hajam. – Sajnálom a tegnapit.

- Ciaa, Hercegem. – motyogtam majd behúztam magam mellé az ágyba. – Semmi baj, néha én is kibírhatatlan vagyok. – bújtam oda hozzá. –Hogy vagy? Elég magas lázad lehet.

- Nem tudom mennyi, de ugyan úgy vagyok. – adott egy puszit. Nagyon forró volt a bőre. – De szedd össze magad mert menni kell a várba.

- Beszélek Christiannal, maradj itt. Pihenj! – bújtam hozzá. – Doki is azt mondta pihenned kell.

- Igen, de nem fogom hagyni, hogy órákat várnak a napon a melegbe csak azért, hogy pár percre lássanak vagy aláírás kapjanak és nem megyek el. – mondta miközben simogatta az arcom.

- Jól van, de nagyon sokat iszol és amint úgy érzed rosszabbul vagy szólsz, rendben? – néztem rá komolyan.

- Rendben. Na gyere menjünk. – már szedte is a cuccát. Én is felálltam az ágyról de vissza is estem. Megint megszédültem. Gyorsan vettem pár mély lélegzetet majd megint felkeltem óvatosan. Nem akartam ezzel idegesíteni Sebit így én is felkaptam a táskám és már mentünk is.