Letöltés

Itt letudod tölteni a Csillogó Cirkuszt Egyenlőre nem a javított verziót!
És itt Aaron történetét KATT
Sziasztok!
Sok mindenki hirdet novella írást, így én is megteszem, bár én abból az apropóból, hogy December 19-én lesz a Csillogó Cirkusz egy éves!

Ha van kedvetek írjatok egy novellát bármelyik ficcel kapcsolatban ( Csillogó Cirkusz I-II és/vagy Miss Norton) Vagy tőlem mindegyikhez, és az évfordulón a legjobbakat, illetve ha nem érkezik sok akkor mindent kirakom az oldalra. =)
De szívesem veszem azt is ha egy millenniumi fejlécet, vagy képet szerkesztetek, és azt külditek el! =)
Természetesen az aki részt vesz egy kis apró ajándékban részesül!! =)

Ide várom a munkáitokat: gooffy02@citromail.hu
Ha bármi kérdés van írjatok bátran!
1 éves a Csillogó Cirkusz Fanfiction! =)
Köszönöm mindenkinek aki olvasta, és aki közreműködött!

2010. február 6., szombat

Csillogó Cirkusz II. 8.

Meglett a 6 komi így itt az új! =)


A Nap első sugarai a nappaliban az ablak előtt állva találtak. Egy perces sem aludtam, mert folyton az járt a fejemben, hogy ki fekszik fent a szobában. Az éjszaka folyamán 2 órát edzettem hátha elnyom az álom, de hiába így már nem is próbálkoztam semmivel.

A nappaliban az óra elérte a 8-at én pedig átsétáltam komótosan a konyhába és csináltam reggelit. Ahogy letettem az asztalra a pirítóst fentről ajtó nyitódás hallatszott. Úgy ahogy voltam póló nélkül felültem a mosogató mellé és figyeltem ahogy Kate kócosan elfolyt sminkel lepedőbe csavarva megjelenik az ajtóban.

- Jó reggelt. – mondta neki. – Ülj le reggelizni és idd meg a másnaposság elleni gyógyszered. –miközben beszéltem leugrottam a pultról és oda adtam a kezébe a teli bögre általam kitalált kotyvalékot ami nekem mindig bevált.

- Hogy kerülök ide? – ült le kótyagosan az asztalhoz. – Ugye mi nem…?

- Lefeküdtünk-e? – dőltem a mosogatógépnek. – Nem, nem feküdtünk le. Csak elhoztalak a Babylonból megmentve egy féregtől. – mondtam lazán.

- Köszönöm. – mondta hálás mosollyal. – De ugye nem te vetkőzettél le?

- De igen. Nyugi már láttam olyat. – mondtam kifejezéstelen arccal, pedig legszívesebben vigyorogtam volna.

- Köztünk marad ugye? – kérdezte félve.

- Ha nem mondod el senkinek, hogy csináltam reggelit akkor igen. – vigyorodtam el. – Ártana a hírnevemnek. – kacsintottam rá.

- Ha megreggeliztél és rendbe szedted magad majd haza viszlek. A Mark biztos aggódik. – indultam ki a konyhából egy pólóért.

- Már nem a jegyesem. – mondta szomorú hangon. Egyből hátra arcot csináltam és ránéztem, de ő a bögrét szorongató kezét nézte. – Szét mentünk. Nem működött. – mondta szomorúan. – Ezért voltam bulizni.

- Értem és sajnálom. – mondtam bár én magam sem hittem el az utolsó szót.

- Dehogy sajnálod. Te csak magaddal törődsz és azzal, hogy minél több csaj meglegyen neked. – nézett rám vádlón.

- Igazán? Akkor bizonyára kihasználtam volna a helyzetet, hogy hulla részeg voltál és simán megdugtalak volna. – mondtam ismét érzelem mentes álarc mögül.

- Igaz, bocsáss meg. – nézett rám könyörgőn. Megvontam a vállam és felszaladtam az emeltre egyenesen be a szobámba. Végig terültem az ágyon és elkezdtem a plafont nézni mérgesen mintha ő tehetne róla. Pár pillanat múlva a víz zubogása hallatszódott a mellettem lévő fürdőből. Felkönyököltem és elképzeltem ahogy átmegyek és beállok mellé a vízsugár alá.

- Hülye. – nyögtem és hasra fordultam, hogy beletemessem az arcom a párnába. Próbáltam semleges dolgokra gondolni kevés sikerrel ezért inkább leszaladtam a lépcsőn és magamra zártam az aló fürdőszoba ajtaját. Ledobáltam a cuccaimat a földre majd teljesen megnyitottam a hidegvizet és beálltam alá. Nem kellet sok idő, hogy elkezdjek vacogni a jéghideg víz alatt. Törülközőt rácsavartam a derekamra és serényen imádkoztam, hogy ne fussak össze Kate-tel.

- Valaki ott fent nem szeret. – morogtam a lépcső tetején állva és néztem a másik fürdőből kilépő Katet ahogy először fülig vörösödik majd próbál a szemembe nézni. Oldalra biccentettem a fejem és szenvtelenül végig néztem rajta. Az ő testét is csak egy kicsi törölköző takarta.

- Hmm. – mosolyodtam el féloldalasan. Szorosabbra fogta magán a törülközőt és bevágta maga után az ajtót amin felnevettem. – Nem volt így sok értelme a hideg zuhanynak. – morogtam már a szobámba. Feltekertem a hangfalat maxra és találomra elindítottam. B-man- től az „Élem az életem” című szám kezdett el ordítani. Becsuktam a szemem és végig dőltem az ágyon. Hiába próbáltam nem tudtam a fejemből kiűzni Kate arcát, alakját ahogy tegnap este fehérneműben feküdt előttem. Váltott a szám és Inna „Hot” száma kezdett el dübörögni. Még igazán be se indult a szám amikor valaki megpiszkálta a lábam ujját. Összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki az egyik szemem és Kate vizes hajjal köntösbe állt az ágy végében nagyon bosszús arcot vágva. Valami magyarázott és temperamentumosan mutogatott de egy árva szót se hallottam belőle. Hírtelen ültem fel amitől megugrott majd mély vörös színt vett fel az arca és elnézett a másik irányba. Lenéztem magamra, hogy mitől pirulhatott el és legszívesebben homlokon csaptam volna magam. A törülköző amit a derekamra kötöttem amikor lefeküdtem kioldódott és ahogy felültem lecsúszott az ölemből. Elég szemét dolgok fordultak meg a fejemben, hogy talán így meztelenül felkelek és ahhoz mit szól, de végül magamra ráncigáltam az ágyam mellé ledobott boxert és úgy mentem el Kate mellett. Még át sem léptem a szobám küszöbét amikor elkapta a kezem és mérgesen a hifire mutatott. Végig néztem rajta ismét. A köntös kicsit meglazult rajta így már látszott, hogy csak fehérnemű van rajta alatta. Ránéztem a kezére ami a csuklómat szorongatta aztán a vizes kócos hajára. Ismét egy pörgős szám jött és a ismét bevillant a tegnap esti kép.

- Menj el. – halkítottam le a zenét. – Menj el, mert nem garantálom, hogy 2 percen belül nem fogsz azon az ágyon feküdni alattam nyögve.

- Micsoda? – kérdezett vissza.

- Menj el! Öltözz és menj el! – mondtam másfele nézve és próbáltam megtartani a kontrolomat, de már a testemből szinte az összes vér egy testrészembe volt.

- Aaron mi a baj? – lépett oda hozzám.

- Hagyd el a házam. – csuktam le a szemeimet.

- Rendben. - mondta szomorúan és megérintette a vállam búcsúzóul. Még hátra fordulni sem volt ideje mert elkaptam a derekát és magamhoz rántottam. A másik kezem még mindig a hangerőszabályzón volt így vissza tekertem maxra és elkezdtem Kate ajkait falni. Nem viszonozta. Megpróbált ellökni, de nem hagytam magam. Megnyaltam az ajkait és minden ellenállással felhagyott. Átkarolta a nyakam és belesimult az ölelésbe. Meghúztam a köntösének a kötőjét és az engedelmesen szétnyílt feltárva a bőrét. Megfogtam a feneke alatt és megemeltem, egyből a derekam köré szorította a lábait megtartva magát. Míg oda sétáltam az ágyhoz a nyelveink vad táncot jártak. Feltérdeltem az ágyra és végig döntöttem rajta.

- Aaron… Aaron állj. Aaron együtt dolgozunk… Aaron… Aaron.. Ó Istenem! – nyögött fel amikor a kezem megtalálta a bugyijába vezető utat. Egyből elfelejtette az összes ellenérvét. Leszedtem róla a melltartóját és tovább kényeztettem.

- Aaron… - próbált ismét szóhoz jutni miközben a nyakát kóstolgattam és a bugyiját ráncigáltam le róla.

- Hmm?

- Aaron… gyere már! – nyögte édes hangon.

Lihegve feküdtem az ágyon hanyatt fekve. Ránézetem vigyorogva Katere aki szintén gyorsan szedte még mindig a levegőt.

- Na, csak a szám nagy? – kérdeztem kétértelműen.

- Menj oda ahova gondollak. – nevetett ő is.

- Szívesen ha ott vagy meztelenül és rám vársz. – röhögtem fel.

- Kuss! – vágott fejbe párnával. – Ezt az egészet nem szabadott volna.

- Azt ne mond, hogy nem élvezted mert szakad a plafon. – nevettem. – És nem nagyon kellett győzködni.

- Hülye vagy. – mosolygott. – Munkatársak vagyunk, és egy numerás kurva sem vagyok. – húzta magára a takarót és felkelt mellőlem.

- Ki mondta, hogy egy? És ki mondta, hogy kurva vagy? – vigyorogtam majd vissza rántottam magam mellé.

- Most pont úgy érzem magam. Egy kurvának. – húzta el a száját. Hanyatt döntöttem és érzékien, szerelmesen megcsókoltam.

- Egy kurvát így nem csókolok meg. – mondtam neki majd felkeltem az ágyból és átmentem a fürdőbe.

Csillogó Cirkusz II. 7.

Meghoztam az új részt! =) Továbbra is várom a véleményeket a következő ficcel kapcsolatban! =) Köszönöm mindenkinek aki kommentál és még olvassa a sztorit! =) És köszönöm a jó kívánságokat is! =)



-Cső Aaron. – vette fel a telefont csapattársam és jó barátom. – Mi van haver, mikor engednek ki?

- Ebben a pillanatban szállok fel a gépre ami haza visz. – mondtam miközben húgom után sétáltam fel a gépre. – Este 8-ra otthon vagyok. Elmegyünk a Babylonba? Jó lenne egyet bulizni.

- 10-re gyere értem. – mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. – Olyan régen voltunk ott, hogy már alig emlékszem rá.

- 3 hete voltunk ott utoljára. – nevettem.

- Az már régen volt. – nevetett ő is. – 10-kor találkozunk. Csővi.

- Csácsá. – nyomtam ki a telefonom és ledobtam magam az egyik kényelmes fotelba. Hálát adtam az égnek, hogy apám utánam jött, így a kényelmes magángépén utazhatunk.

- Virág, mi van Hannahval? – kérdeztem tőle súgva. Apától nem akartam megkérdezni, igazából nem is nagyon beszéltünk.

- Apa elküldte. – mondta elhúzott szájjal. – Nem akarta hagyni, hogy apa ide jöjjön főleg nem azt, hogy én is jöjjek. Apa meg azt mondta neki, hogy mire haza ér tűnjön el.

- De te is mész akkor vele, nem? - kérdeztem szomorkásan.

- Nem! – vigyorgott. – Én is Vettel vagyok és apa a hivatalos gyámom. – ha nem tudnám, hogy szereti Hannah, mert mégiscsak a szülő anyja, azt hinném, hogy ő örül utánam a legjobban a távozásának.

- Neked most nem szomorkodni kéne? Én össze omlottam volna, ha ismerem anyát és elhagy. – mondtam ki végül az észre vételem.

- Bántotta apát és téged. – vonta meg a vállát nevetve.

- Nem vagy szívbajos. – nevettem vele. Apa oda nézett felénk, hogy mi ez a nagy nevetés és ő is elmosolyodott rajtunk, igazi szívből jövő mosollyal. Virág kinyújtotta rá a nyelvét és oda integetett. Apa csak vigyorogva megrázta a fejét.

- Haza költözöl? – nézett rám boci szemekkel hugicám.

- Nem. Itt volt az ideje, hogy saját életem legyen. – mosolyodtam el a szomorkás pofiján. – Úgy csinálsz mintha olyan messze lennék. – nevettem.

- Mi a nagy nevetgélés tárgya? – ült le velünk szembe apa.

- Semmi. – vágtuk rá egyszerre amitől megint elnevettük magunkat.

- De nagy az egyet értés. – csatlakozott apa mély hangja is a nevetéshez. – Haza érünk és alszok egy nagyot. Ellen vetés? – nézett ránk vigyorogva.

- Alszok veled én is! – nyújtózkodott egyet Virág. – De csak akkor ha aludhatok melletted. – csúfolkodott ismét.

- Úgyse szeretek egyedül aludni. Aaron? – nézett rám kérdőn.

- Én megyek a Babylonba. – vigyorogtam.

- Egyszer elmehetek veled? – nézett boci szemekkel rám tesókám.

- Te még fiatal vagy ehhez. – böktem meg nevetve. – Ott van még a tojás héj a fenekeden.

- Nem is! – tapizta meg az említett testrészt amin elnevettük magunkat.

- Különben meg apa úgysem engedne el! – néztem segélykérően rá.

- 14. évesen nem is. – kacsintott rám. – Majd talán pár év múlva, ha Aaron elvisz. – vigyorgott büszkén az ötletén. Pontosan tudta, hogy soha nem viszem el, de így nem ő lesz a szigorú apuka.

- Olyanok vagytok néha. Komolyan mondom kiborító mintha én lennék az egyetlen érett ember köztetek! – játszotta a hisztist Virág.

- Nőőők… - szólalt meg apa lejjebb süllyedve a fotelbe.

- Inkább, kislányok… - cukkoltam.

- Megsértődtem! Nem szólok hozzátok! – fonta karba a kezét, de a szája sarkában ott volt a mosoly. Mindketten tudtuk, hogy nem minden napos, hogy apa ennyire felszabadultan hülyüljön velünk.

- Addig is csend van. – nevettem majd becsuktam a szemem és megpróbáltam aludni. Nem telt el pár perc és már Virág az ujjával a vállam bökdöste. Morcosan ránéztem de csak apára mutatott mosolyogva. Oda néztem és én sem bírtam ki mosolygás nélkül. Magára húzta a takarót és csak a válla és a feje látszott ki belőle. Egyik kezével a nyakában lógó két gyűrűt szorongatta és az arcán mosoly volt. Úgy éreztem magam mintha meglesném valami nagyon személyes dolog közben így oda tettem az ujjam a számhoz mutatva Virágnak, hogy maradjon csendben majd én is magamra húztam a takarót és már el is nyomott az álom.

Pontban 10-kor ráfeküdtem a dudára Bryan háza előtt. Pár perc múlva már ott is voltunk a Babylon előtt. Előkotortam a VIP kártyámat és egyből beengedtek minket. Beszívtam a fülledt diszkó levegőt és körbe néztem. A fal mellett és emelvényeken gogo táncos lányok kellették magukat. A hatalmas táncparketten rengetegen táncoltak de nem volt nyomorgás, mert hatalmas volt az egész hely. Oldalt a lépcsőn is többen álltak és fent az emeleten is többen ácsorogtak és a tömeget nézték vagy éppen az aktuális párjukkal csókolóztak. Bár nem hallhattam a zene miatt, de pontosan tudtam, hogy a másik oldalt a Sötét Szobából nyögések szűrődnek ki. Nem volt szokványos hely és nem mondanám, hogy ide a prűd emberek jártak. A Babylon maga volt az élvezetek paradicsoma. A pultnál a srác már régi ismerősként köszöntött minket és már tette is elénk a szokásos piánkat.

- De hiányzott már. – vigyorgott Bryan. – Pia, nők, zene, szex! Haver az élet szép!

- Az biztos! - vigyorogtam. Neki dőltem a pultnak és figyeltem a tömeget, kerestem a ma esti első áldozatot.

- Nézd azt a kis szöszkét! – mutatott egy örítően táncoló csajra. –Nem lehet rossz.

- A szája nem rossz, de az ágyban borzalmas béna. – ittam bele az italomba.

- Megvolt? – kérdezte még mindig csajt stírölve.

- Meg. – vontam meg a vállam. Elhúzta a száját és tovább nézelődött.

- Az a vörös? Hozzá mit szólsz? – mutattam most én vigyorogva egy csajra.

- Egy igazi vadmacska, de csak a sokadik pia után adja meg magát. – vigyorgott.

- Megvolt? – kérdeztem most én.

- Meg. –vonta most ő meg a vállát.

- És az a fekete? – mutatott egy idő után egy csajra akinek a mozgásán már látszott, hogy nagyon sokat ivott.

- Az nem Kate? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

- De, tényleg! Ő az, mit keres itt? Neki jegyese van, nem? – nézett rám kérdőn. Csak megvontam a vállam és tovább nézelődtem. Mérges voltam, hogy még itt is itt van. A kórházba mikor felébredtem ott volt, de amint észre vette, hogy magamnál vagyok jobbulást kívánt és eltűnt. Azóta nem láttam és nem hallottam felőle.

- Mattel táncol? – esett le ki az akinek a keze már a pólója alatt matat.

- Ejnye Kate… Pont Matt? – nevetett Bryan. – Jó kis éjszakája lesz. – húzta le a piáját. – nézd azt a szőkét! Isteni teste van!

- Ja smink nélkül meg olyan ronda, hogy nagyon. – próbáltam elterelni a figyelmem.

- Ki mondta, hogy haza viszem? – nevetett majd megindult a szőke felé. Mire vissza néztem Katere addigra már Matt a Sötét Szoba felé húzta.

- Na azt már nem. – húztam le a piát ami még maradt a pohárba majd lecsaptam a pultra. Utánuk eredtem és még időben elkaptam Matt vállát aki kérdőn rám nézett, majd vigyorogva kezet nyújtott.

- Szevasz Haver, rég láttalak itt. – vigyorgott. Kezet ráztam vele és megfogtam Kate derekát aki az alkoholtól bódultan nézett rám.

- Bocs haver, de ezt a lányt nem fogod megkapni. – húztam el tőle Katet. – Keress mást akit bevihetsz oda. – mutattam az ajtóra ami mögül ilyen közelről már hallottam a nyögéseket.

- Te viszed be? – kacsintott.

- Nem, én ma oda nem megyek. – mondtam majd Katet magam előtt terelve elindultam a kifelé.

- Hé mit művelsz maradni akarok. – kezdett el hadakozni velem a bejáratnál. Feldobtam a vállamra és a combjánál megtartottam és úgy mentem a kocsihoz. Befektettem a hátsó ülésre és rázártam az ajtót. Előszedtem a telefonom és küldtem Bryannal egy SMS-t, hogy csörögjön és jövök érte. Beültem a kocsiba és ránéztem Katre aki már aludt is hátul. Haza hajtottam majd nagy nehezen kiszedtem hátulról Katet.

- Tudok menni nem kell cipelni. – mondta rekedt hangon.

- El tudom képzelni mennyire tudsz menni. – nevettem. Bevittem a vendégszobába és végig fektettem az ágyon. Lehúztam róla a magas sarkút és a gatyáját. Egy pillanatra megakadta a szemem a kék tangáján de megráztam a fejem és felültettem és a felsőt is lehúztam róla. Tudtam milyen rossz ugyan abba a ruhába ébredni amibe buliztál, bár sejtettem, hogy ezért kapni fogok holnap. Vissza fektettem és próbáltam még véletlen sem arra gondolni, hogy fehérneműben fekszik előttem. Betakartam és kisimítottam a szeméből a haját. Pár percig csak néztem ahogy alszik.

- Térj észhez! – szidtam le saját magam és kimentem a szobából. Becsuktam az ajtót és bementem a fürdőbe. Megnyitottam a hidegvizet és bedugtam alá a fejem. Egyből észhez tértem így megtöröltem a hajam és lementem a nappaliba és végigfeküdtem a kanapén TV-zni. Elkezdtem körbe kapcsolgatni és az egyik adón éppen a balesetemet mutatták. Semmi komoly bajom nem lett csak eszméletlen voltam 2 napig mert agyrázkódásom volt. Mindenki csodával határos dolognak gondolja. De ha igaznak hiszem a találkozást anyával, akkor én inkább az ő vigyázó figyelmének mondanám nem csodának. Kikapcsoltam a TV-t és oda sétáltam az ablakhoz. Ez az este sem úgy alakult ahogy elképzeltem.

Már percek óta állhattam az ablakba figyelve az utcán elhaladó kocsikat amikor elkezdett rezegni a telefonom a zsebembe, de mire kihalásztam már letette. Bryan csörgetett meg. Felnéztem az emelet felé.

- Nem hagyhatom csak így itt. – motyogtam bosszúsan majd kikerestem apa számát a telefonba.

- Mi történt? – szólt bele álmosan.

- Őőő… hello apa. Bocs, hogy felkeltettelek, de szeretnélek egy nagy szívességre megkérni. – mondta félve. Fogalmam se volt, hogy fog rá reagálni. – Babylonba voltunk és Kate ott volt… Mindegy, majd elmondom. Át tudnál jönni egy fél órára míg elmegyek Bryanért? Nem akarom Katet itt hagyni egyedül.

- Ott van Kate? – kérdezte teljesen éber hangon már. – Mindjárt ott vagyok. – tette le a telefont.

Pár perc múlva tényleg nyílt az ajtó és apám kócosan és kicsit álmosan besétált papucsban, és pizsamában.

- Azért időd lett volna felöltözni. – nevettem.

- Minek öltözzek fel? – rontotta mega vállát majd végig feküdt a kanapén. – Még itt vagy? – vigyorgott. Örültem, hogy ennyire félvállról veszi a dolgokat és ennyire laza ennyi idősen is még.


2010. február 5., péntek

Lehetőség

Sziasztok!

Először is: Köszönöm a 10.000 feletti látogatottságot! =) Látom azt is, hogy hány gépről nézték az oldalt és az is már 2000 felett van jóval. Köszönöm mindenkinek!! =)
Na helyzet az, hogy most egy kisebb téboly az életem. Ezért nincs folytatás, de ahogy tudom hozom.
Na amiért most írok ide azaz, hogy tegnap este felmerült bennem egy Sebi+ Saját szerepős sztori. Agy két alternatíva van (mivel tudom, hogy jó páran Sebi fanok voltatok/vagytok/lettetek):
- Folytatom zavartalanul Aaron sztoriát
- Bejezem korábban Aaron sztoriát és megírom a Sebiset. =D

Köztes nincs, mert most van a fejembe és mire megírom Aaron sztoriát ahogy terveztem, addigra már nem fogok rendesen emlékezni a Sebisre. =D És az sem biztos, hogy lesz hozzá kedvem. Tiétek a választás, ti olvassátok. =)
Kérek mindenkit, hogy fejtse ki a véleményét, de elég ha csak annyit ír, hogy melyiknek örülne jobban. Aaronnak vagy Sebinek? =D
(Az, hogy esetleg Virág karakterét mennyire viszem át az még kérdőjeles. Erről szívesen várom a véleményeket. =) )
Az írást folytatom minden képen.

Köszönöm előre is a komikat.
Mindenkinek szép napot!! =)

Goof